Ellenzéki nemzetárulással ér fel Trócsányi kinevezésének elgáncsolása

Ahelyett, hogy bármit is mondanánk a csütörtöki, az Európai Unió úgynevezett jogi szakbizottsága által hozott gyászos döntésről (amelyben azt próbálták bizonygatni, hogy a volt igazságügyminiszter részt vett a nevét viselő ügyvédi iroda munkájában, amelyben tényszerűen nem vett részt, és pénze sem származott onnan évek óta, mióta köztisztviselő), idézzük fel, kicsoda is Trócsányi László, akit Ujhülye képviselő úr, aki egy szem magára maradt a magyar kommunista utódpárt uniós képviseletével, "az illiberális állam jogi főépítészének" mert titulálni. Trócsányi László elsősorban is tanár. A Szegedi Tudományegyetem tanára. Volt az Alkotmányjogi Tanszék vezetője, és a kar dékánhelyettese. Emellett tagja volt az Európa Tanács Velencei Bizottságának, tagja volt az Alkotmánybíróságnak, elnökölt a Budapesti Ügyvédi Kamara nemzetközi kapcsolatok bizottságában. Többször teljesített külügyi szolgálatot, így nagykövetként ellátta Magyarország képviseletét Brüsszelben, majd Párizsban. Legutóbb pedig hazánk igazságügyminisztere volt. Nem mindennapi teljesítmény, amely vitán felül áll. Trócsányi László, mint hazánkban és nemzetközileg is elismert jogtudós, kellő felkészültséggel rendelkezett tehát, hogy uniós biztossá nevezzék ki. Nem mellékesen ilyen szakmai és tudományos háttérrel a baloldalon senki nem rendelkezik, de ezt tőlük nem is várhatjuk el.

Aki mert ellátogatni az ukrán válsággócokba

Térjünk ki csak egy rövid bekezdés erejéig, milyen felbecsülhetetlen jelentősége lehet Trócsányi László bővítés- és szomszédságpolitikáért felelős biztosi kinevezésének. A poszt, amelyről beszélünk, kettős értelemben is kulcsfontosságú a magyarság szempontjából. Az mindenki számára ismert tény – bár a balliberális oldalon ilyesmiről hányinger nélkül nem tudnak beszélni –, hogy vannak határon túli magyarok, és szomszédaink közül két olyan ország is van, amely jelenleg még nem tagja az Európai Uniónak, még ha törekszenek is a tagságra. A szerbiai Vajdaság tekintetében a kiegyensúlyozott magyar-szerb kapcsolatoknak köszönhetően a magyar kisebbség a körülményekhez képest békésen éli mindennapjait. Nem úgy a kárpátaljai magyarok, akik az elmúlt években az elviselhetetlenség határait súroló atrocitásoknak voltak kitéve, kezdve az ukrán oktatási, majd a nyelvtörvényben végrehajtott, jogaikat súlyosan csorbító intézkedések miatt, vagy a magyar intézmények elleni merényletkísérletek, gyújtogatások, autó-, és szoborrongálások, megfélemlítések okán. Talán itt is fontos hangsúlyozni, hogy ameddig a hazai balliberális oldal laposakat pislogva kushadt, addig éppen Trócsányi László volt azon politikusok egyike, akik az atrocitások idején felkarolta a kárpátaljai magyarok sorsát, és nemcsak úgy, hogy ellátogatott a válsággócokba, de a nemzetközi színtéren is kiállt a kisebbségi jogok védelme érdekében. Trócsányi László személyében tehát olyan, helyi ismeretekkel és tudással is rendelkező nemzetközi jogászt bízna meg a biztosi feladatok ellátására az Európai Unió, akinek személye egyszerre garancia a csatlakozási tárgyalások professzionális lefolytatására és Európa emberi jogi elvárásainak maximális érvényesítésére a csatlakozni vágyók felé.

