Őrsiék szobrot állítanak a "kivéreztetett" II. kerületben a Göncz-házaspárnak
A Göncz-házaspár emlékét megörökítő köztéri szobor elkészítésére írt ki pályázatot a II. kerületi Önkormányzat. A szobor a Vérhalom térre kerül, ahol Göncz Árpád és Göntér Mária Zsuzsanna 2000-től halálukig éltek – írja közleményében a Göncz Árpád Alapítvány. De vajon miért ilyen fontos az egykori köztársasági elnök emlékművének elkészítése a "kivéreztetett önkormányzat" számára? Őrsi Gergely tavaly még azzal indokolta a tervet, hogy nem felejthetik Árpi bácsi "huncut pillantását", nem tudnak és nem is akarnak elszakadni tőle. Pedig számos kérdés felmerül az egykori köztársasági elnökkel kapcsolatban. Ilyen például a taxisblokádban játszott szerepe, vagy éppen az, hogy Gönczöt a kommunistából liberálissá lett Vásárhelyi-féle ötvenhatos brigádon kívül minden egykori forradalmár és szabadságharcos furcsállta, lenézte, gyűlölte, ki-ki a vérmérséklete szerint. Nem értették, hogyan követett el ekkora pálfordulást. De Őrsiéknek úgy tűnik, mindez nem számít: Árpi bácsiéknak szobrot állítanak, akkor is, ha állításuk szerint a gonosz kormány kivéreztette az önkormányzatokat...
Az elmúlt években jelentős médiafigyelem kísérte a Göncz Árpád-szobrok avatását, majd az Árpád híd metróállomást nevezték át Göncz Árpád városközponttá az egykori köztársasági elnökről. 2017-ben avattak fel elsőként szobrot Göncz Árpádról, ahol jelen volt Gönczöl Katalin volt ombudsman és Bojár Gábor üzletember, fellépett Koncz Zsuzsa, Bródy János és Jordán Tamás is. A szobrot Jovánovics György készítette. Az avatáson a politikusok közül megjelent Fekete-Győr András, a Momentum elnöke, Karácsony Gergely zuglói polgármester (Párbeszéd), Görgey Gábor volt oktatási miniszter, Suchman Tamás volt privatizációs miniszter, Mécs Imre volt SZDSZ-es és MSZP-s képviselő, Kósáné Kovács Magda volt MSZP-s politikus és Kunhalmi Ágnes jelenlegi MSZP-s politikus is.
2018-ban újabb szobrot avattak, ekkor a XIII. kerületben, a róla elnevezett városközpontban. A kerület polgármestere avatóbeszédében arról beszélt, hogy Göncz Árpád szellemiségét, az emberekről, a világról alkotott nézetét, életútját követendő példának tekinti a XIII. kerület, a szoborral pedig az egykori államfő emléke, történelmi személyisége előtt is tisztelegnek. Ezután 2020 januárjában az Árpád híd metróállomást nevezték át Göncz Árpád városközponttá. A városrész nevének megváltoztatása korábban a XIII. kerületi önkormányzat kérése volt.
"Nem tudunk és nem is akarunk elszakadni tőle"
Most pedig a "kivéreztetett önkormányzatok" egyike, a II. kerület írt ki pályázatot a Göncz-házaspár szobrának elkészítésére. S hogy miért gondolják úgy, hogy ez ennyire fontos? Nyilván nemcsak azért, mert ott is élt néhány évet a köztársasági elnök. (Azért ez tényleg fontos szempont, nem vitás.) De talán van némi ideológiai ok is a háttérben... Nézzük, miről is van szó. Őrsi Gergely polgármester tavaly elhangzott szavai szerint:
Öt éve köszönt el tőlünk Göncz Árpád. Csodálatos személyisége, huncut pillantása még itt van velünk, s mi még nem tudunk és nem is akarunk tőle elszakadni, elköszönni. Ezért is dolgozunk azon, hogy jövőre a Vérhalom téren, ami szelíd és nyugodt, mint Göncz Árpád és Zsuzsa asszony volt, az emlékükre és tiszteletükre egy páros szobor kapjon helyet.
Göncz Árpád személye azonban felvet bizonyos kérdéseket. Mint arról kiemelt főmunkatársunk, Mező Gábor egy korábbi interjúban fogalmazott:
Mosolyoghatott, nagypapáskodhatott akármennyit. A taxisblokádban játszott szerepe szerintem szépen beilleszkedik a sorba. De egyszer eljön az ő ideje is. Hornról is csak most derült ki, hogy nem csupán kegyetlen pufajkás volt, de azért ügynökként is besegített a gazdáinak. Ha, amint sejtem, van titok Göncz múltjában, előbb-utóbb megtalálja egy kutató, és talán lesz bátorsága megírni.
