Karácsony Gergely mögött áll a Bástyák Szövetsége

Öt frissen megválasztott, különböző típusú haladó polgármester gyűlt össze a Political Capital és a német szociáldemokraták magyarországi alapítványának hívására, hogy kicsit szeressék egymást és legfőképpen önmagukat. Baranyi Krisztina a kívülállók világforradalmát képviselte, Őrsi Gergely az újgenerációs szocialista ügyintéző karakterét vitte (az önkormányzatnak az a feladata, hogy kiszámolja, hány csíkból álljon a zebra a Bambi terasza előtt), László Imre a kedélyes tanácselnököt játszotta, Pikó András az önmagát kitartóan civilnek nevező politikust adta elő, Karácsony Gergely pedig a boldog kisgyerek volt, aki megkapta az ajándékát (Budapest), és amíg kibontja, ő van a figyelem központjában.

Szereti, ha szeretik

A polgármesterek nem titkolták, hogy 2022-re készülnek, és az államhoz való viszony, valamint az ellenzéki együttműködés kérdéskörében bontották ki egyéniségüket. A moderátor első körben arra volt kíváncsi, hogy lehet-e mímelni a kormánnyal és a NER-rel háborúban álló bástyát, ha a kerületi és fővárosi fejlesztések jelentős részét csak a kormánnyal együttműködve lehet végrehajtani. Karácsony válaszul egy csokor szóvirágot nyújtott át a lelkes kérdezőnek (ha elülteti, abból lesz a szintén csak retorika szintjén létező klímaerdő – a szerk.). A kampány során milliószor elhangzott üres szlogenekben találta meg a siker kulcsát: szerinte azért nyert, mert ők nem olyan várost akarnak, mint a gonosz NERzebúb, ők oktatásegészségügyetépítenek stadionok helyett és az embereket képviselik a kormány helyett. Aztán ezt félretéve elismerte, hogy mind a két alapvető politika érdeke az együttműködés, ő sem akarja háborúba sodorni a várost, ami derék dolog, mindenki el is csomagolta az uzsonna helyett hozott gyalogsági ásót.

– mondta ki egyenesen Karácsony Gergely, hogy ő szereti, ha szeretik, ezért senkivel nem akar konfliktust.

Atléták atlétáskodjanak

A főpolgármesteri antré után a kerületi polgármesterek kaptak szót. Baranyi Krisztinát rögtön a kampányhajrában előkerült bugyuta filmes klisékkel próbálta izgalomba hozni a moderátor, aki láthatóan tényleg elhitte, hogy a digitalizáció évszázadában egy önkormányzati postázó üres fakkjait a korrupció bizonyítékainak lehet nevezni komoly emberek társaságában is: ezt nemcsak a közösségi média felületein tobzódó leghülyébb szurkolók veszik be. De a kérdés mégse hullott termékeny talajra: a IX. kerület polgármestere kivételesen most a polgármester szerepét vitte, nem a nyomozómesterét, ma senkit nem akart börtönbe zárni azért, mert látott egy irodai szolgáltatásokat kínáló kisteherautót Ferencvárosban. Szokatlan módon arról beszélt, hogy a beruházások többségére szüksége van a kerületnek, ő is támogatja azokat, kivéve az atlétikai centrumot, mert valamit fel kell mutatni azért a stadionstopból is, a telek meg túl értékes ahhoz, hogy holmi atléták atlétáskodjanak ott.

Zebra + média = II. kerület

Őrsi Gergely, a II. kerület polgármestere alternatívát akar felmutatni a helyi kis fejlesztések és működtetés mentén, amire – a Bambi terasza előtti zebra mellett – az alternatív színházakat említette példaként. Tehát ha a NER nem támogat alternatív színházakat, akkor a kerületeknek kell, és ezzel olyan mintát mutatnak a haladásból a választóknak, hogy 2022-ben négyharmaddal nyernek. Ezen kívül fognak független médiát is csinálni a kerületekben, mert az a haladó polgármesterek dolga még a zebrafestés mellett. Csak a választók meg ne tudják...

