Gyurcsány polgármestere bűnözőbarát, Orbán-fóbiás lapot csinált a kerületi újságból
A pofátlanságnak tényleg nincs határa! Az MSZP-t eláruló, Gyurcsány pártjába átejtőernyőző XVIII. kerületi polgármester, Szaniszló Sándor nagytakarítást hajtott végre a helyi újságnál, beültette oda megbízható elvtársait. Az első eredmények már látszanak: a legfrissebb lapszámban helyi hírek és közszolgálatiság helyett gátlástalan kormányellenes uszítást kapnak a kerületiek. Magyar György és Herényi Károly egy-egyoldalas interjúban hergel a kormány ellen, és magyarázza, miért van igazuk a börtönbizniszen milliókat kaszáló baltás gyilkosoknak, erőszaktevőknek, dörzsölt ügyvédeknek. Magyar szerint a magyarországi helyzet a hitleri időket idézi...
Mit keres egy önkormányzati újságban kormányellenes uszítás? Jó kérdés! A helyi lapok feladata elvileg: helyi ügyekről elfogulatlanul beszámolni a helyieknek. Országos pártpolitikának, kormány- vagy ellenzékellenes propagandának nincs helye bennük. Idáig így volt ez Budapest XVIII. kerületében, Pestszentlőrinc-Pestszentimrén is, amíg Ughy Attila (Fidesz) volt a polgármester. Csakhogy tavaly október 13-án a kerületiek szűk többsége úgy döntött, lecseréli őt az MSZP-s Szaniszló Sándorra...
Az új kerületvezető első döntései között száz százalékkal (!) megemelte a képviselői tiszteletdíjakat, valamint eltörölte a tiszteletdíj plafonját. Ez volt a legsürgetőbb, na. Aztán jött egy kis adóemelés (ami a választási ígéretei között még véletlenül sem szerepelt). Majd saját pártját elárulva átejtőernyőzött Gyurcsányékhoz. Ő immár nem MSZP-s, hanem DK-s polgármester. Ezenközben tisztogatásba kezdett az önkormányzati cégeknél, amelyből a Városkép című helyi lap sem maradt ki. Új főszerkesztő érkezett Gyuricza Péter személyében, akinek pártatlanságát jelzi: 2008-ban az akkor még Gyurcsány vezette MSZP jelöltjeként lett az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) tagja. Előzőleg Gyuricza az akkor még balliberális TV2-nél volt műsorvezető. A többit el lehet képzelni...
Új munkahelyén Gyuricza gyorsan munkához is látott, aminek első eredményeit már láthatjuk is. A legfrissebb Városképben egy-egyoldalas interjú olvasható Magyar György balliberális börtönbizniszes ügyvéddel és Herényi Károly bukott politikussal, az MDF sírásójával, aki annak idején több alapítótagot zárt ki a párt frakciójából törvénytelenül. A téma a börtönbiznisz, a hangütés pedig olyan, hogy az interjúk nyugodtan megjelenhettek volna a Népszavában vagy a 444-en, a legszélsőségesebb ellenzéki orgánumokban is. Közszolgálatiságnak, pártatlanságnak, vagy akár csak méltányosságnak nyoma sincs bennük.
A Magyar-interjú szerzője ezzel a kinyilatkoztatással vezeti föl Bűnbakkeresés című irományát:
Alighanem megint egy hungarikumról van szó, de sajnos nem lehetünk büszkék rá. A kormány megtiltja, illetve felfüggeszti jogerős – amúgy anno saját maga által kezdeményezett – ítéletek végrehajtását, majd a látszat kedvéért törvényt hozat a figyelmen kívül hagyásukra.
