Békés Márton: most az a fontos, hogy Orbán Viktor választást nyerjen 2022-ben is, a magam eszközeivel ezen dolgozom
Hosszú interjút közölt Békés Mártonnal, a Terror Háza kutatási igazgatójával a 24.hu, melyben szó volt arról, hogy bár nem tartja magát ideológusnak, ki van békülve azzal, hogy ennek titulálják. Békés könyve nemrég jelent meg Kulturális hadviselés címmel, amely trilógiává kerekítette a lap szerint „évtizedes fejtegetéseit” a konzervatív forradalomról. Szó volt többek között még arról, hogy Békés szerint létrehozhatók-e maradandó kulturális értékek konszenzus és nyugalom nélkül.
Az interjút Békés azzal kezdte, hogy leszögezte, nem azért ír, hogy másokat provokáljon vagy kellemetlen helyzetbe hozzon, korábbi könyvére érkező megjegyzéseket azonban viccesnek találta. Állítása szerint az utóbbi években kialakult egy olyan vélemény, hogy ő lenne a magyar etnonacionalista rezsim legtehetségesebb propagandistája, ahogy Béndek Péter fogalmazott.
Ez egyáltalán nem bánt, örülök a hasonló véleményeknek, de eltéveszti a jelenlegi magyar politikai rendszer logikáját, aki szerint vannak ideológusok, „mi”, akik a „háttérközpontból” megkapjuk az ukázt, hogy mit kell mondani. Sok jobboldali van, aki például a kultúráról gondolkodik. Egy időben Orbán János Dénes hallatta a hangját, Szakács Árpád cikksorozattal jelentkezett, L. Simon László pedig régóta meghatározó kulturális gondolkodó, s ilyen volt Kerényi Imre, Szőcs Géza, Andy Vajna is. Én a legtöbbet a kultúráról Schmidt Máriától tanultam. De nincsenek kiosztott szerepek, nem fizetnek azért, hogy gondolataim legyenek a kultúráról. Ám azt sem tartom szerencsésnek és helyesnek, ha valaki a mi köreinkből túl hangosan énekel a jobboldali kánonban. Nagyon sok véleménnyel találkozom, ami kétségbe vonja az autonómiámat, és azt gondolja, a Lendvay utcából érkezik az utasítás, hogy narancssárga borítók között tele kell írni négyszázhúsz oldalt. Ez nem így működik, a Fidesz nem egy bolsevik párt
– fogalmazott, az ideológus szerepről pedig kifejtette, hogy ha Antonio Gramsci az volt, és őt valaki ideológusnak nevezi, azt megtiszteltetésnek veszi. Állítása szerint a konzervatívok el szokták tartani maguktól az ideológiát, merthogy az társadalommérnökösködéshez vezet, ám másképp gondolja.
Vissza szeretném adni az ideológia kifejezés becsületét: a társadalmat mozgató ideák, alapgondolatok rendszerezett változatáról van szó. A konzervatívok nem szeretik a rendszerezést, de szerintem szeressék meg! Emiatt ki vagyok békülve az ideológusi meghatározással. Nem tartom magam annak, de ha annak neveznek, nem futok el előle
– közölte. Arra a kérdésre, hogy mi a dolga egy olyan ideológusnak, aki a jelenlegi kormányzatot támogatja, azt válaszolta, hogy a legfontosabb a keretezés, kijelölni azokat a nagy jelentőségű sarokpontokat, akár százéves időhorizonton, amelyen belül a jelenlegi rendszer elhelyezhető. Kijelentette, hogy ez a rendszer kezd korszakosnak látszani, ezt a túloldalon is érzékelik, ezért kampányol Fekete-Győr András a „korszakváltás” ígéretével, és ezért viselte az Együtt a „korszakváltók pártja” elnevezést már évekkel ezelőtt.