Drága tanácselnök úr

A XI. kerület új vezetését László Imre polgármester képviselte, aki leginkább önmagáról beszélt rengeteg tanácselnökös („Hadd mondjam meg ezt Önöknek, tessenek elhinni!”) kedélyeskedéssel fűszerezve. Panaszkodott, hogy mennyire gorombák voltak vele a kampány alatt, amire nem is volt pénzük, de rengetegen segítettek neki, mert ő jó ember. Jó szakpolitikus is volt a parlamentben, de a gaz kormány nem vette figyelembe az ő meglátásait a parlamentben. És ő nem is akart polgármester lenni, de felkérték rá a pártok és a tisztelői, ezért az lett ez a drága, szerény ember.

Felszabadulás a nyóckerben

Pikó András, a VIII. kerület új polgármestere is sztorizgatásokkal nyitott: beszámolója szerint azt mondta neki a helyi Fidesz vezetője, hogy nem érdemes őt ütni, mert azonnal Index-címlap lesz a panaszkodásaiból, ami tényszerűen igaz. Ilyen, amikor a független média egymásra talál az objektív politikussal. Vagy fordítva. Azt is mondta, hogy a kerületből egy „érdekes társadalmi kísérlet” lesz, mert „a Kocsis Mátéval súlyosbított NER szívcsakrában győzött”. De mégis győztek a civil kampányukkal, ő is nagyon civil, énezett is egy hatalmasat, hogy mennyire jó ember, enni ad az éhezőknek és a többi. Éppen csak meg nem könnyezte önnön nagyszerűségét. Azt is sikerült kifejtenie, hogy a NER folyamatos elnyomásra épít, a VIII. kerületben pláne, ott rengeteg kiszolgáltatott ember van, de mégis ők nyertek, ezzel mondhatni, felszabadították az elnyomottakat. A felszabadulás után pedig részvételi, civil jellegű önkormányzatot fog csinálni, ami valószínűleg azt jelenti, hogy kiszervezi az Aurórába a döntéshozatalt, hogy a bizonytalan nemi identitású kommunistáknak is jó legyen.

Fent fog maradni a pártok közötti szeretetteljes együttműködés?

Igen, és Karácsony Gergely ezen a ponton Pikó önképét kérdőjelezte meg, de senki nem vette észre. Úgy emlékezett, nem civil és tündéri aktivisták arattak autonóm győzelmeket, hanem hatpárti, erősen központosított kampányt vittek, ami alól nem volt kivétel. Ez a kampány pedig annyira sikeresnek bizonyult, hogy erős legitimációt biztosít a folytatásra. Karácsony után ismét szót kaptak a kerületi polgármesterek, akik hűségnyilatkozatot tettek Karácsony Gergelynek, biztosították őt határtalan szeretetükről és támogatásukról, amit Karácsony boldogan vett tudomásul. Egyéniséget csak László Imre villantott, aki mesélt magáról, aztán egy hirtelen váltással Gyurcsány Ferencet szerette nagyon: még pikáns történeteket is megosztott arról, hogy milyen intim barátság van közöttük.

Benne ragadtak a kampányban

A Political Capital és a Friedrich-Ebert-Stiftung szervezte boldogságfórum ezzel véget is ért, mindenki még sokkal jobban szereti önmagát és a másikat ezután; éppen csak az nem derült ki, mit is fognak konkrétan másképpen csinálni, mint a korábbi városvezetők, és ami nem a gesztusok és a hatalomba emelt kamucivilek szintjén jelentkezik. Látványosan benne ragadtak a kampányban és az összefogás érdekében gyermeki szintre butított üzenetekben, aminek – hiába óvták magukat és egymást ettől – hamar választói kiábrándulás lesz a vége.