Politikai felnőttszínező az állóhajón – Dobrev, Vágó, Tóth és Cseh megpróbálta eldönteni, melyikük a nagyobb liberális

Kire szavazzanak a liberálisok, amióta nincs SZDSZ? – adta meg a nem szándékolt önironikus alaphangot nyitóbeszében Horn Gábor, az intézet kuratóriumi elnöke, hogy azután hosszasan sajnálkozzon a kormánypártok és a szélsőjobboldali (már megváltozott) ellenzék képviselőinek távolmaradásán. Ők valószínűleg azért nem jelentek meg a liberális szavazók szívének és voksának elnyerésére kiírt versenyen, mert csak a valóságban létező szavazókra koncentrálnak; energiáikat nem fecsérlik vasorrú bábákra, unikornisokra, tűzokádó sárkányokra és egyéb, olyan mesebeli lényekre, mint az állítólag létező 18-20 százaléknyi liberális szavazó, akikről korábban kiderült, hogy 200000+1 sincs belőlük.

A kortesbeszédek

Horn Gábor után (a nyitóképen jobbról balra) Dobrev Klára (DK), Vágó Gábor (LMP), Cseh Katalin (Momentum) és Tóth Bertalan (MSZP-P) kapott 5-5 percet arra, hogy meggyőzzék a jelen lévő, gondosan magukkal hozott aktivistákat arról, miért voksoljanak rájuk, amennyiben liberálisok. Cseh Katka helyszíni szemlével kezdte: szerinte Magyarországon azért nem élünk úgy, mint a fejlett nyugaton, mert minden onnan érkező pénzt korrupcióra és EU-ellenes kampányokra költünk, miközben az oktatásegészségügya haláltusáját vívja. A disztópiát pedig úgy lehet utópiára cserélni, ha a pénzeket nem a magyar kormány osztja el, hanem Berlinben és Brüsszelben döntenek felette, hiszen azok biztos jobban tudják. A tagállami szuverenitás csökkentése és a hatáskörök külföldre telepítése melletti érvelés klasszikus gyarmati-ügynöki beköszönő volt; látszik, hogy a párizsi olimpiarendezés után is maradtak még ötleteik. Emellett még kifejtette, hogy az Európai Uniónak a populisták ellen kell harcolnia, de a részletekre és a részletek mögött megbúvó készpénz-forgalomra már nem tért ki.

Több pénzt a zembereknek

A Momentum európai listavezetője után Dobrev Klára következett, hogy a nívótlanabb szakiskolák állampolgári ismeretek-félórájának színvonalán megkapó marhaságokat hordjon össze az Európai Unió létrejöttéről és céljairól. Miután ezzel végzett, az álmélkodó közönséget felvilágosította arról is, hogy a szabad szemmel jól kivehető gazdasági egyenlőtlenségek Európában az utóbbi 20-30 évben jöttek létre, aminél nagyobbat férjének a fénykorában se sikerült hazudnia, pedig akkoriban még nemcsak délután meg este, hanem reggel is tevékenykedett. Már csak azért is illett volna némi önfegyelmet mutatnia, mert Magyarország uniós konvergencia-görbéjét szignifikánsan lehet magyarázni az Apró-Dobrev-klán mindenkori távolságával az államhatalomtól. Amikor családja kormányon van, akkor szegényedünk és távolodunk az unió átlagától, amikor ellenzékbe kerülnek, akkor gazdagodunk és közelítünk. Hogy valamit a Demokratikus Koalíció céljairól is sejtessen, a multik megadóztatásának varázsgombájával bódított egy picit, ami a korabeli „több pénzt az embereknek, több pénzt az önkormányzatoknak” szlogen modernizált változata, illetve a haladó baloldal IDKFA-kódja.

Várjuk a meglepetést

A női kvóta után a férfiak is szót kaptak. Tóth Bertalan, aki sokak meglepetésére az MSZP elnöke, pont olyan beszédet intézett a közönséghez, amilyen ő maga: jellegtelent és unalmasat. Azt próbálta meg körüljárni, amennyire képességei engedték, hogy az emberek (vagyis a Budai Liberális Klub mintegy tucatnyi tagja) követelték tőle az összefogást, ezért ők összefogtak a Párbeszéddel, és ennek köszönhetően nekik van egyedül összefogásuk, ami annyira inkluzív, hogy piros-zöld-világoskék-lila színekkel is leírható.

