Aktuálpolitikai petárdák durrogtatásával emlékezett meg az ellenzék arról, hogy harminc éve alakult meg a szabadon választott Országgyűlés
Akár a máig tartó, akkor bársonyos, de azóta karcos rendszerváltás jelképe is lehetne annak a politikai nyilatkozatnak a vitája, amelyet május 2-án fogadhat el az országgyűlés. Az első szabadon választott parlament 30 évvel ezelőtti alakuló ülésének évfordulójára szánt nyilatkozatot több kormánypárti képviselő, köztük Orbán Viktor miniszterelnök és Kövér László házelnök jegyzi, a parlamenti vitája pedig arról tanúskodott, hogy a rendszerváltás óta fennálló, rendkívül éles politikai ellentétek mit sem csitultak a kommunizmusból demokráciába való, felemás átmenet óta.
A KDNP részéről felszólaló Harrach Péter a szuverenitás felől közelítette meg a kérdést. Idegen hatalom segítségével, a népakarat ellenére ragadták meg a kommunisták a hatalmat – mondta, hozzátéve, hogy a szuverenitásunk akkoriban nem is volt kérdés, mert kívülről diktáltak az országnak, ma viszont a birodalompártiaknak van kitéve szuverenitásunk. A KDNP frakcióvezetője szerint, a diktatúra idején sérült a szabadság, most viszont sok esetben tévútra mennek, akik erre hivatkoznak, pedig
a szabadság akkor tud kiteljesedni, ha a normák alapján meg tudjuk különböztetni a jót a rossztól.
A 2012-es új Alaptörvény zárta le az átmeneti időszakot
Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője úgy fogalmazott, hogy nem is annyira a kommunista elnyomás utáni első parlament megalakulásán, hanem az alkotmányosságon és a szabadságon van mit ünnepelni, és mindazon, amit azóta elértünk. Mint mondta, egyáltalán nem természetes, ami történt, hiszen a kommunisták alatt szellemileg-lelkileg megnyomorított, eladósított, leépített ország talpra állása komoly kihívás volt. Kocsis kitért rá, hogy a rendszerváltás utáni eredménytelenséget hosszú viták övezték és övezik, ezért fordulópontnak nevezte az átmeneti alkotmányt felváltó új Alaptörvény 2012-es életbe lépését.
Ez meghatározza, hogy milyen értékek mellett, a hazánkhoz hűségesen akarjuk élni az életünket a XXI. században.
– mondta. Az eredményekért és az értékeinkért való folyamatos küzdelem szükségességét a politikai megosztottsággal és a kommunista diktatúra fenntartóinak rendszerváltás utáni tevékenységével indokolta. Itt utalt vissza a privatizáción elképesztő vagyonokat felhalmozókra és a Szent Koronát micisapkának titulálókra.
Nem biztos, hogy mindenki meg van győződve a parlamentben arról, hogy ez a demokratikus átalakulási folyamat nekik is megfelelő
– szúrt oda a rendszerváltásig kommunista, majd 1990-ben egy csapásra globalistává változott baloldalnak.
Mindig külső hatalom számolta fel a magyar parlamentarizmust
Orbán Balázs, a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára Varga Béla katolikus papot idézte, aki az 1990-es alakuló ülésen azt mondta, ez nemcsak a kommunista idők vége, hanem Magyarország második ezredévének kezdete. Az államtitkár a magyar parlamentarizmus komoly történelmi hagyományairól beszélt, megemlítve, hogy a honfoglalást is egy országgyűlés zárta le Pusztaszeren.
Az országgyűlés a nemzet függetlenségének záloga és jelképe
– szögezte le arra hivatkozva, hogy a magyarok nélküli hatalomgyakorlást mindig külső erők valósították meg nálunk. Kijelentette, hogy a kommunizmus negyvenegynéhány évében de facto nem létezett népképviselet, a kommunista eszme ugyanis képtelen volt nemzetben gondolkodni, ellenben nagyon is képes volt partikuláris érdekek mentén megosztani és egymás ellen fordítani a magyar társadalmat.