Gönczről az is ismert, hogy
míg a többieket megkínozták, kivégezték és megalázták, ő azért könnyebben éldegélt bent, tökéletesen megtanulhatott angolul, ott lett fordító. Aki kicsit képben van a börtönökkel és különösen a kommunista börtönökkel kapcsolatban, az tudja, hogy ennek mi az ára. Pákh Tibor akkoriban éppen elektrosokk-sorozatokat kapott, igaz, ő mindig antikommunista maradt. Az sem véletlen, hogy Gönczöt a kommunistából liberálissá lett Vásárhelyi-féle ötvenhatos brigádon kívül minden egykori forradalmár és szabadságharcos furcsállta, lenézte, gyűlölte, ki-ki a vérmérséklete szerint. Nem értették, hogyan követett el ekkora pálfordulást.
Mező Gábor szerint ez úgy lehetett, ha nem a fő felelőse annak, hogy sohasem történt meg Magyarországon a felelősségre vonás, nem beszélve arról, hogy képes volt kitüntetni egy ártatlan magyarokat gyilkoló jugoszláv vérbírót. Aki amúgy a Rajk-brigádba tartozó kommunista volt.
Göncz számomra nyitott könyv. Aki egykori ötvenhatosként együtt nevetgél és főleg együttműködik egy Horn Gyula-szerű pufajkással, az elveszíti minden hitelét
– fogalmazott a PestiSrácok.hu kiemelt főmunkatársa.
Göncz 1965-től a rendszerváltásig elsősorban műfordításból élt, és a '80-as években kezdett részt venni különböző ellenzéki szervezkedésekben. Alapítója lett az SZDSZ-nek. Göncz az MDF–SZDSZ-paktumnak is nevezett megállapodás miatt lehetett köztársasági elnök. Az első szabad választáson győztes MDF átengedte a második helyen végzett, és ellenzékbe vonuló SZDSZ-nek az államfő jelölésének a jogát, és cserébe az SZDSZ belement abba, hogy jelentősen szűkítsék a kétharmados törvények számát. Antall József hamar megbánta, hogy Göncz Árpádot választotta az ellenzék soraiból elnöknek; úgy tartották, hogy az elnök túlmegy alkotmányos hatáskörén. Már 1990 őszén, a taxisblokád idején élesen kijöttek az ellentétek: Göncz a tiltakozó blokádolókkal nyíltan szimpatizált, és ő nyújtotta be azt a törvénytervezetet is, amely általános mentességet adott minden jogkövetkezmény alól a résztvevőknek. 1993-ban Göncz egy olasz lapnak adott interjújában már a magyar sajtószabadságot és a demokráciát féltette a kormánytól, ami hatalmas felháborodást keltett a kormányoldalon. Antall József addigra nem is állt szóba vele, csak levélben tartották a kapcsolatot. Az 1994-ben alakult MSZP–SZDSZ-kormánnyal sokkal jobb viszonyban volt már. Jóval kevesebb törvényt küldött alkotmányossági vizsgálatra, és az ellenzék nagy csalódására nem élt ezzel a jogával a Bokros-csomagnak nevezett, megszorítások sorát hozó törvények elfogadásakor sem. Visszaemlékezések szerint addigra a szocialista politikusokkal már jobb volt a viszonya, mint az SZDSZ-esekkel, és nagyra értékelte, hogy Horn Gyula rendszeresen tájékoztatta őt, illetve hogy bevonták a külpolitika alakításába is. 1995-ben a parlament újabb öt évre köztársasági elnöknek választotta. Második ciklusában sokkal kevésbé volt aktív, napi politikai ügyekben már alig nyilatkozott. 1998-ban, az első Orbán-kormány megalakulása után hűvösebb, de udvarias lett a viszonya az új miniszterelnökkel. Úgy érezte, hogy továbbra is komolyabban veszik, mint Antall József vagy Boross Péter kormányzása alatt, ám a politikai ellentétek fokozatosan előjöttek az új felállásban. A legkomolyabb konfliktus abból lett, hogy Göncz elnöki kegyelemben részesítette Kunos Péter bankárt, ám a kegyelmet nem írta alá Dávid Ibolya igazságügyi miniszter. Gönczöt mélyen sértette, hogy felülbírálták a döntését. Göncz második elnöki ciklusa 2000 nyarán fejeződött be, visszavonult a politikától.
Göncz Árpád népszerűsége ellenére is megosztó politikus volt, hiszen markánsan képviselte véleményét, és sok elemzés szerint többször is túllépett a magyar államfők alkotmányban kijelölt keretén, de legalább "huncut tekintete volt"...
Címkép: Születésnapi szerenád