Vágó Gábor, az LMP listavezetője zárta a kortesbeszédek sorát, aki a metafizikától és az élet értelmétől indulva eljutott oda, hogy a zöldek a legnagyobb liberálisok, és sürgette az emberek közötti egyenlőséget. Ezután egy pillanatra elkomorodott, hiszen semminek nincs semmi értelme, ha közben a Föld nevű bolygó egy lakhatatlan, magányosan poroszkáló sziklává lesz a hideg világűrben a nagyvállalatok huligántempója következtében, szóval mégsem akkora liberális, hiszen nem szabad piacra, hanem regulákra van szüksége a kihalás szélén álló emberiségnek. Lényeg, hogy adjunk azért még egy esélyt a kommunizmus nevű tudományos elméletnek, csak öntsük le zöld szósszal, adjunk hozzá ízfokozóként rengeteg emberi jogi fundamentalizmust, aztán várjuk a meglepetést.

A „vita”

A kortesbeszédek után az úgynevezett vita következett, ahol a szereplők még kötetlenebbül feledkezhettek bele önmagukba, ami a papírformának megfelelően Cseh Katalinnak sikerült a legprímábban. Ő ebben a szekvenciában is a populisták ellen küzdött, és mestertervet vázolt a megállításukra. Szerinte úgy lehet megállítani a populistákat, hogy csökkentjük a gazdasági különbségeket, mivel a különbségeken tenyésznek a Salvinik és az Orbánok, ezért a legjobb lenne, ha Brüsszel és Berlin döntene arról, hova menjen a térkő szökőkúttal, mert akkor megérkezne a Kánaán, ahol már nincs korrupció. Tóth Bertalan, aki sokak meglepetésére az MSZP jelenleg regnáló elnöke, erre válaszul kifejtette, hogy még több integrációra van szükség, akkor csökkennek az egyenlőtlenségek és egyúttal megszűnnek a rossz dolgok, amik helyébe jó dolgok lépnek. E meghökkentően butuska gondolatmenet után Vágó Gábor kért szót, és tudatta, hogy 10 év múlva ki fog halni az emberiség, ha nem kapaszkodik össze Európában és nem raboljuk ki a nagyvállalatokat. Ekkor Tóth Bertalan visszakérte a mikrofont és megnyugtatott minket, hogy ő csak adna és adna az embereknek, legfőképpen európai nyugdíjat és európai minimálbért.

Ekkor Dobrev Klára lépett elő, és hirtelen elmagyarázta, mi is az az európai minimálbér, amit mindannyian szeretnének. Az európai jelzőből valóság lett: kiderült, hogy semmi mást nem takar, mint hogy ne Budapesten dőljön el, mennyi legyen a minimálbér, hanem Brüsszelben és Berlinben határozzák meg, képletekkel gondosan körülírt német érdekek alapján. Miután kiderítették, hogy ki szolgálná ki legjobban a német érdekeket, az elosztási kérdések kerültek a középpontba, aminek során annyi hülyeséget hordtak össze, hogy a közönség tagjai már arra számítottak, hogy nemsokára közbelép a fehér ruhás személyzet, hogy beadják a nyugtató szurit az egyre inkább megbomló agyú hőseinknek. Csak címszavakban:

• Dobrev szerint az EU hiába ad pénzt új nyomdagépre, ha ápoló híján elviszi a nyomdászt a szívroham.
• Tóth Bertalan szerint a vállalkozók csak akkor emelnek bért, ha az MSZP tüntet ellenük.
• Vágó Gábor nem a nemzeti összterméket mérné, hanem a boldogságot.
• Cseh Katalin szerint mindjárt jönnek a robotok, és akkor mind meghalunk.

Bevándorlás, ami nincs, de mégis van

Utolsó, senki által nem szívesen bemutatott gyakorlatként előkerült a bevándorlás témája, amiről közösen megállapították, hogy csak Orbán kitalációja, amúgy meg a klímaváltozás tehet róla (amiről Orbán tehet), és ha nem lenne „Fideszmédia”, akkor senki nem foglalkozna a kérdéssel.

Összefoglalva

Dobrev, Cseh és Tóth abban versengett, hogy melyikük tenné az országot kiszolgáltatottabb gyarmattá, ahol semmiről nem dönthetünk magunk, és mindezt jogállamiságnak, korrupció-ellenes küzdelemnek nevezték. Vágó Gábor mindezzel hellyel-közzel egyetértett, de az üres pillanatokat az emberiség kipusztulásáról szóló próféciákkal töltötte ki. A politikusok panelbeszélgetése után közvéleménykutatók érkeztek a hajóra, hogy ismertessék legújabb felméréseik eredményét és mandátumot becsüljenek, ami kapcsán kijelenthető: nagy szerencséje van a DK, az LMP, az MSZP és a Momentum politikusainak, hogy választóik nem követik figyelemmel őket.