Szócsata folyik, hogy minek nevezzük ezt a rendszert. Önöknél jelent meg volt évfolyamtársam, Filippov Gábor tanulmánya a hibrid rezsimről, a Mozgó Világban összefoglaló cikk szólt arról, minek lehetne nevezni a mostani berendezkedést. Jelentésadási verseny zajlik, ami nagyon foglalkoztat. A rendszerváltoztatás óta eltelt időszak majdnem felét Orbán Viktor kormányzatai alatt éltük le. Ennek igenis van értelme, ezt el kell magyarázni, meg kell szőni róla egy narratívát. Aki elsőként, közérthetően és konszenzusosan meg tudja fogalmazni, hogy ez történetpolitikailag micsoda, mi az egyedisége és merre tart, az nagyon erős lábakra helyezi a rendszert. Én ezt szeretném, mert szerintem ez egy jó rendszer. 2009-ben a Konzervatórium blogon azt írtam, hogy konzervatív korszak közeleg. Az a szöveg is majdnem teljes egészében be tudott kerülni a mostani könyvembe, tehát ez egy több mint évtizedes gondolkodási folyamat összegzése. Az új könyvet elsősorban az új magyar jobboldalnak írtam, amely az eutóbbi tíz évben széles táborban kialakult, és elindult afelé, hogy a kormányzati pozíció mellett kulturális pozíciókat is tudjon működtetni, tudjon ott versenyezni. De annak is örülök, ha más politikai oldalon álló olvasóim is lesznek
– részletezte Békés Márton. Antonio Gramsci marxista fikozófusról azt mondta a Terror Háza kutatási igazgatója, hogy miatta tanult meg olaszul, ugyanis nála a kulturális komplexum kérdése teljes egészében ki van dolgozva. Miközben az 1920-as évek végétől a ’30-as évek derekáig a börtönben megírta a roppant terjedelmű Börtönfüzetek anyagát, Magyarországon hasonló vágányon gondolkodott két teljesen különböző szerző: Kornis Gyula, a klebelsbergi kultúrpolitikai koncepció mögött álló filozófus és államtitkár, valamint Kassák Lajos, aki a Nyugatban írt arról, hogy a baloldaliaknak nem szabad a fennálló kapitalista rendszer mindset-jével gondolkodniuk. Gramsci szerint a bolsevik hatalomátvétel Nyugat-Európában nem lehetséges, hiszen a polgári társadalom állványa a kultúra erejénél fogva megtámasztja az államot.
Meghaladta a marxi materializmust, a leninista puccsgyakorlatot, és azt mondta: a kultúrán keresztül megkerülhető a politika. Gramscit a francia Új Jobboldal fedezte fel magának, számunkra is ő a kulcs. Kétségtelenül kommunista volt, de népi-nemzeti gondolkodónak tartotta magát. A mai, globális és lokális között zajló konfliktusban emiatt hozzánk állhat közelebb, pláne, hogy a baloldali politikusok nem foglalkoznak vele. Szerintem az, hogy én Gramscira támaszkodom, a baloldal számára veszélyes, mint ahogy én is meg lennék ijedve, ha ők Kornis Gyulára hivatkoznának. Hozzátenném, a kulturális hegemónia kérdésében Gramsci ugyanúgy eretnekként járt el, mint én ma a jobboldalon, amikor rá támaszkodom, ugyanis ő az egyház intézményeinek kiterjedtségére, funkcióira hivatkozott, mondván, ahogyan a katolikus egyház a társadalomban, úgy kell eljárnia a munkásmozgalomnak is. A Gramsci által eldobott bumeráng most visszatért hozzánk. 2014-ben jelent meg Az utolsó felkelés című könyvem, amelyben arra tettem kísérletet, hogy közös nevezőre hozzam a jobboldali és a baloldali technológiakritikát, és a biológiai ember nevében szembeszálljak a globális tudományos-technológiai-ipari diktatúrával. Már ez se tetszett sokaknak a jobboldalon. Anélkül, hogy ez lenne a végső érvem, Gramsci-ügyben annyit mondanék: Orbán Viktor is hivatkozott rá a szakdolgozatában, amikor a lengyel Szolidaritás munkáját elemezte. Ha Heideggerben nem csak a Fekete füzetek elfogadhatatlan sorainak szerzőjét látjuk, akkor Gramscit kommunista érintettségével együtt is olvasnunk kell. Elég tagolt ahhoz a jobboldal, hogy az én furcsaságaimat is elfogadja
– jelentette ki Békés, majd úgy folytatta, nagy hibát követ el azonban, aki azt hiszi, hogy az értelmiség kézen fogva vezetheti a politikust. Véleménye szerint ez lehetett a balliberálisok nagy tévedése is. Azt mondta, ha a konzervatív értelmiség arra várna, hogy feljárkálhat a Karmelitába és ott ötletelhet, azt is nevetségesnek tartaná.
