Mi lesz a büntetése a Deák téri gyilkosoknak?
A gyilkosság körülményeiből egyértelmű, minden jogászkodástól függetlenül is, hogy teljesen értelmetlen és értelmezhetetlen bűncselekmény történt. Nem volt rablás, önvédelem, csak tomboló agresszió. Valószínűleg nem tévedünk, ha biztosra vesszük, hogy az elkövetők be is voltak drogozva. Az ügy liberális olvasata nyilván a szokásos teljesen formális részvét kifejezése lesz, hogy aztán a liberális értelmiség lassan felelőssé tehesse az ellátórendszert, a társadalmat, a többséget, a magyarokat a bűncselekményért. Aztán lesz majd áldozathibáztatás is, hiszen az áldozatok futballszurkolók voltak, akiknek ebben az országban a liberálisok szerint legfeljebb könnygáz jár, nem részvét.
Elgondolkoztató, hogy a számomra egyébként nem túl szimpatikus fanatikus futballhuligánok évtizedes kergetőzéseik során milyen meglepően ritkán verik agyon, szúrják le egymást. Kulturált ország vagyunk, az utcai erőszak itt sokkal kevésbé durva, mint nyugaton és nem is divat, bármit is hazudozik össze a liberális média.
Minden ilyen ügynél van egy újabb lehetőségünk arra, hogy végiggondoljuk milyen körülmények vezetnek el egy ilyen helyzethez. A bulikultúra elvadulása, az utcai erőszakos szituációk bevállalása szubkulturális jelenség, nagyon nyilvánvalóan egy legfeljebb százezer fős kisebbséghez kötődik. Olyan családi hálózatokhoz, amelyeket a liberális jogrend nem hajlandó érzékelni és olyan eszközökkel reagál az onnan érkező, a normális embereket sújtó agresszióra, amelyet az a szubkultúra egyszerűen kiröhög. Lényegtelen, hogy az ilyesfajta elmebeteg gyilkosokból, potenciális gyilkosokból álló csoportok rokoni, családi jellegűek vagy csak összeverődött, esetleg intézetis fiatalokból állnak, ezek a valamik csak az erőszakból, a nagyon határozott retorziókból értenek. A sok, nagyon sok évnyi fegyházból és abból, hogy a rendőrség és a hatóságok minden szempontból felszámolják az életformájukat. Abból, ha rendőrség rájuk veri az összes elkövetett bűncselekményüket, a NAV vizsgálja a gazdagodásukat, a gyermekvédelem kiemeli a gyerekeiket, minden nemi erőszakot, futtatást, rabszolgatartást, drogterjesztést, garázdaságot, gyorshajtást, apró lopást, műszaki nélküli autóval való hesszelést, ittast vezetést lenyomoznak és jön a lehető legsúlyosabb büntetés. Csak akkor törnek meg, ha tényleg ellehetetlenítik őket és el is lehet. Ha mindent le kell ülniük, ami jár, tudnak ők viselkedni is.
Találják ki, hogy milyen szervezetek, ügyvédi és bírói körök szokták ezt megakadályozni? Ide sem kell írnom. A dolgot még szörnyűbbé teszi a liberális drogpolitika és az őrjöngést kiváltó anyagok gyakorlatilag szabad kereskedelme, az, hogy egy díler másnap az utcán van, bármilyen gyilkos mérget is adott el a gyerekeknek előző nap. A minőségi kokainon és marihuánán „tengődő” liberális értelmiségieket nem érdekli, hogy a drogok iránti szenvedélyük érdekében erőltetett drogliberalizációs háborújuknak hány közvetlen és közvetett áldozata lesz.
