Nemzeti identitás és sportdiplomácia az Orbán-kormányok alatt
Jön a foci-Eb, lázban ég Európa és hazánk is. Lélektanilag is kiemelt szerephez fog jutni az eseménysorozat, hiszen a Covid-19 okozta drámából ébredező kontinensnek szüksége van most a sportra, az élményekre, ünnepekre, jobban, mint valaha. Így joggal vetődik fel a kérdés, mi a sport szerepe egy nemzet életében? Miért tapasztaljuk azt, hogy a baloldal rendre támadja a sportberuházásokat és a sportesemények megtartását? Hogyan és milyen eredményességgel igyekezett megoldani a magyar sportélet finanszírozását a kormány az utóbbi bő egy évtizedben? Ezekről a kérdésekről is beszélgetett Szöllősi György, a Nemzeti Sport főszerkesztője és Murányi András, Karácsony Gergely főpolgármester sporttanácsadója, Szabó László, a Magyar Paralimpiai Bizottság és a Magyar Sakkszövetség elnökének moderálásában.
A sportot és a politikát szétválasztani ugyanakkora naivitás, mint abban hinni, hogy a történelmi egyházak és az állam minden tekintetben semlegesek és függetlenek egymástól. Ráadásul jól látható, hogy a sporton keresztül hatékonyan és gyorsan lehet tömegeket elérni, ezáltal a politika egyik eszközévé is vált. Például a magyar csapat elhatározta, hogy nem fog letérdelni a meccs elején a kirekesztés és a rasszizmus ellen, mert nem gondolják, hogy ez a téma a pályára való, az is üzenet, míg a német Nationalelf – követve Merkel politikáját – folyamatosan a menekülteket reklámozó kisfilmeket, szlogeneket gyárt. Tehát a sport a mindenkori kormányok marketingeszközévé is válhat, ha okosan és csínján bánnak vele. Szöllősi György szerint
az úgynevezett baloldalnak és posztkommunistáknak egyszerűen nem volt mondanivalójuk erről a témáról és jobb híján úgy csináltak, mintha a sport nem létezne, például 2002 után a Bozsik-programmal kapcsolatban, ami a gyerekek, a legkisebbek futballjáról, sportjáról szólt, azonnal elzárták a pénzcsapot, többé egy fillért sem kapott a program. Ez azt jelentette, hogy ott komplett nemzedékek maradtak ki, ezres nagyságrendben kellett az edzőkkel felbontani a szerződést. Kis túlzással megszűnt a sport Magyarországon 2002–2010 között.
Politikai öngyilkosság a foci támogatása?
Szöllősi elmondása alapján hozzányúlni a magyar focihoz egy életveszélyes, politikusi szempontból kamikaze akciónak bizonyult a miniszterelnök részéről, hiszen semmilyen politikai hasznot, plusz népszerűséget nem remélhetett tőle. Ez választja el az államférfit a pártkatonától, hogy tud más horizonton és perspektívában is gondolkodni. Ráadásul az Orbán-kormánynak lepusztult létesítményekkel, megszűnt utánpótlás-képzéssel, edzőhiánnyal kellett szembenéznie, a bennünket sokszor negyedszázaddal is megelőző, nemzetközi versenytársakról már nem is beszélve. Ennek ellenére a magyar kormány belevágott a hazai sportélet és sportkultúra feltámasztásába, és ez annyira jól sikerült, hogy a Momentum már magát a sportot, az olimpiát használta fel arra, hogy NOlimpia kampányukkal országos ismertségre tegyenek szert. Ez is jelezte, hogy a sport és sportdiplomácia már a hazai, közéleti vérkeringés szerves része lett, ahogy volt a két világháború között is. Szöllősi szerint
azért is volt a Momentum akciója sportszerűtlen, mert amikor felvetődött a pályázás lehetősége, akkor egyöntetű politikai támogatás volt mögötte. Amikor már a legkisebb bizonytalanság is veszélyeztette a pályázat sikerét, akkor jött a Momentum, kizárólag azért, hogy saját magát felépítse.
A baloldal nihilizmusa egy nemzet újjászületését gátolja
A Diákváros, illetve a Fudan-ügy ugyanezen a koncepción, a baloldal nihilizmusán alapul. Szerencsétlenségükre 2016-ban, csaknem negyvennégy év szünet után kijutott a magyar válogatott a foci EB-re, és onnantól a labdarúgás a nemzeti identitás és öröm szimbólumává vált újra. A magyar csapat minden előzetes esélylatolgatásra rácáfolva a torna egyik meglepetéseként, a nyolcaddöntőben esett csak ki, mi pedig két hétre megint megtanultunk ünnepelni a kocsmákban, az utcákon, a köztereken. Ott voltunk, ahová mindig is tartoztunk: Európában. Amikor az ellenzék azzal vádolja a kormányt, hogy rengeteget költ sportra, figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy mennyi mindent vettek el az ágazattól, és most ezen veszteségek kárpótlása zajlik a felnövekvő generációk fejlődésének érdekében.
Természetesen a baloldal, így nem meglepő módon Karácsony Gergely tanácsadója, Murányi András is azzal a mantrával jött, hogy a kormány csak a sportra költ, meg a stadionokra. Ilyenkor tudatosan torzítják a valóságot, felejtik el, hogy mennyi bölcsőde épült, hány kórházi részleg újult meg. A sportot eszközként használják a kormány elleni hergelésre, miközben a gyermekek és az új tehetségek jövőjét veszélyeztetik. Ékes példája annak, hogy mennyire közömbös a baloldal a sporttal szemben, hogy míg a magyar miniszterelnökről tudható, hogy kint lesz június 15-én a Magyarország–Portugália mérkőzésen, Karácsony Gergely részvételét homály fedi. Természetesen ha a magyar csapat nyerne, örömködő Facebook-posztokban nem lenne hiány. A baloldalon sem.
Forrás: XXI. Század Intézet; Fotó: Reuters/Yves Herman
