Pesti Srácok

Ismét elutasította Szebenyi István igényét a bíróság – Nem jár nyomravezetői díj a móri vérengzés megoldóemberének

Ismét elutasította Szebenyi István igényét a bíróság – Nem jár nyomravezetői díj a móri vérengzés megoldóemberének

Elutasította pénteken a Pesti Központi Kerületi Bíróság (PKKB) annak a felperesnek a perújítási keresetét, aki – a saját álláspontja szerint – nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a nyomozóhatóságok azonosíthassák és elfoghassák a tizenhét évvel ezelőtti, nyolc halálos áldozatot követelő móri bankrablás valódi elkövetőit. Szebenyi István volt az, aki a történtek után több, mint négy esztendővel megtalálta egy Tatabánya melletti erdőben a vérengzéshez használt fegyverek egy részét; ezért tart igényt arra a nyomravezetői díjra, amelyet a rendőrség írt ki, és amelyet egy immár bizonyítottan hamis tanúnak fizettek ki. Érdekesség, hogy a fentiek értelmében a bíróság is osztja a rendőrség álláspontját, amely szerint ugyanazon törvényt és ugyanazon kiírást lehet úgy értelmezni, hogy a vizsgálatot szándékosan félrevezető Kiglics Attilának egy vagyon jár a tevékenységéért, a történtek felderítésében kulcsszerepet játszó Szebenyi Istvánnak pedig egy fillér sem.

A Szebenyi István kezdeményezte perújítás alperese – a korábbi keresetekhez hasonlóan – ezúttal is a huszonötmillió forintos nyomravezetői díjat egykor kiíró Országos Rendőr-főkapitányság volt. A hatóság ellenkérelmének fő indoka az volt, hogy a felperes a törvényben előírt hat hónapon túl terjesztette be igényét; ezt az álláspontot osztotta pénteki döntésekor a PKKB is. Figyelemre méltó, hogy ugyanez a bíróság korábban már olyan esetben is hasonló végzést hozott, amikor az iratokat idejében felterjesztették az ügyben. Szebenyi Istvánnak lehetősége van még a fellebbezésre: a felperes a PestiSrácok.hu-nak a pénteki tárgyalás után azt mondta, hogy még gondolkodik azon, mit tegyen. Szebenyi perújítási kérelmének része volt az az indítvány is, hogy hallgassa meg a bíróság azt a védett tanút, aki csak azért jelentkezett egykor a rendőrségen, mert hírét vette, hogy fémkeresőzők megtalálták az erdőben a vérengzéskor használt eszközök egy részét. A később védetté tett tanú segített azonosítani az adatok szerint a Móron hét embert meggyilkoló Nagy Lászlót, majd rajta keresztül társát, Weiszdorn Róbertet. Vallomásában a tanú maga is kijelentette, hogy csak akkor állt benne össze a kép, amikor Szebenyi István felfedezésének híre eljutott hozzá, különben sosem jelentkezett volna a nyomozóknál.

A hatóságok szerint a hamis tanúnak jár egy vagyon, a megoldóembernek pedig semmi sem

Amikor Szebenyi István megtalálta az erdőben a bűnjeleket, akkor már jogerős életfogytiglanját töltötte az ügyben tévesen elítélt Kaiser Ede, és ugyancsak ült már vélt tettestársa, Hajdú László, akinek szerepét még addigra sem sikerült megállapítani. Kaisert elsősorban korábbi bűntársa, a vele számos fegyveres rablásban együttműködő Kiglics Attila terhelő vallomása alapján ítélték el, a tanú pedig nemcsak a börtönt úszta meg, hanem felvehette a nyomravezetőnek járó huszonötmillió forintot is. Az összeget azóta sem kérték vissza tőle az illetékesek, sőt, a hatóságok hivatalos álláspontja jelenleg is az, hogy helyes volt a kifizetés, mert Kaiser Ede és Hajdú László letartóztatása további súlyos bűncselekmények elkövetésének lehetőségét hiúsította meg. Ez valószínűleg igaz, csakhogy a nyomravezetői díj kiírása kizárólag a móri gyilkosok elfogásához szükséges információkra vonatkozott, és egyértelműen kiderült, hogy Kiglics ilyet nem szolgáltatott, sőt, szándékosan hazudva vitte félre a nyomozást. Valódi információkat valószínűleg – a laikusok bizonyára így gondolják – Szebenyi István szolgáltatott, aki akaratlanul is bevonta az ügybe a védett tanút; a hazai kriminalisztika legvéresebb rablótámadása kettejük szerepe nélkül sosem oldódott volna meg.

PestiSracok facebook image

A Pesti Srácokkal mutatja be új könyvét Szebenyi István

A napokban jelent meg Szebenyi István „Corpus delicti, avagy én voltam a móri ügy kulcsa?” című könyve, amelyben a móri ügy őt érintő fordulatai, tapasztalatai mellett bemutatja a fémkeresőzéssel foglalkozó emberek világát. A szerző egy ilyen társaság tagja; az amatőr hadtörténészek főképp a második világháborúban, a Vértesben megvívott hatalmas csaták tárgyi emlékeit kutatják, katonasírokat gondoznak, elesett katonákat azonosítanak. Egy ilyen fémkeresőzés hozta el Tatabánya mellett azt a felfedezést, amely aztán valódi megoldást hozott a móri vérengzés és a veszprémi postásgyilkosság vizsgálatában. A kötet bemutatója jövő kedden lesz az R56 Sörözőben Budapesten, a Bem rakpart 53-as szám alatt; az eseményt este hét órától olvasóink élőben követhetik figyelemmel a PestiSrácok.hu-n.

Fotó: borsonline.hu

Ajánljuk még

"Az árulók nem mi vagyunk, és nem én változtam, hanem Orbán" - Itt az exkluzív Csintalan-Vincze PS-interjú! (videókkal!)

Magyar ugar 2018 április 23.
Jajj, Istenem, ne hülyéskedj már, hogy Simicska Lajos záratta be a Magyar Nemzetet, meg a Lánchíd Rádiót. Értem én, hogy elzáratlan pénzcsapok özönével a hát mögött nehéz megérteni, de előbb, vagy utóbb mindenki megtanulja, hogy milyen ez, hogy adott esetben a hónap végén elfogyhat a lóvé és arról kell dönteni, hogy az egész család megy-e a levesbe - jelentette ki a PestiSrácok.hu-nak adott exkluzív páros interjúban Csintalan Sándor, aki lányával, a konzervatív értékeket valló és a Fidelitasban politizáló Vincze Emíliával beszélgetett portálunkkal. A Hír TV műsorvezetője, Simicska Lajos bizalmi embere elárulta, Simicska döntésébe nem volt beavatva, mert ilyen döntést neki kell meghoznia, de barátai és kollégái kerültek szörnyű helyzetbe. Csintalan szerint a G-napon az kockáztatott, aki a Magyar Nemzetnél, Lánchíd Rádiónál és a Hír TV-nél maradt. Szarvas Szilveszter ezzel kapcsolatban vitába szállt Csintalannal.

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.