Új emlékezetpolitika: Kerpel-Fronius szívesen látná újra a szovjet "hősöket"
Beleállt az emlékezetpolitikai harcba a Karácsony Gergely-féle balliberális fővárosi vezetés. Nemrég Budapest ostromának 75. évfordulójára emlékezve "Budapest szabad" címmel nyílt fotókiállítás a metróban. A cím kifejezetten rímel arra a történeti narratívára, amely a fővárosba bevonuló szovjet csapatokat fölszabadítóként ünnepli. Karácsony Gergely az eseményen ki is hangsúlyozta, hogy ma a lelkek fölszabadítására van szükség, hiszen a fasizmus által elkövetett borzalmak még mindig rengeteg embert nyomasztanak. A szovjetek által magyarok sérelmére elkövetett bűnökről nem tett említést a főpolgármester, ellenben a minap helyettese, a momentumos Kerpel-Fronius Gábor azt mondta, hogy ő személy szerint nagyon sajnálja, hogy a szovjet "felszabadító" katona, Osztapenko szobra már nincs a helyén.
1944 szeptemberének végén, a második világháború ötödik esztendejében a Szovjetunió fegyveres ereje átkelt a Keleti- és Déli-Kárpátok hágóin, Dél-Erdély lankáin, és elérkezett hazánk délkeleti határaihoz. Az előrenyomuló szovjet hadsereg segítő kezet nyújtott a földre tiport Magyarország népének, hogy az megszabaduljon a német és magyar fasiszták rémuralmától. Országunk felszabadításának nagy művét a 2. ukrán front csapatai kezdték meg
– így kezdődik Máté György Budapest szabad! című, 1980-ban íródott, szocreál romantikától csöpögő történelemkönyve, amely a "dicsőséges" Vörös Hadseregnek a németek és nyilasok elleni heroikus harcát mutatja be a főváros 1945-ös ostromakor. A KISZ-es ideológiai fejtágítókon bizonyára előszeretettel idézett mű megrendítő őszinteséggel vall a szovjet hősöknek a barbár, sátáni német és magyar fasiszták elleni küzdelméről. Az elbeszélés szerint Steinmetz Miklós magyar származású szovjet százados és Osztapenko kapitány természetesen mindent a fasiszta rabigában sínylődő magyarok érdekében tettek. Máté György könyvének címével teljesen megegyező elnevezést választott a Budapest 75 évvel ezelőtti ostromát bemutató fotókiállításhoz februárban a fővárosi vezetés. Karácsonyék valószínűleg jópofa dolognak tartották, hogy a metró népes utazóközönsége 2 hónapon keresztül azt olvasgassa nap, mint nap, hogy Budapest szabad, hiszen ez egy kis áthallással a tavaly októberi választás eredményére és az ő szerepükre is utal. Ne vessük el azonban annak lehetőségét sem, hogy a cinikus balliberális fővárosi politikusok – Gyurcsány Ferenc útmutatását követve – megint beletörölték a lábukat a kommunizmus áldozataiba.
Az üzenet ugyanis világos: a szabadságot, a fölszabadítást minden időben a baloldal hozza el a magyarok számára. A jobboldal pedig az ő felfogásuk szerint minden időben egyenlő a rabsággal, a nácizmussal és a gyilkolással. Egyszerű képlet ez, amely április 11-ig a történelmet nem ismerő, vagy azzal nem foglalkozó emberek számára kódoltan jelenik meg a metróban. Természetesen az új Nemzeti Alaptanterv, annak túlzottan nemzeti tartalma miatt hisztériás rohamot kapó értelmiségi és pedagógus holdudvar nem hallatja hangját, tiltakozván a Budapest szabad című kiállítás miatt. Ez az ő értelmezésükben nem számít egy diktatórikus rendszer melletti állásfoglalásnak.