A jobboldali rendszer nem azért működik kiválóan Magyarországon, mert hallgat az értelmiségre, hanem azért, mert nem
– szögezte le.
Arra a kérdésre, hogy jobboldali értelmiséginek gondolja-e magát, úgy reagált, hogy ez a szó a konzervatív közegben nem hangzik jól, mert lejárt fogalom, ám ha az amerikai man of letters értelmében használjuk, akkor érvényesnek találja magára nézve is.
Harmincéves korom előtt megvolt a doktori címem, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója vagyok, lapot szerkesztek. Értelmiségi hivatású vagyok
– fogalmazott, majd megelőzve a 24.hu munkatársát, gyorsan le is lőtte, tudja, hogy az ilyen beszélgetésekben egy idő után mindig előjön Mészáros Lőrinc neve, ami nem éri meglepetésként, hiszen politikai harcok zajlanak.
Állítása szerint fontos a nemzeti tőkésosztály, hiszen meg kell teremteni egy gazdasági kapcsolatait, morális, nyelvi és egyéb kulturális horizontjait itthon megtartó közeget, amelynek üzleti és egyéb kapcsolatrendszerei nem az országhatárokon kívül vannak.
Legyenek egy országban olyan tőkés csoportok, akiknek a szíve nem Nyugatra, Keletre vagy más égtájak felé húz, hanem ide! A globális proletariátusról és a prekariátusról főleg a Fordulat folyóirat köreiben beszélnek, Kiss Viktor legújabb könyve szerint van egy kívüliség, amelyet a különböző globális és lokális bentek nem engednek be. Szerintem ez – a szerzőre egyébként jellemző – nagyon jó gondolat, ám úgy látom, van egy lokális belül és egy globális kívül, a fontos pedig az, hogy az előbbit védjük meg. Erre a nemzeti tőkésosztály ugyanúgy lehetőséget ad, mint a déli határzár.
– hangsúlyozta Békés Márton. A Terror Háza kutatási igazgatója kifejtette, egyetért azzal a gondolattal, hogy Mészáros Lőrinc inkább a magyar proletariátussal áll egy oldalon, mintsem a globális hatalmi elittel. Kijelentette, létezik egy nemzetközi, globális tőkeérdek, részben transzatlanti, részben német, vagy akár államok nélküli mozgatóerőkkel, amellyel szemben áll a magyar nemzeti érdek.
Ez nemcsak tőke-, hanem politikai és kulturális érdek is. Egy magyarországi autógyár alkalmazottja és Mészáros Lőrinc ebben az érdekkérdésben egy oldalon áll. Ez nem osztálykérdés, hanem kulturális. A 2020-as években nem az osztályok állnak egymással szemben, hanem a helyek. Lokális helyek – országok, népek, régiók –, illetve a „nem-helyek”. Ez Marc Augé – másra használt – szava, most a globális, nemzetközi, kozmopolita csoport célkitűzését értem alatta, amely a migrációt is mozgatja. A migráció ugyanis ugyancsak globalizált nem-hely, a migránsoknak saját országuk újjáépítésében kellene részt venniük ahelyett, hogy Európába özönlenek, rettenetes kulturális és szociális problémákat generálva
– jelentette ki. A járványról beszélgetve Békés kitért arra is, hogy Szerbiában lassan a világ összes vakcinája közül lehet választani, Hollandia viszont a saját gyártókapacitásának köszönhető vakcinamennyiség jelentős részét kénytelen más országok rendelkezésére bocsátani.
