A gödör mélyén az Azonnali.hu: megköszönték a románoknak, hogy megszállták Magyarországot
Egymást túllicitálva gyalázták a liberális véleményformálók Horthy Miklóst, kormányzóvá választásának 100. évfordulója alkalmából. Az Azonnali.hu vezető főmunkatársa, Techet Péter olyan hihetetlenül eredeti szeretett volna lenni, hogy a magyar jobboldal nevében az országot 1919-ben kifosztó, vérengzéseket végrehajtó románoknak mondott köszönetet a Tanácsköztársaság bukásáért és Horthy kormányzóvá választásáért.
Multumesc, Romania!
- írja az Azonnali.hu főmunkatársa, Techet Péter, Horthy Miklós kormányzóvá választásának 100. évfordulója kapcsán, a portál hétfő reggeli hírlevelében, amely itt is elérhető. Ezzel valószínűleg az Azonnali.hu ment a legmesszebbre a Horthyt gyalázó ballib megnyilvánulások közül.
"Az, hogy a felség- és hazaáruló egykori tengernagy fehér lovával végigszaratta a Bartók Béla utat, a magyar jobboldal legendáriumában Budapest ,,vörös rongyoktól" való megszabadításának számít."
- így ír Techet a mértékadó, elfogultságtól mentes, modern, európai internetes portál egyik újságíró üdvöskéje. Majd azt fejtegeti, hogy Horthy Miklós már egy, a román hadsereg által a kommunistáktól megtisztított Budapestre bátorkodott bevonulni. Ergo - jön a független Techet Péter következtetése - a magyar jobboldalnak a románoknak kellene köszönetet mondania a Tanácsköztársaság bukásáért és Horthy Miklós kormányzóvá választásáért. Nem ez volt az egyetlen, liberális oldalakon született írás, amely útszéli stílusban gyalázkodott a Horthy-centernárium alkalmából. A hvg.hu publicistája, Balavány György így emlékezett meg a kormányzóról:
"Ma száz éve lett Magyarország kormányzója Horthy Miklós. Azokkal értek egyet, akik az ő tevékenysége méltatásakor (is) kerülik az olcsó, hangulatkeltő kliséket, és igyekeznek – a történelmi tények alapján – méltányos és higgadt megállapításokat tenni. Ennek szellemében nyugodtan kijelenthetjük erről a mocskos szardarabról, hogy egy utolsó, gyáva, sunyi, fasiszta hazaáruló volt."
A mindenhez (is) értő szakszervezetis, Dávid Ferenc is igyekezett felzárkózni. Szerinte nem lehet mérlegelés kérdése Horthy Miklós történelmi megítélése, mert a kormányzó egyértelműen bűnös. A vasárnapi antifasiszta ellentüntetés egyik szervezője, Ifj. Donáth Ferenc pedig azt állította, hogy az egész Horthy-korszak vértől csöpögött. Engem őszintén meglep, hogy a balliberális véleményformálók mégcsak meg sem próbáltak a centenárium kapcsán higgadt, okos cikkeket megjelentetni, hanem elborult aggyal minősítgették Horthyt. Holott, ha vették volna a fáradtságot és beleolvasnak néhány történeti munkába, akkor szembesültek volna azzal, hogyha valakiről, hát Horthyról és a nevével fémjelzett korszakról kijelenthető, hogy nem lehet róla egyöntetű véleményt alkotni, mert más-más megítélés alá esnek a '20-as évek, illetve a második világháború időszaka. Felettébb érdekes, hogy ehhez képest a nemzeti oldalt rendre fasisztázó, nácizó cikkírók önleleplező módon a legszélsőségesebb véleményeket adták közre.
Drága Uraim! Hová tűnt az analitikus, higgadt, független újságírói attitűd, amelyet olyannyira a magukénak tartanak? Vagy az van, hogy vannak bizonyos témák, amelyek felmerülése esetén ezeket az fennen hirdetett elveket sutba lehet dobni?! Pedig azért azt fontos tényként rögzíteni, hogy Horthy kormányzóvá választásának az ország egy jelentős hányada nagyon örült, mert már nagyon elegük volt Károlyiék nemzetvesztő, önfeladó politikájából, na meg a vörös hóhérok, Szamuely és társai kegyetlenkedéseiből. Azért az ő véleményüket is illene tiszteletben tartani a mai liberális oldalon, mert így ez az egész borzasztóan hiteltelen.