Harcot indított az ellenzék a terek birtoklásáért
Jól láthatóan az ellenzék harcba szállt a tér, a terek birtoklásáért. Köreikben élénk diskurzus folyik például a Nagy Imre- vagy a Károlyi-szobor visszaállításáért. Budapesti befolyásukat latba vetve igyekeznek majd visszafoglalni a nemzeti oldal által kialakított szimbolikus tereket. A Soros-féle civil szervezetek által is támogatott Eleven emlékmű "civil" csoport immár hatodik éve tüntet, ülésezik a Szabadság téri Német megszállás áldozatainak emlékművénél.
-
"Szavazz, hogy dönthess" feliratú táblát akaszt egy résztvevő a német megszállás emlékművénél, a szobor ellenzőinek Mi lesz veled, Gábriel? Eleven emlékmű fesztivál elnevezésű rendezvényén, a tiltakozás negyedik évfordulóján, Budapesten, a Szabadság téren, 2018. március 24-én. Fotó: MTI/Mónus Márton
Hetente megfogalmazzák az üzenetüket, miszerint a szobor hamis szimbolikát közvetít, mert a magyar nemzetet felmenti a nácizmus bűnei alól. Azt hangsúlyozzák, hogy a magyarság kollektíve bűnös, ami alól nincs kibúvó. Szerdán tiltakozásuk új lendületet vett. Hat év után most vett részt először fővárosi politikus az összejövetelükön, amelyen hogy, hogy nem, a balliberális oldal tette tiszteletét. Karácsony Gergelyt Kerpel-Fronius Gábor részvételért felelős főpolgármester-helyettes, civilben momentumos politikus képviselte. A "civil" gyűlésen Kerpel-Fronius sietve biztosította közönségét, hogy ha rajta múlik, akkor a kormány által felállított emlékműből kő kövön nem marad a Szabadság téren. Karácsony Gergely helyettese azonban ennél tovább is ment: mondatai azok számára, akik a Momentumban egy fiatalos, friss, modern, európai politikai erőt véltek felfedezni, bizonyára meglepetésként hatnak. Kerpel-Fronius leszögezte: neki a német megszállás áldozatainak emlékműve nem fér bele, azonban néhány, múltbéli szoborral kapcsolatban ő sokkal megengedőbb lett volna.
Én azokkal értettem egyet, akik annak idején Osztapenko szobrát a helyén hagyták volna
Szerintem mindenkinek szép, fiatalkori emlékek kötődtek hozzá. Olyan jó volt ott stoppolni például...
A főpolgármester-helyettes nosztalgiája kapcsán álljon itt néhány mondat a cikk elején idézett Máté György Budapest szabad! című szovjet eposzából, amelyben a szerző külön kitér a hős, "felszabadító" szovjet katonára.
Osztapenko holttestét mindenképp meg akartuk óvni a meggyalázástól, hogy méltó módon eltemethessük, ezért egy felderítő század parancsot kapott, hozza ki holttestét az éjszaka folyamán a senki földjéről. Kétórás tűzharc után ki is hozták. Katonai pompával temettük el Budapesten; halála után hősies helytállásáért magas kitüntetésben részesült.
Mielőtt elérzékenyülnénk e sorokat olvasva, azért azt nem árt megjegyezni, hogy a németeknek a szovjet ultimátumot kézbesítő Osztapenko kapitány hősi halála egy erősen sántító kommunista sztori. Osztapenko nem német golyótól esett el, amint azt a szocialista irodalom közvetíti. A közelben tartózkodó magyar tisztek szerint a sajátjai lőtték agyon, a Wehrmacht jelentésében pedig az áll, hogy nem is ő kézbesítette a megadásra felszólító dokumentumot, hanem az erre kényszerített német foglyok. A Kerpel-Fronius Gábor által visszasírt szobor tehát ráadásul egy olyan üzenetet közvetít, amelynek minimális valóságalapja van. Úgy látszik, a valóság általában véve nem annyira érdekli a balliberálisokat. A németországi Gelsenkirchenben hamarosan szobrot avatnak a tömeggyilkos Leninnek. Valószínűleg Karácsonyék ezen buzdultak fel annyira.
Vezető kép: PS