MTI/Mihádák Zoltán
A széteső cigány családokból kiemelt gyerekek eleve egy, csak erőszaknyelven kommunikáló környezetből érkeznek, ahol az agresszió nem napi, hanem percenkénti jelenség, ahol a börtönviseltség dicsőség, ahol a kontroll nélküli agresszió az egyetlen érdekérvényesítési technika, ami működik. Ezeket a gyerekeket semmiféle liberális nevelési metódus nem változtatja meg, mert már 7-8 évesen győzni akarnak, a nőket (tanárnőket, nevelőket) eleve nem is tekintik embernek. Egy-két szerencsés, aki jó génekkel születik az ennyire szélsőséges helyzethez, ki tud törni, de a többi mind a normalitásba beilleszkedni képtelen elmebetegként végzi, valamelyik végül is etnikai alapon szerveződő bűnbandában. Ezzel az életmóddal, pszichés státusszal kapcsolatban sem a többségi társadalomnak, sem a pszichológiának - a többi ideológiatudománnyá züllött társadalomtudományhoz hasonlóan - nincsenek fogalmai, sem ötletei. A középosztálybeli magyarokról sejtésekkel rendelkező szakemberek próbálnak meg olyan embereknek segíteni, akiknek a szocializációja a magzati kor elejétől gyökeresen eltér egy átlag magyarétól. Ez nem is kulturális különbség, mert a cigányság alsó (nem anyagi értelemben, hanem szocializáltságában alsó) százezres tömege nem valamiféle széteső kultúrában, hanem valójában teljes kultúravesztettségben, ösztönlétben él. Ezeken a csoportokon nincs közösségi nyomás, a többi cigányt is ugyanazzal a lendülettel gyűlölik és használják ki, mint bárki mást. Újra elmondom, cigány etnikum nincs. Csak Magyarországon több tucat antropológiailag is, nyelvileg is különböző cigánynak nevezett csoport (törzs, klán, talán nincs is rá jó szavunk) élt. Nagy részük azonban már elvesztette a kultúráját és éppen veszti el a nyelvét, közösségei is eltűntek az elmúlt ötven évben.
A magyar társadalom erejét mutatja és tulajdonképpen a még meglévő társadalmi kohéziót, hogy ezek az elmebetegek csak néha-néha csapnak ki a világukból. A liberális elképzelésekhez képest még a szocializmus is jobban kezelte ezt a problémát, rendre és rendszerességre szoktatta- igaz erőszakkal-, azokat az embereket, akik nem voltak hajlandók maguktól alkalmazkodni. Ezekben a csoportokban a jólét sem hoz felemelkedést, mert csak több, esetleg jobb drogot vesznek, menőbb autóval csapatnak, drágább kést vásárolnak, jobb mobillal villognak, a gyerekeiket ugyanolyan vadállatnak nevelik, mint amilyenek ők maguk.
Nem a gyermekvédelmi rendszer a hibás, nem a nevelőintézet vagy a lakásotthon, hanem a liberális jogrendszer, amit az EU és persze a korszellem ránk kényszerít, amely eszköztelen a gátlástalan agresszióval és a felvállalt brutális normaszegésekkel szemben. És még büszke is a saját hülyeségére és alkalmatlanságára.
Jelen körülmények között egyetlen eszköze van a hatóságoknak és a társadalomnak az ilyen vadállatok ellen. Az ilyen bűncselekmények után az elkövetőknek nemcsak a szűkebb, hanem a tágabb környezetét is fel kell számolni, utazni kell rájuk, hogy a többi intézetis gyerekek közül toborzó bűnszervezet megtanulja, a léte forog kockán minden bandának, mindene elúszik a bandavezérnek és családjának, ha nem képes féken tartani a bandatagokat. Mert itt mindig egy szervezet, egy életformát kiszolgáló hálózat van a háttérben.
Másrészt pedig a liberális civil szervezeteket el kell rettenteni attól, hogy megvédjék a bűnözőket. Rendes ügyvédi képviselet mindenkinek jár, de külföldről pénzelt civil szervezetek direkt a magyar társadalom rombolására kihegyezett támogatása nem. Remélem a gyászoló UTE szurkolóknak lesz annyi bátorsága és fegyelmezettsége, hogy el tudják kulturáltan, európai módon magyarázni minden liberálisnak, mi a különbség a törvényes képviselet és a bűnözői csoportok nyílt támogatása között. Meg kell védenünk a hatóságokat, a mi hatóságainkat a liberálisoktól és egy olyan jogértelmezést kell elvárnunk tőlük, amely az ilyen elmebeteg gyilkosokat soha többé nem engedi ki az utcára. Nincsenek mentőkörülmények, mert nem lehetnek. A mi igazságérzetünk számít, mert ezek a mi törvényeink, és nem azoké, akik a normalitás lebontására tették fel az életüket. A társadalomnak meg kell mutatnia, hogy támogatja a valóban független ítélkezést, és elege van a liberális befolyásból az igazságszolgáltatásban.
Vezető kép: MTI/Mihádák Zoltán
