A hatalomért cserébe ma a cigány, holnap a magyar nők petevezetékét kötné el Marosvásárhely polgármestere
Történt ugyanis, hogy Marosvásárhely román polgármestere nemrég arra tett javaslatot, hogy meg kéne tiltani a szülést azoknak a roma nőknek, akik pusztán a pénzszerzés miatt vállalnának több gyermeket. Ha valaki netán azt gondolná, hogy az egykori magyargyűlölő kolozsvári polgármester, Gheorghe Funar legjobb tanítványának számító Dorin Florea felelős politikusként valós megoldást akar kínálni egy valós problémára, akkor ki kell, hogy ábrándítsuk. Onnan fúj a szél, hogy nyáron helyhatósági választások lesznek Romániában. A Maros-menti városban Soós Zoltán, az RMDSZ jelöltje a legfrissebb közvélemény -kutatások szerint előzi a Marosvásárhelyet 20 éve uraló Dorin Floreát.
A „derék” polgármester erre úgy döntött, hogy a román és magyar voksok gyűjtése céljából kijátssza az etnikai kártyát, most épp a cigányok ellen. A húzás miatt többen most fasisztának nevezik Floreát, ami nem biztos, hogy annyira izgatja őt, hiszen a cigánykérdés akkora probléma Erdélyben (is), hogy politikailag még jól is jöhet ki az ügyből. Csak egy a bökkenő: ismerve a polgármester előéletét, ne legyen kétségünk, hogy ma a cigány, holnap a magyar nők petevezetékét kötné el a hatalom újbóli megszerzése érdekében.
„Mihály Arkangyal Légiója”
Különös pikantériát ad a történetnek, hogy Dorin Florea politikai karrierje kísértetiesen hasonló körülmények között indult el 30 évvel ezelőtt, csak akkor nem a cigányokat, hanem a magyarokat szerették volna kasztrálni a román szélsőségesek. A legkeményebb román nacionalista szervezet, az egykori Vasgárda hagyományaira építő Vatra Românească (Román Tűzhely) elnevezésű egyesület 1990. február 8-án alakult meg Marosvásárhelyen. Ebbe a „klubba” lépett be fiatal orvosként Dorin Florea, a város jelenlegi első embere. Ez a mára hírhedtté vált szervezet vállaltan soviniszta; nemcsak magyarellenes, hanem cigány- és zsidóellenes is. A jelenleg is törvényesen működő Vatra a fasisztoid vonások alapján egy az egyben a Vasgárda örökösének tekinthető.
A Vasgárda végig a XX. század folyamán hirdette a románság, mint „árja” nép felsőbbrendűségét. Magukat természetesen a rómaiak utódainak tartották, ennek megfelelően karlendítéssel üdvözölték egymást. Küldetésük transzcendens jellegét azzal hangsúlyozták, hogy a gárda tagjait Mihály Arkangyal Légiójának is nevezték. A Ceausescu-diktatúra előtti kommunista rezsimek üldözték a gárda tagjait, Ceausescu azonban jó érzékkel felismerte, hogy a fanatikus vasgárdisták a diktatúra legjobb „tartópillérei” lehetnek, ezért szépen integrálta őket. A román kommunista rendszer 1989. decemberi bukása után azonban kiderült, hogy az egykori vasgárdisták és a Ceausescu-rezsim között tényleg csak érdekszövetség állt fenn. Több egykori gárdatag vagy szimpatizáns is úgy nyilatkozott, hogy Ceausescu megérdemelte a sorsát, mert a túlkapásaival elárulta a román népet. Bűneként róják föl azt is, hogy engedte politizálni a magyarokat.
A szintén vatrás Ioan Sabau, a marosvásárhelyi polgármester egykori és jelenlegi harcostársa egyenesen a szemembe mondta egy 2009-ben készített interjúban, hogy a kommunista Ceausescu pártfogolta a magyarokat, akik közül a legtöbben azért lettek kommunistává Romániában, mert így szerepet vállalhattak a politikai életben. Ez Ioan Sabau szerint nem fordulhatott volna elő, ha valóban nemzeti kormánya lett volna Romániának. A Vasgárda szellemiségét követő vatrás románok az 1989. decemberi forradalom után pontosan úgy viselkedtek, ahogyan a Marosvásárhelyen ma is jövedelmező ügyvédi praxissal rendelkező Ioan Sabau, illetve az akkoriban még orvosként dolgozó Dorin Florea. Elhatárolták magukat a Ceausescu-rendszertől, noha legtöbbjük a Szekuritaté alkalmazásában állt, vagy komoly politikai karriert futott be a Román Kommunista Pártban. Romániában a kommunizmus bukása után, az 1990-es év elején a diktatúra haszonélvezői ott álltak „csupaszon” és fenyegetve érezték hatalmukat, mert a magyarok, németek és a zsidók jogokat követeltek, továbbá a számarányuknak megfelelő pozíciókat a munkahelyeken, az egyetemeken és a gyárak vezetésében. Ma, 2020-ban Marosvásárhely polgármestere ugyanezt a fenyegetést érzi néhány hónappal a választások előtt. „Mihály Arkangyal Légiója” pedig akkor és most is támadásba lendült.