Az átmenet keserves évtizedei után most már igazán oda tudunk figyelni Varga Béla szavaira, és csak rajtunk múlik a jövő
– mondta.
Németh Zsolt is a szuverenitásra fűzte fel az első szabadon választott parlament legfőbb jelentőségét, a rendszerváltás csúcspontjának nevezve annak alakuló ülését. Mint mondta, 1944. március 19-től 1990. május 2-ig nem volt szuverén az ország, és a nácizmus, illetve a kommunizmus több párhuzama között a legjelentősebb, hogy elvették a szuverenitásunkat.
Minden későbbi bűnük ennek az ősbűnnek a következménye.
Németh kiemelte az egyházak megtartó szerepét a diktatórikus elnyomás közepette, és elmondta, hogy 2014-ben az országgyűlés nemzetgyűléssé is vált a határon túli magyarok bevonásával, akik büszkén tekintik fővárosnak Budapestet.
A Jobbik már akkor is magyarázkodik, amikor senki sem kéri
A balliberális oldalra átevickélt Jobbik képviselője, Brenner Koloman szerint pártja megalakulása óta az 1990-es remények valóra váltásáért küzd. Ezután párhuzamot vont a pártállami kommunisták, azaz a Jobbik mostani szövetségeseinek hatalomátmentése és a „tíz éve zajló hatalomkoncetráció” között, majd a fékek és ellensúlyok fölött morzsolt el pár könnycseppet, miközben kifogásolta, hogy elmaradt a kommunizmus fenntartóinak és működtetőinek felelősségre vonása.
Párttársa, Balczó Zoltán alighanem úgy érezte, hogy a rendszerváltás óta eltelt időszak mérlegét is megvonó nyilatkozatnál van miből kimosakodnia a Jobbiknak, mert erős magyarázkodásba fogott. Szerinte a negatív mérleget produkált rendszerváltás után 2010-ben jött el a lehetőség a dolgok jobbra fordítására, ám Orbán Viktor mindent a saját hatalma megtartásának rendelt alá. Innen már a bejáratott ellenzéki toposzokkal hozakodott elő, a multikat olcsó munkaerővel kiszolgáló, a gyűlölet légkörét kialakító, százezreket kivándorlásra kényszerítő kormány rémképével alapozta meg, hogy kimagyarázza saját pártjának morális vargabetűit. A balliberális pártokkal immár nemcsak együtt induló, hanem együtt tüntető, együtt zászlót lengető, együtt lélegző Jobbiknak Balczó szerint, csupán az egyfordulós választási rendszer miatt kell együttműködnie olyan pártokkal és politikusokkal, akikkel amúgy nem tud közösséget vállalni. Ez alapján elképzelhető, hogy a Brüsszelből tavaly hazatért Balczó még nem teljesen naprakész a Jobbik irányvonalából.
Még mindig nem tudták elrendezni magukban a kommunizmus örökségét
Van egy diszkrét bája, amikor azok akarnak megemlékezni a demokrácia értékeiről, akik az elmúlt 10 évben ezek felszámolásán dolgoztak
– ezt már a kommunista rendszert működtető állampárt utódpártjának elnöke mondta. Tóth Bertalan szerint, nem őszinte a szándék a kormánypártok által benyújtott politikai nyilatkozatban, mert a frakciókkal való egyeztetés helyett „egy utolsó pillanatban benyújtott fércművel” akarják kisajátítani a rendszerváltást azok, akik letértek a demokrácia útjáról. Ezután ő is felsorolta az ellenzéki mantrákat önkényuralomról, a sajtószabadság haláláról, korrupcióról, a fékek és ellensúlyok rendszerének felszámolásáról – mindezt vastagon meghivatkozva sorosista nemzetközi civil szervezetek állásfoglalásaival. A szocialisták karizmatikus vezetője ezúttal önkényuralomnak minősítette a Fidesz-KDNP kormányzást, ami mindenképpen enyhülést jelent ahhoz képest, hogy számos ellenzéki szereplő már évekkel ezelőtt is diktatúrának tartotta Magyarország államberendezkedését. Kollégája, Mesterházy Attila nagyon a szívére vette, hogy Vejkey Imre KDNP-s képviselő emlékeztetett a kommunista állampárt MSZMP és az MSZP közti folytonosságra. Mesterházy sietett hát leszögezni, hogy az MSZP igenis rendszerváltó párt, majd a Csubakka-védelemmel állt elő, miszerint ő például többet élt a rendszerváltás óta, mint előtte, így nem lehet őt lekommunistázni.
