„Igyekezzenek a munkával, mert szeretném megérni Esterházy János boldoggá avatását!”
Az Esterházy János emlékére tartott idei ünnepségek középpontjában ezúttal inkább a szent életű ember állt, semmint a politikus. A felvidéki mártír boldoggá avatási pere már zajlik, és az ünnepségek egyik vendége a per fontos tanúja, František Lízna csehországi jezsuita szerzetes volt, aki Esterházy-díjat vehetett át az Országházban.
A második világháború után ártatlanul meghurcolt gróf a kommunisták börtönében hunyt el 1957-ben, Mírovban. Az ünnepség szombat délután a Ferenciek terei templomban tartott szentmisével kezdődött, Esterházy János boldoggá avatásáért. A misét Cserháti Ferenc külföldi magyar lelkipásztori szolgálatért felelős püspök, Pawel Cebula lengyel minorita szerzetes, a boldoggá avatási per posztulátora, valamint František Lízna csehországi jezsuita szerzetes, az idei Esterházy-díj egyik kitüntetettje koncelebrálta. Az anyai ágon lengyel származású mártír gróf boldoggá avatásáért magyarul és lengyelül szólt az ima. Cserháti püspök arról beszélt, hogy Esterházy már a gulágon a magyarság szenvedő Krisztusává magasztosult fogolytársai szemében, s az utóbbi években gyakran mondták a hívek, hogy nem érte kell imádkozni, hanem hozzá.
Az ünnepség folytatásaként megkoszorúzták az Esterházy János utolsó magyarországi lakhelyén, a Szép utcában felállított emléktáblát, majd Lízna atya a Párbeszéd Házában beszélgetett Sajgó Szabolcs jezsuita szerzetessel, az intézmény igazgatójával, továbbá Molnár Imre történésszel, Esterházy-kutatóval. Itt a cseh szerzetes elmesélte csodás gyógyulása történetét: végstádiumos rákbetegként krími gyalogos zarándokútra indult, amit Esterházy Jánosért ajánlott fel, és orvosa megdöbbenésére gyógyultan tért haza az 1600 kilométer megtétele után. Az elesettek felkarolását még azután is fontosnak tartja Lízna atya, hogy az egyik általa befogadott hajléktalan nemrégiben ellopta a korábban kapott díjait. Ironikusan hozzáfűzte, hogy így már csak a Rákóczi Szövetségtől kapott Esterházy-díja van.
Ezt vasárnap az Országházban vehette át, sajnos csak egyedül, mert a másik díjazott, Bíró László római katolikus püspök súlyos betegsége miatt nem tudott jelen lenni. Az emlékülést Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter nyitotta meg, aki felidézte, hogyan változtatta meg a nagybirtokos gróf életútját Trianon, hogyan vállalta a kisebbségbe került nemzete sorsát, és mindezek ellenére látta és vallotta a magyarság és az itt élő többi nép összetartozását, a magyar–szlovák testvériséget. A miniszter elmondta, az elmúlt évek megmutatták, hogy össze tudjuk adni az erőnket Közép-Európa érdekében, ezért bízik benne, hogy a boldoggá avatás elindítja Esterházy János jogi rehabilitálását is Csehországban és Szlovákiában.
Soltész Miklós egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkár Bíró László püspököt méltatta. A hetven éves püspöknek mindig szívügye volt a házasság szentsége, az ifjúság és a család; az elsők között emelte fel szavát a genderideológia ellen, ezzel rengeteg támadást magára szabadítva. Tábori püspökként a honvédség lelki megújulását is szolgálja, valamint sokat munkálkodik Esterházy János boldoggá avatásán, a mártír politikus 2017-es újratemetésén beszédet is mondott.
František Lízna atyát előző esti beszélgetőpartnere, Sajgó Szabolcs méltatta, kiemelve, hogy a cseh szerzetes ötször volt börtönben a kommunizmus alatt. Később börtönlelkészként találkozott Esterházy János nevével és olyanokkal, akik ismerték őt a mírovi börtönből. Sajgó Szabolcs végül felolvasta azt az imát, amellyel Lízna atya magyar hívei fordultak Esterházy Jánoshoz, a gyógyulását kérve. Az imához a teremben ülők közül is sokan csatlakoztak. František Lízna derűs anekdotázással köszönte meg a díjat, fő mondanivalója pedig az antikommunizmus volt, továbbá az, hogy a magyarok álljanak ellen az asszimilációnak. Végül mosolyogva figyelmeztette Pawel Cebula posztulátort, hogy igyekezzenek a munkával, mert szeretné megérni Esterházy János boldoggá avatását.
A Rákóczi Szövetség 1991 óta adományoz Esterházy-díjat olyan személyeknek és intézményeknek, akik és amelyek a felvidéki magyar közösségek szolgálatában kiemelkedő tevékenységet fejtettek ki, illetve a mártír sorsú politikus szellemi örökségének megőrzéséért és megismertetéséért példamutató munkát végeztek.
forrás: Felvidék.ma, MTI, PS