„Vissza a hunokkal Ázsiába”!
A romániai forradalom után az erdélyi magyarság leghangosabb követelése az önálló anyanyelvi oktatás visszaállítása volt. A közösség politikai vezetői ekkortájt még korainak tartották, hogy egyáltalán a követelés szintjén megfogalmazzák az autonómia iránti igényt. A magyar anyanyelvű oktatástól való megfosztatás volt az, amely a legérzékenyebben érintette a magyarságot. Önálló iskola és oktatás nélkül a közösség sorvadásnak indult, az asszimiláció jelei erősen megmutatkoztak. A Ceausescu-házaspár kivégzése után színrelépő új politikai erő, a Nemzeti Megmentés Frontja kezdetben ígéretet tett arra, hogy visszaállítják a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen a magyar tagozatot. Szép szavakat lehetett hallani arra vonatozóan is, hogy Marosvásárhelyen ismét lesz magyar fakultás az Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetben. A magyarok szerették volna azt is elérni, hogy Marosvásárhelyen, a Bolyai Líceumban a hagyományokhoz híven csak magyar osztályok induljanak. A Vatra Românească 1990. február 8-i zászlóbontása lényegében ezekre a követelésekre adott válasz volt. A marosvásárhelyi sportcsarnokban rendezett nyitó ülésen félelmetes hangulat uralkodott. A megjelentek rigmusokat skandálva ordították, hogy
Vissza a hunokkal Ázsiába! Nyitva vannak a határok, menjetek!
A Vatra tagsága ordítva tüntetett, amikor a magyar politikusok higgadtan felvázolták, hogy a magyaroknak az 1918-as gyulafehérvári határozatok és az új kormány ígéretei szerint is joguk van az önálló anyanyelvi oktatáshoz. A vatrások Románia-szerte megmozdulásokat szerveztek, röplapokon hergelték a román lakosságot a magyarok és az összes kisebbség ellen. Az üzenet az volt, hogy a magyarok, cigányok, zsidók követelései veszélyt jelentenek a nagy román nemzeti egységre. A szélsőséges román megnyilvánulásokra adott higgadt válasz volt az 1990. február 10-i gyertyás, könyves tüntetés Marosvásárhelyen. A menet élén Sütő András író haladt, a demonstrálók egy szál gyertyával és könyvvel a kezükben álltak ki a magyar kultúra és az oktatás ügye mellett. A románokból állatias indulatot váltott ki ez a néma, méltóságteljes vonulás.
Az ortodox vallásban ugyanis a gyertyagyújtás fontos, szimbolikus jelentéssel bír. Annak a hitvallásnak a kifejeződése, hogy mi, keresztények a világosság, a fényesség vallásának követői vagyunk. A románok számára ez azt üzente, hogy a magyarok a saját ügyüket szentnek, tisztának érzik.
„Mihály Arkangyal légionáriusai” úgy érezték, hogy ez rájuk rossz fényt vet. A következmények jól ismertek: a román szélsőségesek pár héttel később Marosvásárhely főterén töltötték ki haragjukat a magyarokon, majd később a segítségükre siető cigányokon is. Az események után sok cigány családot meghurcoltak a román hatóságok. Puczi Bélát, a vásárhelyi romák egyik vezéralakját és társait több éves börtönbüntetésre ítélték.
Ma a vatrás Dorin Florea ugyanazt teszi, mint 30 évvel ezelőtt. Egyrészt nemrég bejelentette, hogy kezdeményezni fogja a római katolikus gimnázium újraállamosítását. Másrészt a nemzetiségeket is egymás ellen hergeli, csakhogy hatalmát megtartsa. Igazi ünnep lenne, ha a júniusban esedékes választáson magyarok és cigányok együtt küldenék nyugdíjba a polgármestert, hogy végre lezárulhasson a múlt Marosvásárhelyen.
