Íme, szerintünk ez volt az Index 5 legaljasabb cikke! – Várjuk olvasóink „kedvenceit” is!

A pápa nem mond le, nem vonul vissza, nyüzsög körülötte a másod- és harmadvonal, kiteszik az ablakba, mint egy páfrányt, aztán találgatja a világ, hogy playbackről nyögte-e ki azt a pár mondatot, és mozgatták-e hátulról pneumatikával. Rettenetes nehéz kereszt a pápáé. Hogy az életben nélkülöznie kell egy s mást, az hagyján. De hogy a halálban is nélkülöznie kell az emberi halálhoz szükséges minimális intimitást, az felfoghatatlan. Úgy halni meg, mint egy kísérleti állat, a mikroszkópok alatt. Kemény sorsot mér az Isten a helytartójára. <…>
Szétesett tudattal, vándorló fájdalmakkal haldoklik egy öregember, és amikor néha magához tér, és az elméje is kitisztul, akkor olyan embereket lát maga körül, akiknek egyáltalán nem aggódás van a szemében. Nem a gyerekeit és az unokáit látja, mert azokat megtagadta tőle az Istene.
Jó utat, remélem, puhára esel.

Hónapok óta terjednek a hírek, hogy a magyar-szerb kerítésnél verik az átszökő menekülteket a magyar rendőrök. A szerb oldalon bujkáló menekültek beszámolói szerint azonban többről van szó, mint néhány elcsattant pofonról. A rendőrök úgy ütöttek, hogy ne látszanak a sérülések, kínzási módszereket alkalmaztak, sőt, van, aki szerint a kerítés szerb oldalán is megtámadták azokat, akik át sem keltek a kerítésen.

Ha ezt egy filmben látnánk, durva közép-amerikai vagy afrikai diktatúrát képzelnénk helyszínül. Zavarba ejtő, hogy itt mégsem távol élő gonoszok, hanem mi, magyarok játsszuk az embertelen rendőr, a kegyetlen felügyelő és a cinikus hivatalnok szerepét.

Persze, harminc éve nem voltunk világversenyen, meg a nemzeti érzésnek felül kell emelkednie a politikán... Mégis sokan vannak, akik úgy érzik, annak ellenére, hogy nagyon jó lenne végre-valahára átélni már valami tényleg autentikus, tényleg katartikus, tényleg össznépi sikert, végső soron minden egyes EB-pont a fideszes elit hamis önigazolását szolgálja.
Igazolja a lepusztuló kórházak szomszédságában emelkedő üres stadionokat, a fideszes hűbérben lévő semmirekellő klubokat, a közpénzből költekező futballoligarchákat. És sokan úgy látják, hogy bár a politikai vezetők a világ legdemokratikusabbnak tartott országaiban is szeretnek focisikerekben sütkérezni, Orbán Viktor más. Ő maga a magyar futball; aki egész önképét futball-frázisokból építi fel, a háza végébe stadiont emeltetett, fiából profi focistát akart faragni. És sokaknak nincs kétsége afelől, hogy az Eb-n minden egyes megszerzett magyar pontot Orbán ugyanúgy a saját sikereként fog beállítani, mint ahogy az utolsó szavazatig kisajtolt minden propagandalehetőséget a 2013-as árvíz során mutatott nemzeti összefogásból.
Nem az a célom, hogy egyik vagy másik narratíva felett állást foglaljak, tényleg nem. Viszont arra fel akarom hívni a figyelmet, hogy bár a nyilvánosság előtt sokszor nem vállalható, 2016 Magyarországán mégis méltányolható, ha valaki a válogatott ellen szurkol.

A társadalom relatíve hirtelen ukrán nyelvűsítése nem véletlen, különösen annak fényében, hogy Oroszország önkényesen elcsatolta a Krím félszigetet az orosz ajkú többség védelmére hivatkozva, illetve hasonlóan kamu okokból támogatja a kelet-ukrajnai oroszbarát szakadárokat. Bocskor Andrea, a Fidesz európai parlamenti (EP) képviselője szerint az ukrán kormány pedig tart az ország szétesésétől, így szeretné valamilyen szinten homogenizálni a társadalmat.
A nyelvtörvényt azonban árnyalja, hogy eléggé kompromisszumosnak tűnik (a magyar nyelvű oktatás nem szűnik meg, csak lesz pár tantárgy, amit ukránul fognak tanítani) és jó esetben akár még a kisebbség érdekeit is szolgálhatná, hisz egyik célja az, hogy a középiskolából, egyetemről kikerült kisebbségiek már tudjanak ukránul. A jelenlegi arány ugyanis kiábrándítóan alacsony (50 magyar középiskolásból kettő), miközben a nyelvtudás hiánya konkrétan a magyaroknak jelent hatalmas hátrányt (az orosz ajkúak meg tudják értetni magukat), aminek következménye, hogy elhagyják az országot. Ez pedig sem Ukrajnának, sem a kárpátaljai magyarságnak nem túl jó.

Aztán hirtelen nem csak a VIP-ben, de körben, az egész stadionban mindenki, de tényleg mindenki felállt, és két a pályát körbe sétáló gyerekkel együtt elénekeltek egy érzelgős dalt arról, hogy mi mind egy vérből valók vagyunk. Tudtam, hogy már hallottam, de fogalmam nem volt, valójában mi az, csak a refrén vége volt ismerős a Dzsungel könyvéből, miközben azért gyanítottam, hogy a Puskás megnyitóján mégsem énekelheti 70 ezer ember A dzsungel könyvét.
A VIP-ből szinte kinéztek, amiért a seggemen maradtam, és tényleg nehéz volt nem felállni ekkora nyomás alatt, de én csak a Himnusznál szoktam felállni, és pont a napokban láttam egy műsort arról, hogy milyen messze elmennek az emberek, hogy alkalmazkodjanak az elvárásokhoz, így hát dafke ülve maradtam. Így lázadtam 2019 novemberében a Puskás Aréna megnyitóján.