Természetesen a globalizáció bizonyos részei velünk fognak maradni. Az orvoscsoportok közös munkája, a termelői kapacitás összehangolása jó dolgok, a nap végén viszont a nemzetállamok szerzik be a vakcinát, „vakcinacionalizmust” is érvényesítve. Úgy látom, a magyar állam jó megoldást alkalmazott, a holland pedig rosszat. A „nagy vágy” talán még mindig globális, de a megoldások lokálisak maradnak
– közölte.
Az egész SZFE kiszorítósdi volt, csak a jobboldallal szemben!
Békés Márton az SZFE-ügyről leszögezte, hogy az egyetem a Katona gyakorlószínháza volt, ideológiai indoktrináció zajlott. Állítása szerint pofátlanság volt az ügyet a szent szabadság és a nemzeti hagyományok képviseletének beállítani.
Ráfért az SZFE-re, hogy korszerű és fenntartható legyen, valamint ideológiailag diverzifikáltabb. A modellváltás nagyon fontos volt. Vidnyánszky Attila az az ember, akinek a kezében ez működni tud. Szarka Gábor pedig egy egyetem működtetésében járatos, profi szakember. A hárombetűs ideológiai apparátusok – CEU, MTA, NGO-k, SZFE – arról szólnak, hogy egyes gócpontokból a kultúra kisugárzása ellenőrizhető legyen. Biztosan fájdalmas, ha ezek a továbbharcoló balliberális értelmiség kezéből kikerülnek. Az SZFE vészesen elavult intézmény volt, csodálkozom, hogy a progresszió emberei ilyen ásatag struktúrákat védenek. Ettől függetlenül az egyetemfoglalás szimbólumait, a piros szalagot, az éneklést nagyra tartom – ehhez képest a mainstream balliberális értelmiség szellemi csontritkulásban szenved, tíz éve nem képesek olyan szimbólumot találni, mint az SZFE-s diákok
– fogalmazott, majd azzal folytatta, hogy az SZFE-vel az volt a gond, hogy világnézeti indoktrináció terepévé vált – ha nem is konkrét párthoz, de egy politikai oldalhoz kötődött. Az ideológiai apparátusok a társadalom alapértékeit közvetítik, a televíziók ugyanúgy, mint a Magyar Művészeti Akadémia. Harcokat folytatnak, például azért, hogy a család fontos közösségmegtartó erő maradjon.
Arra a kérdésre, hogy a jobboldali kulturális korszak megteremtésében mekkora jelentőségét látja a jobboldal történelmi múltjával való szembenézésnek, azt válaszolta, hogy a 20. századi tömeggyilkosságok elkövetőit, a nyilasokat, a német kollaboránsokat nem tartja a magyar jobboldal inherens részének.
De nem akarom azzal megkerülni a kérdést, hogy Szálasi, Imrédy vagy Sztójay nem a jobboldal része, felejtsük is el őket. Sajnos nem ilyen egyszerű. Az árnyalt nézőpontoknak, különösen az emlékezetpolitikai stratégia-alkotásban, nagyon fontos szerepük van, például a Kádár-rendszert sem értelmezhetjük egy tömbként: annak első része egy Rákosi nélküli Rákosi-rendszer volt, a megtorlással, a ’60-as évek vége, a ’70-es évek viszont a magyar jóléti állam kiépítésének prototípusává tették. A Horthy-rendszer sem egysíkú: a Bethlen-korszak nem ugyanaz, mint az a borzalom, amibe beletorkollott. Hadd maradjak a magam háza táján: ha végignézi a Kommentár folyóirat elmúlt két és fél évfolyamát, a cikkeinkben bizonyos történetpolitikai elhatárolódások nagyon élesen megjelennek. Asbóth János és Bethlen István pozitív példa, ami tőlük jobbra áll, az leesik az asztalról és lesöpörjük. A magyar jobboldal számára az önreflexió kiemelten fontos
– állította Békés, aki szerint jelenleg egy konzervatív forradalom zajlik Magyarországon. Békés Márton elmondta, sok kritikák kap amiatt, mert sokak szerint a konzervativizmus nem összeegyeztethető a forradalommal, pedig dehogynem. Született egy rendkívül fontos könyv 2002-ben, Lánczi András Konzervatív kiáltványa, amelyben világosan leírja, hogy a posztkommunista szituációban nincs mit konzerválni, tehát kénytelenek vagyunk megőrzésre méltó körülményeket teremteni. Szellemileg, politikailag, stilárisan jó ideje ez zajlik Magyarországon.