A DK-s Sebján-Petrovszki László szerint, a nyilatkozat valójában az elmúlt 75, de leginkább 30 évhez való viszonyunkról szól, de a kérdés megvitatásához túl kell lépni a pártpolitikai álláspontokon, aminek viszont szerinte a tárgyalt dokumentum nem felel meg. A közelmúlt történelmének újraírásával vádolta meg a kormányoldalt, amelyet szerinte a kormányzás alátámasztására akarnak felhasználni, miközben beszántják a rendszerváltáskor kialakított szisztémát. Jutott egy kis burkolt mentegetés a Kádár-rendszernek is, amely a DK-s képviselő szerint sokaknak lehetőségeket adott és stabilitást biztosított, de legalább azt elismerte Sebján-Petrovszki, hogy diktatúra volt. Az ellenzéki képviselő legfőbb ellenvetése az volt, hogy a dokumentum „világosan kijelöli a jókat és a rosszakat”, és a Kádár-rendszert relativizáló balliberális politikusként önmagát minden bizonnyal a rosszak táborában tudta azonosítani.
Nem volt, és nincs egyetértés az alapvető dolgokban sem
Keresztes László Lóránt (LMP) szerint a szabadság, a szuverenitás, a demokrácia kivívását van ok ünnepelni, ám a rendszerváltást nem tekinthetjük teljesnek, mert a szembenézés, az állambiztonsági múlt feltárása nem történt meg – fogalmazott, hozzátéve, erre akár a harmincadik évforduló is méltó alkalom lehetne. A szintén az LMP frakcióját erősítő Ungár Péter arról beszélt, hogy az ünnep alkalmából elvárt volna a Fidesztől egy visszaemlékezést arról is, mit mondott annak idején Trianonról vagy a Zétényi-Takács-féle törvénytervezetről.
A vita végén az eredetileg hozzászólást nem tervező Kövér Lászlóból is kibukott egy sommás vélemény. A házelnök olyan farkasokhoz hasonlította az európai demokratákká átvedlett kommunistákat, akik megígérték, hogy áttérnek a vegetariánus étrendre. Az elmúlt 30 év, amely kétségkívül nem egy sikertörténet, a rendszerváltás befejezéséért vívott küzdelemről szól – mondta Kövér, azt is megemlítve, hogy
mind a mai napig az előző rendszer némely nyomait kell eltakarítanunk.
Példaként hozta, hogy 10 évbe telt, csak 2000-ben tudták eltörölni azt a törvényt, amely az MSZP-nek lehetővé tette, hogy az MSZMP által összerabolt ingatlanokkal gazdálkodjon.
Ennyit az egyenlő feltételekről.
Kitért arra is, nem jár köszönet a kommunistáknak azért, mert bár megtehették volna, de nem lövettek közéjük.
Ezt mondjuk csak 2006-ig tudták megállni
– tette hozzá. A házelnök úgy fogalmazott, ha van kudarca a rendszerváltoztatásnak, akkor az egyik az, hogy a kezdetek óta nem volt konszenzus a legalapvetőbb értékekben sem. Ma sem volt.
