Felszámolt cégek, jól irányzott uniós pénzek – Részletek a „civil” MSZP önkormányzati politikájából
Helyreigazítás: valótlanságokat állítottunk dr. Harangozó Tamással kapcsolatban:
A 2019. október 11. napján megjelent „Felszámolt cégek, jól irányzott uniós pénzek – Részletek a „civil” MSZP önkormányzati politikájából” című cikkünkben valótlanul állítottuk, hogy dr. Harangozó Tamás nagyapja Harangozó Szilveszter volt, aki az ÁVH-nál kezdte a pályafutását, később III/III-as belügyes lett, majd ott egészen belügyminiszter-helyettesi szintig vitte. Valótlanul állítottuk továbbá, hogy dr. Harangozó Tamás ávós unoka. Ezzel szemben a valóság az, hogy Harangozó Tamás néhai apai nagyapját Harangozó Károlynak hívták, aki egész életében honvédként szolgálta hazáját.
Furcsa elegye ez a kampány a túlhevült magabiztosságnak és az önbizalomhiánynak. Az ellenzéki pártok folyamatosan arról kiabálnak, hogy legyőzhető a Fidesz, a jelöltjeik viszont mindenütt bebújtak a sebtében összetákolt álcivil szervezeteik mögé. Az egykori kommunista gyökereihez mostanság a Párbeszéd segítségével visszakanyarodó MSZP civilkedése talán a legmókásabb. Fontos súlypontjai a szocik a pitiánerségben magas pontszámot elért szekszárdi ellenzéki összefogásnak is (cikkünk ITT), ráadásul egy kedves családi történetünk is van róluk, egy jól irányzott uniós támogatásról.
Már akkor kérdően felhúzódtak a szemöldökök, amikor a kommunista állampárt korábbi cenzora, Lendvai Ildikó Civilkönyvet írt, hiszen aki ekkorát képes hazudni, az valamit mégiscsak ért a világból. Még akkor is, ha a civilség szó alatt, az MSZP viszonylatában inkább a módszerváltáson átmentett kommunista titkosszolgálat társadalmi kapcsolataira gondolnánk.
Jól jelzi az ellenzéki összefogás állapotát, hogy szinte mindenhol mélyen hallgatnak a jelöltek párthovatartozásáról, és inkább álcivil szervezetek mögé bújnak. Pontosan tudják, hogy pártjelmezben országszerte elvesztették már a hitelüket, amit elég jól jelez a 2018-as országgyűlési és a 2019-es európai parlamenti választások eredménye. A kommunikációjukban így a városukért tenni akaró, egyszerű emberekként igyekeznek feltűnni, mintha nem is lenne pártmúltjuk és pártkötődésük a jelölteknek. Pedig van. Nem is kevesen kötődnek ilyen-olyan baloldali párthoz aktivistaként vagy akár tagként azok közül, akik makulátlan civilként mutatkoznak most.
A tíztagú szekszárdi „civil” csapatban két MSZP-s van, egy jelölt korábban Együtt-tag volt, majd a párt kimúlása után a Párbeszédhez szállingózott át, egy további jelöltjük DK-aktivista üzemmódban tengeti a napjait, és megbújik köztük egy LMP-s aktivista, valamint egy volt SZDSZ-tag is. Utóbbi, Illés Tamás az, aki feljelentést tett az állítólagosan ellopott, majd az önkormányzat épületében „megtalált” hirdetőtábláiból – ebből még az Index is patáliát csapott, azt sugalmazva, hogy az önkormányzat kicsinyes módon lelopta az ellenzéki táblákat a lámpaoszlopokról. Utóbb kiderült, hogy az Éljen Szekszárd! egyesület önkormányzati hozzájárulás nélkül rakta ki a tábláit városszerte, és ezek közül az önkormányzat leszereltette és elvitette a városházára azokat, amelyek útban voltak a Szekszárdi Szüreti Napok rendezvénynek.
Szekszárd egyébként különleges jelentőségű hely az MSZP számára, hiszen onnan indult a párt frakcióvezető-helyettese és egyben Tolna megyei elnöke, Harangozó Tamás, valamint bátyja, a szintén országgyűlési képviselő, Harangozó Gábor, akik bámulatosan gyorsan mászták meg a ranglétrát. Harangozó Tamás 25 éves frissdiplomásként rögtön politikai tanácsadóként kezdett a gyermek-, ifjúsági és sportminisztériumban, majd hamarosan már az igazságügyi és rendészeti minisztériumban végezte ugyanezt a munkát. 2010-ben aztán MSZP-elnökségi tag és országgyűlési képviselő lett, bátyja, Gábor pedig már 2004-ben, 28 évesen, rögtön az első európai parlamenti választáson befutó helyet kapott az MSZP listáján (akkor még volt rajta tuti befutó hely a listavezetőn kívül is).
Európa, segíts!
Harangozó Gábor ráadásul agrárvonalon mozog, és bizonyára csak véletlen, hogy éppen az ő EP-képviselősége idején nyert el egy uniós pályázatot az a szekszárdi mezőgazdasági szakközépiskola, ahol az anyja, Rózsa Katalin igazgatóhelyettesként dolgozott. Ki nem találná az olvasó, hogy ki lett a projekt felelőse. Harangozó Gábor édesanyja az iskolai fizetése mellé havi 200 ezer forintot kapott, vagyis két év alatt 4,8 millió forint pluszpénzt markolt fel a projekt nem túl sok munkaórát felemésztő egyengetéséért – mindezt akkor, amikor a minimálbér 69 ezer forint volt.
Na, de mi köze ennek a mostani választáshoz? A korábban építészként dolgozó önkormányzati képviselő, most is induló Rácz Zoltán az emlegetett Rózsa Katalin férje, a Harangozó testvérek nevelőapja. Hogy, hogy nem, ő is felbukkant a felesége által igazgatott projektben. Hivatalos kiválasztási folyamatnak nyoma sincs, egyszerűen csak valahogy ő lett az összesen mintegy 15 millió forint értékű munka tervező építésze. A kivitelező kiválasztása már sokkal szakmaibb és megalapozottabb volt, egy háromtagú bizottság döntött róla: Rácz Zoltánné Rózsa Katalin projektfelelős, Rácz Zoltán tervező építész, valamint az iskola igazgatója. Láthatóan ők is szeretik a kétharmadot. Az már-már természetes, hogy az iskolában végrehajtott korábbi építészeti munkák tervezője is Rácz Zoltán volt, ahogy a kivitelező cég is ugyanaz a Panedon Kft. volt, mint az említett uniós projektnél.
Helyi forrásaink szerint Rácz szívesen hangoztatja, hogy nyugdíjba vonulásakor teljesen tisztán zárta le az építészi működését, ám a tevékenysége mementóiként Szekszárd környékén fennmaradt épülettorzók nem éppen a zökkenőmentes befejezésről tanúskodnak. Ahogy az sem, hogy a tervezőcége, a Rácz Stúdió Kft. – nem kizárt, hogy ezekkel a torzókkal és a kifizetetlen kivitelezőkkel összefüggésben – felszámolással szűnt meg, akárcsak a Panedon Kft. A bedőlt céget maga után hagyó civil-szocialista politikus magabiztosan nyilatkozott a saját, külföldre ment lányát megemlítve arról is, hogy a fiatalok kivándorolnak, mert nincs számukra itthon jövő. Csupán azt nem mesélte el Rácz Zoltán, hogy milyen ősi mesterséggel keres annyi pénzt a lánya a festői Hollandiában, amiből sokkal jobban megél, mint itt, a jövő nélküli mucsán.
