Dicsőítsétek az Urat, vettem anyámnak hitelből telefont!
Mennyire rövid a magyari ember emlékezete - ennek a kérdésnek méltó próbája, mennyire vagyunk képesek az olcsóhiteleket népszerűsítő reklámok özönének ellenállni. Régen voltak ezekből a hitelekből bajok, de már más a világ, okosabbak lettünk - mondhatnánk, de az a helyzet, hogy a hitelezőknek reklámokat gyártók is okosabbak lettek, és ők is megérezték, hogy más világ van már. Megtanulták például, hogy manapság a család, a házasság és a gyermekvállalás népszerűsítésének, talán népszerűsödésének farvizén is remekül el lehet lavírozni. Itt is van mindjárt a hallelújás reklámsorozat, amelyben grammra kimérve adagolják szívünkre és a szemünkbe a családi élet mindennapi örömei közé rejtetten a csodahitel-pillangó csillogó hímporát. Alábbi posztunkban azonban feltesszük reklámokon bambuló ömagunknak, a reklámgyártóknak, és minden érintett egyháznak a kérdést: mi köze mindehhez a Hallelújának?
Három reklámról lesz szó az alábbiakban, mindhárom állítólagosan a családi élet mindennapjaiból kiragadott élethelyzeteket jelenít meg, egyszerű problémákat, amelyekre egyszerű megoldást jelent a hitel.
Van egy remek tervem...
Itt van mindjárt az első, "életszagú" példa, amelyben a szerető anyuka felidézi, hogy már az ő édesanyukája is varrta neki a ruhát, és ezt a csodaszép hagyományt tovább szeretné örökíteni. Ez a szép gondolat ötletté is magasztosul a szerető anyuka fejében, akinek bár hirtelen nincs spórolt pénze rá, hogy varrógépet vegyen, de az eszébe sem jut, hogy esetleg kölcsönkérhetne egyet; inkább gyorsan hitelt vesz fel, annyira feszíti lelkét a szükség. És amint meglett a varrógép, varrt is mindjárt egy jelmezt a fiának, így együtt örülhet a nagymama, a szerető anyuka és a boldog csemete, hallelúja! A történet a gondos apukával folytatódik, aki az ország másik végébe költöző lányának egy minimum 30 éves Bogarat vesz, persze hitelből, hogy így tarthassák majd a kapcsolatot. Mert a lánya szeret vezetni. Hát most lett autó hitelből, hallelúja! És végül, de persze nem utolsó sorban itt van a felelős asszony, aki 7 százalékos hitelből vesz anyukájának mobiltelefont. Felelős asszony gyenge holmi az előtakarékoskodáshoz, de a jó ötletével képtelen még egy nulla százalék THM-es akciót is kivárni, a boltból távozóban mégis beleörvend a kamerába, hogy azt a hét százalékát, mennyire örül anyu az új mobilnak, hallelúja! Valóban életszagú példák ezek, de akkor most mélyedjünk el egy kicsit abban is, milyen, a negédes, családi idillen kívüli eszközökkel operálnak ezek a reklámok, és kezdjük mindjárt a hallelújás zenével.
Másutt állva szokták hallgatni
A Hallelujah-éneket az ősegyház nagyon kedvelte, főként a húsvéti időben – írja a Magyar Katolikus Lexikon. A reklámban gagyidiszkó formájában felturbósított változata is ezen az örökségen alapul, amely Handel Messiás oratóriumának egyik tétele, a Hallelúja című. A különböző források rendre kitérnek arra, hogy a váltakozó sikereket arató szerző életében a művet mindig kizárólag jótékonysági célból adták elő; a szerző és a későbbi kritikusok is egyfajta tisztelettel kezelték, mivel az oratórium teljes szövegének alapját a Szentírás szolgáltatta. Angliából, egyenesen a királyi udvarból ered az a szokás is, hogy a Hallelúját állva hallgatják végig. Tehát egy szent oratóriumnak nevezett mű egyik különösen is kiemelten tisztelt tétele, amelyet állva hallgat az angol király vagy királynő is, eszerint simán elfér aláfestő zeneként az olcsóhitel népszerűsítéshez. Legalábbis, úgy tűnik, reklámigényességünk mára idáig süllyedt. És akkor magáról a hallelúja szó jelentéséről még nem is ejtettünk szót.
A hallelúja héber eredetű szó, ezért először ott érdemes keresni, hogyan is kerülhetett a keresztény szókincsbe, és mit is jelent valójában. A Magyar Zsidó Lexikon szerint a hallelúja tulajdonképpen egy idézet a héber bibliából, amely annyit tesz: "Dicsérjétek Istent!" A Magyar Katolikus Lexikon ezt azzal egészíti ki, hogy a hallelúja akklimáció, azaz egyfajta éljenzés, tetszésnyilvánítás, az öröm és a hála kifejezésére. Mint hozzáteszik, az ószövetségi szertartásokban a közösség hallelujah-val felelt a szólisztikus zsoltársorokra, ezt a kifejezést pedig már a Septuaginta, azaz az Ószövetség görög nyelvű fordítása is őseredetiben vette át. Szent Ágoston szerint a kereszténység hagyománytiszteletből őrizte meg a héber szót. Tehát nem azért őrizte meg évszázadokon át a héber kifejezésben lévő üzenetet, hogy aztán kedvezményes hiteleket propagáljanak a segítségével. Egyes értelmezések még tovább mélyítik a hallelúja szó, mint kifejezés lényegét. A Dicsérjétek az Urat! felszólítás ebben az olvasatban arra hívja fel a figyelmet - amelyre Handel tétele is utal -, hogy az ember hajlamos elfeledkezni a teremtett világ fölött érzett örömről, és háláról. A Hallelúja a lét, a létezés misztériumának felismerésére szólít, és arra, hogy erről mindennapi küzdelmeink során se feledkezzünk el egy pillanatra sem, ahogyan Istenről sem. És hogy a protestáns testvéreket se hagyjuk ki, erről az érzületről beszélhetett nem is olyan régen Kirgegaard, a XX. századi filozófus, aki nagy vallási megújulásban reménykedve az abszolútumról, azaz az Istentől való teljes függés állapotáról, illetve ennek eléréséről beszélt. Azaz olyan életről, amelynek minden pillanatát kitölti Isten dicsérete, a Hallelúja.
Mai szóhasználatunkban ehhez képest a hallelúja annyit tesz: „Hű, de jó!” Esetleg: „Hurrá!” És hogy ennek a szónak, illetve a mögötte húzódó üzenetnek a jelentőségétől ennyire eltávolodhatott, ennyire kiüresíthette a köznyelv, abban a gondatlan egyházaknak is nagy szerepük van. Különös, hogy helyettük nekem kellett leírnom, mi is a probléma azzal, ha valaki egy reklámban hallelújázik, ha hitelből vesz varrógépet. És talán itt lenne az ideje az egyházaknak és felekezeteknek visszakövetelniük, visszaszerezniük ezt a szót a reklámgyártóktól, és végre elmondaniuk a híveknek, és a világnak, miért is fontos értenünk, mit jelent a Hallelúja.
Forrás: PestiSrácok.hu; Vezetőkép: youtube.com