Magyar György, persze, egyből bekapcsol, mint egy magnó, és mondja, sorolja, taglalja, milyen szörnyű, amit a kormány művel. Szerinte Orbánék a buta, tanulatlan vagy közömbös emberek agyát akarják átmosni a börtönbizniszes „propagandamesével”. Holott az egész nem más, mint „bűnbakkereső biznisz”: keresik, hogy Soros és a migráns helyett ki lehet az új áldozat. Szegény börtönlakók lettek azok. A balliberális pártok kedvenc ügyvédjének nem okoz különösebb megerőltetést, hogy Magyarországot összehasonlítsa a hitleri Németországgal – rá ilyen téren mindig számíthatunk. Közölte:
Nem akarok historizálni, de a nácik váltották föl a népszavazás intézményét a népi kezdeményezéssel 1933-34 Németországában. Ilyen a nemzeti konzultáció is, amely azt a látszatot akarja kelteni, mintha a kormány által feltett bugyuta kérdésekre adandó válaszok jelentenék a nép hangját.
Bár a konzultációs kérdések még nem ismertek, Magyar György máris tudja, hogy azok bugyuták. Micsoda zseni! (Kis memóriafrissítés Magyarnak: hatalmon a balliberálisok nemcsak a nemzeti konzultációtól, az emberek megkérdezésétől, de a népszavazástól is ódzkodnak. 2008-ban az utolsó pillanatig próbálták gáncsolni a szociális népszavazás megtartását. Ennyit arról, mennyire fontos Magyar elvbarátainak a nép hangja.) Az interjú készítője mikrofonállványként, ájultan hallgatja Magyart, sőt próbálja őt áldozatként beállítani, amiért az Origo nyilvánosságra hozott egy kifizetési listát, mely szerint ő a börtönbiznisz egyik legnagyobb haszonélvezője, csaknem félmilliárd forint érkezett az ügyvédi irodájához. Az önkormányzati „újságírónak” kérdés helyett csak egy kis aggódásra futotta:
Ön is előkelő helyen van nevesítve. Ezt hogyan éli meg?
Magyar György természetesen kemény, mint a beton, és úgy felel, hálás a reklámért, nem fogja be a száját, tiltakozik tovább a jogállam megtiprása ellen. A píárinterjú szenvedélyes kormánygyalázással ért véget. Természetesen ezúttal sem tudhattuk meg, hogy abból a félmilliárd forintból, ami Magyar ügyvédi irodájához érkezett, mennyi volt az ő haszna, és mennyit utalt tovább a köztörvényes bűnözőknek. Az interjú készítőjének esze ágában sem volt ilyet kérdeznie – még a végén őt is megfenyegette volna Magyar, mint legutóbb Szarvas Szilveszter kollégánkat...
A Herényi-interjú sem sokkal gyengébb. Az anyag Komoly kérdésekről népszavazást kell tartani címmel jelent meg, de még egy felcímre is futotta: „Jön, jön, jön: újabb nemzeti konzultációt rendez a NER”. A NER-ezés régi, ellenzéki indulatkeltő szó, a Népszava–444-tengely állandó eposzi jelzője. Az interjút maga az új főszerkesztő, Gyuricza Péter jegyzi, és mindjárt így indít:
Nem értem, hogy jogerős bírósági ítéletről hogyan lehet társadalmi vitát rendezni...
(Mi meg azt nem értjük, hogy lehet ilyen szánalmasan, ilyen elfogultan önkormányzati lapot írni.) Herényi erre közli, hogy társadalmi vita a törvény előtt kellett volna, és ami most folyik, az az „illiberalizmus lényege”. Szerinte ugyanis a törvények teremtettek kedvezőtlen helyzetet a kormánynak, ezért nem akarja azt betartani. (A valóságban egy agyhalott bírósági ítélet, de mindegy. Herényinek hiába is magyaráznánk, hogy egy olyan bírásági ítélet, amely egy település költségvetésének kétszeresét ítéli meg kártérítésként rendetlenkedő, lusta diákoknak, az agyhalott ítélet, s az olyat nem lehet, nem szabad végrehajtani – A szerk.)
