Kommunista, náci vagy katolikus ünnep május elseje?
Több mint száz éve ünneplik világszerte május elsejét, a munka ünnepét, amiről legtöbbünknek a kommunizmus ugrik be először, de ne felejtsük el, hogy a német nemzeti szocialisták tették fizetett munkaszüneti nappá. Újra megnézve a korabeli felvételeket arról, hogy miképp volt kötelező az embereknek örülniük, felvonulniuk, a gyerekeknek meg a politikusok képeit cipelniük a felvonulásokon, az ember hátán futkos a hideg. Pedig így volt és a mai baloldali pártok – bár nem tartják magukat kommunistáknak – ma is nagy bulit csapnak május elsején, sőt még az Internacionálét is eléneklik. A munka ünnepére azonban az egyháznak is volt válasza, ezért május elseje katolikus ünnep is, Munkás Szent Józsefre emlékezünk ezen a napon.
Százharmincegy évvel ezelőtt ünnepelték meg először a munka ünnepét május elsején, ami a munkások nemzetközi ünnepe volt. A rendszerváltás után viszont a munkavállalók szolidaritási napja, amit a világ országainak túlnyomó többségében, így Magyarországon is munkaszüneti nap. A történelmi előzménye, hogy a brit utópista, szocialista gyáros, Robert Owen a munkások munkaidejének csökkentését követelte az addigi 10-14 óráról nyolc órára. Tüntetések és sztrájkok sora után csak évek múltával érték el, hogy a nők és a gyermekek munkaidejét tíz órában maximalizálják.
De nem csak a britek, hanem az ausztrál építőmunkások is követelték a nyolcórás munkaidő bevezetését és sikerrel is jártak. Az öröm nagy volt, hiszen annak ellenére, hogy kevesebbet kellett dolgozniuk, nem csökkent a fizetésük. Az I. Internacionálé 1866-os kongresszusa pedig már úgy fogalmazott, hogy a nyolcórás munkanap bevezetése az első lépés a munkásosztály felszabadulásának útján. Magyarországon 1890-ben tartották az első tüntetést a munkaóra csökkentéséért.
A munkások jogai a nemzetközi szocialista, szakszervezeti és munkásmozgalmak növekedésével együtt bővültek, így nőtte ki magát nemzetközi ünnepé május elseje, amit a világ 160 országában tartanak.
Kádár János hatalmas hacacárét tartott
Nem meglepő, hogy a Kádár-korszakban különösen nagy ünnep volt május elseje, hiszen a kommunista ideológiában a dolgozó ember volt a középpontban, a munka pedig kötelező volt. Évente akár két-háromszáz embert is elítéltek közveszélyes munkakerülésért és kétezer fölött volt azoknak a száma, akiket szabálysértési elzárásra ítéltek azért, mert nem dolgoztak. Az úgynevezett közveszélyes munkakerülés a rendszerváltás óta nem minősül bűncselekménynek.
Kádár János a munka ünnepét azonban olyannyira fontosnak tartotta, hogy mind vidéken, mind Budapesten hatalmas felvonulásokat tartottak, az emberek transzparensekkel, zászlókkal vonultak az utcára. A „buliból” nem lehetett kimaradni, ugyanis az kötelező volt, például a gyármunkásoknak, hivatalnokoknak, üzemi dolgozóknak, akiknek csoportokba verődve kellett megjelenni. Ha ez nem lett volna elég, a jelenlét nem volt elegendő: ezektől a dolgozóktól elvárta Kádár elvtárs azt is, hogy különböző látványelemeket készítsenek és azokkal vonuljanak fel és természetesen a rendszert dicsőítő táblák is kötelezőek voltak.
A gyerekek sem maradhattak ki, az úttörők is kötelező biodíszletei voltak a május elsejei felvonulásnak, hiszen ők jelképezték az előrehaladást, a társadalmi fejlődést. Az iskolásoknak a többi között a politikai vezetők képét és zászlót kellett kötelező vidámsággal vinniük. A rendezvényhez hozzátartozott egy "spontán" interjú Kádár Jánossal, amit a televízió közvetített. Végezetül az ünneplők élvezték a majálist, a sört, a virslit, a vurstlit, a sült kolbászt és a vattacukrot.
Ugyan a mai baloldali pártok már nem tartják magukat kommunistának, de minden évben nagy mulatságot rendeznek május elsején - már ha nincs járvány. A covid az idén és tavaly megkímélte őket az eszmei zűrzavartól.
A nemzeti szocialisták ünnepe is volt
Azonban nem csak a kommunisták számára volt fontos május elseje, hanem a náciknak, a nemzeti szocialistáknak is. A német diktátor, Adolf Hitler hatalomra jutását követően, 1933-ban nyilvánította május elsejét fizetett nemzeti ünnepé és a korabeli képek tanúbizonysága szerint ugyanúgy ünnepeltették az emberekkel ezt a napot Németországban is, mint a kommunisták alatt nálunk.
Az egyház válasza
Népszerű ünneppé nőtte ki magát a munka ünnepe, amire aztán az egyháznak is volt válasza annak érdekében, hogy a kommunista befolyást ellensúlyozza. Így hát megszentelték a napot és XII. Pius május első napját 1955-ben Munkás Szent József emléknapjává avatta, ezzel pedig katolikus ünnep is lett. Munkás Szent József az ácsok, asztalosok, erdészek, famunkások, favágók, bognárok, koporsókészítők, kádárok, tímárok védőszentje.
A májusfa a természet újjászületésének szimbóluma, az ifjúság tavaszi szokásainak Európa-szerte ismert szimbolikus kelléke.
Május elseje a népi hagyományban is megjelent. Májusfát vagy májfát csoportba szerveződve állították a legények a lányoknak, akiknek ez nagy megtiszteltetés volt. Magas, sudár fák voltak erre alkalmasak, melyeket a kerítésoszlophoz rögzítettek éjjel vagy kora hajnalban. Általában színes szalagokkal, étellel-itallal is díszítették. Legtöbbször az udvarló legény vezetésével állították a fát, de egyes területeken a legények a rokonlányoknak is állítottak. Gyakran a közösségeknek is volt egy közös fája, aminek a kidöntését ünnepély, és táncmulatság kísérte. A májusfa felállításának legjellemzőbb, hagyomány szerinti időpontja az április 30-áról május 1-jére virradó éjszaka volt.
Vezetőkép: Fortepan/Nagy Gyula