Én nem akarom és nem fogom Horthy Miklóst mentegetni, tény, hogy történelmi felelősség terheli abban, hogy túl közel sasszézott a hitleri Németországhoz. Olyannyira közel, hogy ez az ölelés halálosnak bizonyult sok ezer honfitársunk számára és kijelölte Magyarország mozgásterét is. Meg kell állapítsuk viszont azt is, hogy a trianoni trauma után, amely sokként érte az országot, a hazáját szerető Horthy Miklós egy olyan országépítő politikába kezdett, illetve engedte azt érvényesülni, amely visszaadta a hitét ennek a legyalázott, megszégyenített nemzetnek. Ehhez az időszakhoz köthető a Klebelsberg-féle iskolareform, a patrióta levente egyesületek létrejötte, a gazdasági stabilitás megteremtése, az első világháború miatti hiperinflációt követően pedig a pengő bevezetése és lehetne még hosszan sorolni. Én nem tudom, hogy Techet Péter mennyire szereti a hazáját, de ilyen böszmeséget leírni, hogy Horthy Miklós kormányzóvá választása ügyében nekünk bármit is a románoknak kellene megköszönnünk, rég olvashattunk.Akkor nézzünk néhány makacs tényt, hogy mit is köszönhetünk mi a román hadseregnek az 1919-es megszállásunk okán!
Megrendítő tények a román "hadsereg" aljasságáról
A Károlyi Mihályék által "kialkudott", behódolással felérő 1918. november 13-i belgrádi fegyverszünet következtében Magyarország visszavonta hadseregét a Szamos felső folyása–Beszterce–Maros–Baja–Pécs–Dráva vonalra.Így megnyílt az út a román hadsereg számára, amely köszönte szépen, és kisebb szünetekkel a Tiszáig meg sem állt. Mielőtt elérték a fővárost elképesztő pusztítást hajtottak végre a keleti országrészben. Vámospércsen például miután elfoglalták a települést (a szovjet megszállók előképeként) szabad rablásra kaptak engedélyt. A rablás során több lakost kifosztottak, ékszereiket, óráikat, pénzüket elvették, sokakat teljesen levetkőztettek. Elvittek 3000 hektoliter bort, majd részeg ámokfutásukban 17 lakóházat felgyújtottak. Tönkretették az iskolai felszerelést, valamint a tanítói könyvtárat.
Kabán húsz civilt gyilkoltak meg, közülük négyen inkább öngyilkosok lettek, mielőtt a román katonák végeztek volna velük. Tetétlenben egy órás szabad rablást engedélyeztek a román katonáknak, rövid idő alatt több lakost kifosztottak, sok nőt megerőszakoltak. Hajdúböszörményben öt alkalommal tartottak a megszállók állat- és takarmány rekvirálást. Így ment ez minden településen, amelyet elfoglaltak.
"Kezét, lábát levágták, szemeit kiszúrták"
Bánlaky József, a Magyar nemzet hadtörténelme című munkájában megrendítő leírások találhatók a román atrocitásokról:
A Kolozs megyei nemzeti tanács 1918. november 22-én jelenti:
Ort Márton mezőkecsedi jegyzőt a románok meggyilkolták. Jegyzőtársa, Pál Mátyás elbeszélése szerint előbb kezét, lábát levágták, szemeit kiszúrták s azután lelőtték.
Szövérden Sándor főhadnagyot ok nélkül lelőtték. Mezőszengyelen Betegh Sándor földbirtokost és gazdasszonyát ok nélkül meggyilkolták.
A honvédelmi minisztérium 1918. december 16-i helyzetjelentéséből:
A tövisi Maros hídnál Várady főhadnagyot a románok 1918. XII. 15-én ok nélkül agyonlőtték.
1918. XII. 25-én Székelyudvarhelyen a férfiakat hirtelen Nagyszebenbe szállították; aki ellenszegült, azt leszúrták. Lőrincz István kápolnáskisfalusi illetőségű, volt 82. gyalogezredbeli szakaszvezetőt Nagyszebenben a románok minisztériumánál – mivel a román uralomra a hűségeskü letevését megtagadta – bikacsekkel végigverték. Mivel itt többen a hűségeskü letevését megtagadták, Bécsi Albertnek jobb karját, Ráduly István oldalát oldalfegyverrel felhasítva, sebeiket bepaprikázták. Az ütlegelés folytán többen ott meghaltak.
1918. január 26-án Ilytő vasúti állomás személyzetét letartóztatták és az Ilytő vasúti állomás mellett fekvő 61. sz. őrházban szolgálatot tevő pályaőrt a reguláris román katonaság minden különösebb ok nélkül lelőtte.
Én nem tudom, hogy mindezért miért kellene köszönetet mondani a románoknak, de úgy látszik, ha Horthy Miklósról van szó, akkor egyszerűen elszabadul az őrület és minden józan belátást, még az újságíró szakmához tartozó tényellenőrzést is sutba dobják a liberális véleményformálók.
Vezető kép: Horthy Miklós bevonulása Budapestre.
