Életveszélyes kinyitni az iskolákat – Így hergeli a szülőket a „civil és független PDSZ”-szel közösen az ellenzék Budán
Teljesen természetes, hogy a tanárok, diákok és a szülők is jogosan tartanak, tartottak az óvoda- és iskolanyitástól, ezért a legdemokratikusabb megoldás született azzal, hogy a kormány nem tette kötelezővé az iskolába járást, ugyanakkor gőzerővel igyekszik a köznevelésben dolgozókat beoltatni a vakcinával. Éppen ezért komoly felelőtlenség politikai játszmák és hecckampányok céltáblájává tenni a családokat, ahogy tette ezt Tordai Bence ellenzéki politikus, Pesthidegkút országgyűlési képviselője. Tordai a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezet két tagjával, Nagy Erzsébettel és Kamrás Orsolya, magyartanárral karöltve támadta a kormányt, és keltette a hangulatot a politikus közösségi oldalán.
A legpompásabb az lenne, ha dolgozni sem kellene, az ember kapna alapjövedelmet, és annyi. Nyilván ilyen járványos körülmények között meg pláne. Fizessen az állam, mint a katonatiszt. Így maradhatnának a gyerekek otthon, szülők, óvónők is a négy fal között, biztonságban. Nagyjából ez lenne a progresszív elképzelés a járvány kezelésével kapcsolatban a hazai ellenzék részéről. Aztán ha elfogy a pénz, mehetünk Brüsszelhez, a Világbankhoz apró kölcsönökért. Persze nagy kérdés: mi lenne azokkal a szülőkkel, akikre járvány alatt is szükség van a munkahelyükön, nem üldögélhetnek home office-ban, és alapjövedelmük sincs? Orvosokkal, nővérekkel, rendfenntartó erőkkel? Nekik életmentő volt, hogy kinyitották az óvodákat és iskolákat. Bár a tanárok oltását megkezdték, és csak az alsó tagozat nyitott meg az oktatási intézményekben, a PDSZ ezt az óvatos lépéssorozatot a kormány részéről finoman szólva is támadásnak értékelte. Sőt, az online beszélgetésben odáig ment Nagy Erzsébet, hogy kijelentette: a hőmérőzés hülyeség, a maszkviselésbe belehalnak a gyerekek, a fertőtlenítéstől pedig sebes lesz a kezük. Ezek voltak a professzionális érvek, miért drámai és vérlázító, ami a köznevelésben ősz óta folyik, és persze ott van még a tinik hanyagsága, akik nem veszik komolyan a helyzetet, és a felelőtlen szülők. Nagy Erzsébet szerint erről is a kormány tehet:
Nincsenek rendes adatok. A számokkal nagyon nagy bajok vannak, amiket nyilvánosságra hoznak. Meg nem lehet biztos információkat tudni, mi folyik a kórházakban, és egyáltalán a tájékoztatás olyan hihetetlen szinten van, ami súlyosabb a hetvenes évek időszakánál, de azt a korszakot valahogy szabadabbnak éreztem.
Szóval nincs tájékoztatás, nincs napi operatív törzs, sem a koronavírus-járványról tájékoztató kormányzati oldal, sunyít a kormány, amikor nem engedi, hogy forgatási stábok szállják meg a covidos osztályokat és filmezhessék a heroikus küzdelmet folytató orvosokat, ápolókat, illetve a haldokló betegeket. Valóban rendkívül diktatórikus. Így nem csoda, hogy féktelen tinédzserek negligálják a vírussal kapcsolatos óvintézkedéseket. Aztán folytatódott a mocskolódás:
Nem tudjuk, mit csinálnak Maruzsáék. Nem egyeztetnek senkivel. Senki alatt érteném a Nemzeti Pedagógus Kart. Őket azért gondolnám senkinek, mert lehet, hogy lenézem ezeket az embereket, de az az én magánügyem. A probléma az, hogy az egy korporatív testület.
Azért szép dolog egy szakszervezet tisztségviselőjének szájából hallani, ahogy kvázi lesenkizi a tanítást és a hergelést nem vállaló munkatársait. Ettől mindjárt mindenkiben megszűnhet a diktatórikus érzés, amely most nyomasztja. A hab a tortán a végére maradt Nagy részéről:
Hát persze, hogy politizál a PDSZ. A politika az a közügyek intézése, és az oktatáspolitika ennek az egyik ága. De nem pártpolitizálunk...
Szép volt, Erzsébet! Köszönjük.
Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