Gyuricza ezután bedob egy Kubatov-listázással egybegyúrt összeesküvés-elméletet arról, hogy mindenki, aki válaszol az ilyen konzultációkon, annak a Fidesz törvénytelenül elmentette a személyes adatait:
Némi rosszindulattal mondhatom, hogy ma nem kell Kubatov Gábornak listát készítenie, hogy megtudják, kik a törzsszavazóik. Elég, ha összegyűjtik azok adatait, akik minden konzultációs levelet visszaküldtek, meg akik a tíz év alatt egyet se. Lehet ebben igazság?
A kérdésnek álcázott állítás természetesen ostobaság, hazugság. A visszaküldők adatait nem kapja meg, nem gyűjtheti a Fidesz. Herényi mégis bólogat, mint a cirkuszi ló:
Ez a dolog lényege. A nemzeti konzultáció nem más, mint adatgyűjtés, illetve hivatkozási alap a Fidesz kommunikációjában. Arra fognak hivatkozni, hogy a magyar emberek többsége megint mellettük áll, aztán a legaljasabb dolgokat fogják véghezvinni.
Aztán jön az újabb „újságírói” kérdés Gyuriczától, ami persze nem kérdés, hanem megint egy elfogult kinyilatkoztatás:
2015-ben, amikor a migránsozás elkezdődött, azt mondtam magamban, hogy ez bizony behelyettesíthető.
Migránsozás, mi? Megtámadták a magyar határt és a rendőreinket, átcsörtetett az országon több százezer illegális bevándorló, Európa-szerte több száz embert gyilkoltak meg terrorista migránsok – ez meg azt írja: „migránsozás”. Egy elvileg pártatlan önkormányzati lapban! Mit képzel ez a Gyuricza nevű főszerkesztő magáról? És az őt a pórázról eleresztő Szaniszló Sándor?
Herényi természetesen nem mond ellent bájcsevegő partnerének; közli, hogy a gyűlölet tárgya behelyettesíthető. Majd ő is jön azzal, hogy a cigányok és a börtönlakók a „két legkiszolgáltatottabb társadalmi réteg”. A cigányt még esetleg érteni véljük – no de a bűnöző is „kiszolgáltatott”? Könyörgöm, elment ennek a Herényinek a maradék esze is?
Ezután az MDF sírásója burkoltan fenyegetőzik egy sort:
Egyébként majd egyszer, ha rendes világ és jogállamiság lesz Magyarországon, akkor a joggal való visszaélés törvényi helyét alapul véve ezek mind megkérdezhetők lesznek. Ez mind bűncselekmény. A kétharmad nem azt jelenti, hogy azt csinálok, amit akarok.
És így tovább. Kormányzati megszólalót, ellenvéleményt a „közszolgálatiság” és „pártatlanság” jegyében természetesen ne keressenek a lapban. Nem volt rá hely, idő. Talán majd legközelebb. Vagy akkor sem.
- Miért kell szegény XVIII. kerületieket egy bukott áruló politikus és egy börtönbizniszen megtollasodott pártos ügyvéd agymenéseivel etetni? Hol van itt a közszolgálatiság? Miért kell padlógázzal nyomni az ellenzéki pártpropagandát egy kerületi újságban, az adófizetők pénzéből?
Tíz éve hallgatjuk az ellenzék sirámait arról, hogy így a közmédia, úgy a közszolgálatiság, jaj-jaj. Nem mintha nem emlékeznénk, hogyan festett a balliberális korszak közmédiája Friderikuszostul, Juszt Lászlóstul, Párt-keltéstül – nagyon is emlékszünk. De sokan már nem emlékeznek. A nem-emlékezőknek ez egy szép példa: íme, így fest a balliberálisok által megálmodott „közszolgálatiság” az adófizetők pénzéből, kicsiben, egy helyi lapban! Pedig itt aztán végképp semmi keresnivalója nem lenne pártpolitikának, kormány- vagy ellenzékellenes uszításnak. Itt helyi hírekről, helyi eredményekről kéne beszámolni. Kíváncsi vagyok: a mindig éber MÚOSZ mikor ad ki tiltakozó közleményt a közszolgálatiságot megcsúfoló, uszító interjúk miatt... (Költői kérdés.)