Ha megnézzük, milyen épített terek alakultak át vagy jöttek létre Magyarországon az elmúlt tíz évben – a Kossuth tér, a Puskás Aréna, a Várkert Bazár –, azok mégiscsak a nyugodtság érzetét keltik. Ha a politika nyomot és jelképeket akar maga után hagyni, akkor ott valóban konszolidált változatra van szükség. A konzervatív forradalom ehhez képest inkább egy lelki beállítottság, aminek persze politikai következményei vannak. Én ehhez, és nem a tradicionalizmushoz állok közel
– mondta a Terror Háza kutatási igazgatója, majd azzal folytatta, hogy az utóbbi harminc évben a magyar jobboldalnak volt egy lázadó, kurucos karaktere, ezt mobilizálva tudott választást nyerni. Kijelentette, hogy most az a fontos, hogy Orbán Viktor választást nyerjen 2022-ben is, a maga eszközeivel ezen dolgozik.
Szerintem ezt lázadó attitűddel lehet végrehajtani. Ilyenkor mindig hülyének néznek minket: Békés Márton kormányzati pozícióból mit lázadozik? Ez valóban jó támadási felület, ám mégiscsak arról van szó, hogy az utóbbi tíz évben Obamától Soros Györgyig, André Goodfriendtől a francia elnökig sokan szégyenpadra ültettek minket különböző okok miatt, és az Európai Unió is folyton támad. Lehet, hogy Magyarországon a Fideszé az uralkodó rendszer, de a világban Magyarország egy lázadó sziget. Che Guevara azt mondta, csináljatok sok-sok Vietnámot. Én azt mondom, csináljatok sok-sok Magyarországot. Úgy talán gát képződhet a globalizáció ellen. Alakul egy olyan sáv Európa középső és keleti részén, Lengyelországtól Magyarországon át Szerbiáig, amely értékrendbeli, gazdasági, geopolitikai hullámtörője lehet a globalizációnak. Ebben hiszek. Nagyobb az impaktfaktorunk a világban, mint korábban
– elemezte a helyzetet a szakember.
A Magyarországon működő kormánykritikus média politizáló média
A hazai médiaviszonyokra térve Békés Márton úgy fogalmazott, néha az a véleménye, hogy a honi kormánykritikus médiumok a nemzetközi hatalmi elit megbízását teljesítik.
A Magyarországon működő kormánykritikus média politizáló , tehát politikai csoportként azonosítható. Olyan politikai csoportként, amely nem a magyar érdekeket szolgálja, mert nyilván vannak finanszírozói, mondjuk a Nyílt Társadalom Alapítványok vagy az RTL Klub mögött álló Bertelsmann-csoport, és annak az érdekeit érvényesíti. Ha onnan kapja a lóvét, onnan kapja az ukázt. A filantrópok nem önzetlenek. Ezért volt egykor Magyarország leghatékonyabb ellenzéki pártja az Index
– közölte, majd arról beszélt, hogy a Fidesz-kormány sok nemzetközi tőkeérdek, politikai befolyási szándék és hálózat lábára rálépett. Amikor a kormány reklámadót merészelt kivetni, az RTL Klub híradója rögtön politizálni kezdett.
A politikai horizont mégiscsak az, hogy hat párt összefogott egymással a kormány ellen. Közöttük olyan emlékezetpolitikai törésvonalak vannak, amiket a jobboldalon ezek a médiakonglomerátumok rendre számon kértek, az ellenzéken viszont sosem. Hogy Kispesten van egy ügy és néha azon ugrál az ellenzéki sajtó, az nem esik akkora súllyal a latba, mint az, hogy nem firtatják, a Jobbik mennyiben tekinthető a megváltozottak pártjának, amikor antiszemita jelöltet indított az időközin. Erről kellene beszélni!
– elemezte a jelenlegi hazai politikai viszonyokat Békés Márton.
Forrás: 24.hu; Vezető kép: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
