Köszönjük az SZFE hallgatóinak, hogy megmutatták a "művészetüket"! (újabb "alkotással" frissítve)
A linkelt videóban 4 perc 50 másodperc után láthatjuk, hogy mire adunk ki évente kétmilliárd forintot. Szerencsére az elején van, ezért nem kellett sokat megnézni belőle annak a bátor olvasónknak, aki szólt, hogy 4 perc 50 másodperc után kezdjük el figyelmesen hallgatni a "remek" előadást. Itt az ideje, hogy elgondolkozzunk, megér-e ez nekünk ennyi pénzt? Bármennyit? Művésznek lenni nem alapvető emberi jog (remélem), de ebben csak az a művészet, hogy találni tudnak olyan hülyéket, aki szerint igen. Ez a csepűrágásnak is az alja. És nem azért, mert bárkin is gúnyolódik, hanem azért, mert azt hiszi, hogy ilyen a gúnyolódás. A (kis)szobaszínházak leendő sztárjai érzik, hogy sosem fognak még egyszer ennyi ember előtt fellépni, ennyi figyelmet kelteni. Egy színészi pálya csúcspontját láttuk. (A videó három percen túli fogyasztása mentális károkat okoz, ne "ragadjon" előtte!) És egy másik videó is felbukkantazóta, ezt sem szabad kihagyni, régen ezt hívták csasztuskának. Hát nem hiányzott.
...és igen, tényleg azt hallja, amit mi még arra sem tartunk méltónak, hogy leírjuk...