Ezzel csak veszthet az Európai Unió

Szintén jelentős szerep hárulna Trócsányira azon tárgyalások alkalmával, amelyeket az Európai Unió a közel-keleti országokkal és a migrációt tekintve kulcsfontosságú szerepet betöltő Törökországgal folytat a jövőben. A kötelező kvóta bevezetését ismét napirendre tűző balliberális nyugati politikai tömb megelőlegezett rosszallásától kísérve Trócsányi László a nemzetközi és az uniós jog tekintetében végezhetne el az alapvető fogalomtisztázó feladatot, amelynek nyomán a jogok és a kötelességek jogi megalapozottsága nem váshatna el az érzékenyítő bevándorláspártiak érzelmi-indulati kardcsörtéiben. Trócsányi elmeszelésével tehát az Európai Unió csak veszthet, és semmit nem nyer, ha csak azt a pár gyönyörtócsát nem vesszük eredménynek, amelyet maguk után hagytak csütörtökön a nemzetáruláson kívül semmire nem alkalmas baloldali képviselők bársonyszékeiken.

Ujhelyi, az MSZMP történetének lábjegyzete

És akkor most térjünk ki arra, kik azok a balliberális nemzetrontók, akik képesek saját bukásukkal magukkal rántani a magyar kisebbséget, a nemzetpolitikát és az egész Európai Uniót. Vegyük előre Ujhelyi Lászlót, aki előszeretettel írkálja neve elé a dr-t., de arra már nem képes, hogy proletár baszdühén felülemelkedve átlássa, mit is művelnek Brüsszelben, amikor jó komcsi szokás szerint a magyar képviselet erejét véreztetik ki.Ujhelyi azt várja, hogy a teljesen mondvacsinált indokkal megtorpedózott Trócsányi helyére olyan személyt jelöl majd a kormány,

Ha Ujhelyi agyáról felszállna a vörös köd, akkor pontosan tudná, hogy "közös európai értékeink képviseletére" Trócsányi egész eddigi tudományos és közszolgálati teljesítménye érdemessé teszi és feljogosítja. Ujhelyi egyúttal azzal is pontosan számot vethetne, hogy hol a helye, amikor Trócsányi Lászlóról véleményt nyilvánít. Egy szégyenteljes múltú kommunista utódpárt egy szem képviselőcskéjéről beszélünk, akit a választók arra ítéltek, hogy a cserepadról köpködje be a szotyihéjat a nagyjátékosok közé. Ujhelyi nem mellesleg lehetett volna az MSZP nagy nemzeti feltámadásának üdvöskéje, hiszen egy elkapott késő éjjeli felvétel tanúsága szerint vörös fejjel vett már ki a tusnádfürdői szabadegyetem kedvelt és egyetlen kocsmájának hűtőjéből Ursust, tehát egyszer taposta már a lába határon túli nemzettestvéreink szülőföldjének a porát. De ez tévedés volt. Ujhelyi személye volt a tévedés.

Gyurcsányné és ukránjai

Persze ne feledkezzünk el Gyurcsánynéról sem, aki Trócsányi szerinte korrupt vagyonfelhalmozását emlegette csütörtöki zsigerposztjában, no de Klára asszony és családja a korrupt vagyon felhalmozásának igazi mestereként nyilván hiteltelen. De az ő örvendezésében nem is ez a leglázítóbb, hanem az, hogy a kommunista bolgár titkosszolgálat budapesti fészkébe rakott Apró tyúkmony kikelve ugyan nem a szovjet szocialista internacionálé, de legalább az uniós internacionálé jövőjét építgetheti demokratikusan megválasztott módon, immáron, mint az Európai Parlament alelnöke. Miből lesz a cserebogár? Na most, tisztségében egyik első feladata volt – ha nem a szíve húzta tévedésből ismét csak Keletre –, hogy részt vegyen az újonnan megalakuló ukrán parlament ülésén. Ne lepődjünk meg: a kárpátaljai magyarok leukránozásával kampányoló bukott miniszterelnök becses neje szót nem ejtett látogatása alkalmával kisebbségi jogokról, kisebbségekről, emberi jogokról, magyarságról. Csak olyanokkal tárgyalt, akikkel valódi anyanyelvén társalogni tudott Kijevben. Gyurcsányné most persze örül, de örömét csak azok érthetik, akiket mi, magyarok – akikre amúgy érthetetlen módon Gyurcsány is előszeretettel hivatkozik – nem értünk. Sem nyelvileg, sem kulturálisan, sem ideológiailag.

Forrás: facebook.com/PestiSrácok.hu; Vezetőkép: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu