Ellopták, kiélvezték, lepusztították – Kádárék szigorúan őrzött balatonaligai villáiban jártunk (KÉPGALÉRIÁVAL!)
Elképesztő állapotban ugyan, de a mai napig áll Kádár János egykori, titkos balatoni nyaralója. Az MSZMP-főtitkárt mosdatni igyekvő visszaemlékezésekben rendszerint puritánnak, szerénynek titulált és „egyszerű emberként” elénk tárt Kádár – és persze a többi elvtárs – bizony korántsem vegyült el az átlagemberek között. Ellenkezőleg: nagyon is értékelte a luxust és a kiváltságokat, még nyaralás idején is. Erről még ma is bárki megbizonyosodhat, ha végigsétál az egykori „aligai objektum” területén.
Balatonaliga a „magyar tenger” délkeleti csücskénél fekszik, éppen Somogy és Veszprém megye határán, egybeépülve és közigazgatásilag is egybeolvadva Balatonvilágossal. Csodálatos fekvésű település. S bár ebben egyáltalán nem egyedi a Balaton-parton, abban nagyon is az, hogy Budapestről a legkönnyebben megközelíthető, a leghamarabb elérhető. Nem véletlen, hogy már a századforduló után gombamód megszaporodtak itt a villák, nyaralók. Jórészt a tehetősebb fővárosi polgárság tagjai – orvosok, ügyvédek, gyárosok – engedhették meg maguknak, hogy ide építkezzenek.
Aligára is kommunista módra tették rá a kezüket
Hatalomra kerülésük után a kommunisták részéről általánossá vált a nekik megtetsző magántulajdon kisajátítása. Jobb esetben az elkobzott ingatlan helyett felajánlottak egy másikat valahol a közelben – mint ahogyan az Balatonaliga állandó lakóinak egy részével történt –, de arra is akadt példa, amikor a kiszemelt ingatlan tulajdonosát meghurcolták, eljárás alá vonták és így tették rá a kezüket az adott ingatlanra.
Persze nem volt nehéz felajánlani a csereingatlanokat sem, hiszen a kommunisták tevékenysége eredményeként – hasonlóan az ország más részeihez – a környéken élő német ajkúak tekintélyes részét innen is elhurcolták és/vagy kitelepítették, így az ő üresen tátongó egykori otthonaikból volt mit felajánlani azoknak, akiknek eredeti aligai otthonát a pártüdülő létesítése érdekében elkommunizálták és ledózerolták...
Az aligai üdülőterület fővároshoz közeli fekvése mellett a sajátos természeti adottságai okán is kívánatos lett Rákosiék számára. A Balaton medrének szélétől nem messze ugyanis egy természetes magaspart húzódik, amely védelmet is nyújt, és ezáltal lehetővé tette, hogy könnyen védhető objektumok épüljenek a takarásában. Nem véletlen, hogy a kommunisták itt hozták létre azt az üdülőkomplexumot, amelyet legfontosabb funkcionáriusaik számára ideális pihenőhelynek véltek.
Padláslesöprés és jegyrendszer vs. aligai luxuskörülmények
Mert azt mondani sem kell, hogy a hatalmukat egyébként az egyenlőség elvén megfogalmazó kommunisták a valóságban hallani sem akartak semmiféle egyenlőségről.
Már a kezdet kezdetén teljesen elszeparált, külön bejáratú nyaralótelepet hoztak létre saját maguknak. S amíg az ország lakossága a „csodálatos népi demokrácia” építése közben éhezett, nélkülözött, jegyrendszerrel vásárolt, békekölcsönt jegyzett – papíron persze „önként” –, addig a rendszer legfőbb funkcionáriusai tejben-vajban fürösztötték saját magukat Balatonaligán.
A visszaemlékezések szerint itt akkor is volt déligyümölcs, különféle húsételek és minden, mi szem-szájnak ingere, amikor az országban jegyrendszert kellett bevezetni, és az átlagemberek annak ellenére is éheztek, hogy mindenüket beszolgáltatták, ráadásul Rákosi és Kádár pribékjei még a paraszti otthonok padlásait is lesöpörték. Már akkor is bort ittak és vizet prédikáltak, teljesen másként éltek, mint amit kifelé hirdettek magukról, és amit a „népi demokrácia felé igyekvő” társadalom tagjaitól kérlelhetetlenül megköveteltek.
Egyenlők és egyenlőbbek még elvtársi szinten is
Az időközben kerítéssel körbevett és fegyveres őrök garmadája által éjjel-nappal erősen őrzött területet csak „aligai objektumként” emlegették, sokáig nem is volt hivatalosan elismerve, hogy ez a hely egyáltalán létezik. Ugyanezt tették – csak más okból – a magyar GULAG-nak hívott recski internálótáborral és ki tudja, még mi minden mással is, ami valamiért kényelmetlen volt számukra.
Aztán az idő múlásával, az 1960-as évekre Aliga kibővült és – talán a „kádári konszolidáció” jegyében – nem csupán elismert lett a létezése, de részben meg is nyitották. Két nagy részre lett osztva az objektum. Az úgynevezett Aliga I-en felépült néhány nagyobb üdülő és egyéb kiszolgálóépületek (uszoda, kultúrház stb.), és ide – jórészt még mindig kiváltságos alapon ugyan, de – már középszintű párttisztségek betöltői és azok családjai is bebocsátást nyerhettek egy-egy nyaralásra.
A legnagyobb fejesek azonban nem itt nyaraltak. Számukra az Aliga II néven elhíresült üdülőrész állt rendelkezésre, minden korabeli luxussal és – igény esetén – maximális elkülönülési lehetőséggel. Biszku Bélától Berecz Jánosig, Nezvál Ferenctől Papp Jánosig minden jelentős pártvezető megfordult itt.
Gagarintól Carlosig
Kádár János és Aczél György azonban még hozzájuk képest is előnyt élveztek, hiszen saját, külön nyaralójuk volt Aliga II-n. Az „Aczél-villa” már nincs meg, ám Kádár János egykori nyaralója (hivatalosan: IV-es számú villa), valamint a Castro-villa néven ismert híres épület (eredeti nevén: Elnöki villa) még mindig áll ezek közül.
Az elnöki villában maga a névadó, Fidel Castro, valamint Nyikita Hruscsov, Erich Honecker és Leonyid Brezsnyev is üdült, de nemcsak politikusok töltötték itt pihenésüket. Nyaralt az elnöki villában Jurij Gagarin űrhajós, sőt, a rettegett terroristavezér, Ilich Ramírez Sánchez, azaz a Sakál, más néven Carlos is. Bár az egész „aligai objektum” védett terület volt, de az illusztris vendégekben gyakran bővelkedő Aliga II még azon belül is különös védelmet élvezett.
Nem csupán a löszfal tetején volt állandó szolgálatot adó, állig felfegyverzett őrszemélyzet, de mélyen a Balatonba nyúlva el is volt kerítve ez a partszakasz, sőt, a vízfelület felől motorcsónakos őrzés is járt a magas rangú kommunistáknak.
Saját horgászsziget a puritán Kádárnak
A Bauhaus-stílusban felépült Kádár-villába légkondicionáló berendezést is szereltek, ugyanis felesége, Tamáska Mária állítólag sokat szenvedett a nyári melegekben... Azért a „puritán” Kádár Jánosnak is igyekeztek kedveskedni az elvtársak. Amíg az sokak számára közismert, hogy a pártfőtitkár legkedveltebb időtöltései közé tartozott a vadászat, azt már kevesebben tudják, hogy horgászni is nagyon szeretett. Miután a villája elé nemes egyszerűséggel építettek egy kis mesterséges szigetet – ahogy kell: árnyékot adó fűzfával a közepén, az éjszakai horgászat lehetőségére is gondolva, magas utcai kandeláberekkel, s persze kellően kikotorva a környékét –, Kádár innentől kezdve igazán exkluzív körülmények között hódolhatott eme szenvedélyének.
Az összecserélt filmtekercs és az elszökött főtitkár
A horgászsziget maga a valóság – amit ma is láthat bárki, aki végigsétál az egykori Aliga II partján, sőt, a fapallón be is gyalogolhatunk annak belsejébe –, ám számos érdekes, különleges pletyka is fennmaradt az egykori kommunista üdülőtelepről.
Sokan suttogták, mesélték, hogy a gyakran fennhangon hirdetett szocialista erkölcsre fittyet hányva, az egykori étterem és közösségi épület olykor bizony hatalmas, alkalmanként akár orgiákkal végződő tivornyák színhelye volt, ahol a vezető elvtársak és elvtársnők „kieresztették a gőzt”... Hírlik, hogy a moziterem gépésze egyszer tévedésből összecserélte a gyerekmatiné és az esti, „zártkörű” vetítés filmtekercseit, amelynek eredményeként a gyermekek részére indult el az elvtársaknak szánt pornófilm...
A szájhagyomány megőrzött egy olyan történetet is, miszerint egy alkalommal az éppen itt nyaraló kubai pártfőtitkár, Fidel Castro gondolt egy merészet, és se szó, se beszéd, felpattant egy motorkerékpárra, majd saját testőreire is frászt hozva kiszökött az objektumból és meg sem állt Balatonkeneséig.
Tanulságos múltidézés
Hogy a fenti pletykákból mi igaz és mi nem, talán sosem derül ki. Az viszont biztos, hogy ha valaki a Balatonnál jár, érdemes rászánni egy-két órát az egykori kommunista nyaralóobjektum felkeresésére és végigsétálni Aliga II-n. Nem csupán azért, mert dicsőnek éppen nem nevezhető történelmünk egy szelete még mindig tetten érhető, de azért is, mert az egykori villák között járva-kelve, a gyönyörű ősfák susogását és a Balaton hullámzását hallgatva ennyi év távlatából is megtapasztaljuk a hamisságot és azt a szakadéknyi különbséget, ami a magát „emberarcúnak” nevező rendszerről és annak „puritán” vezetőjéről elénk tárt kép, valamint a rideg valóság között a kommunizmus egész időszaka alatt ott feszült.
Aki szeretne egy virtuális sétát tenni az egykori pártüdülőben, lenti képgalériánkra kattintva megteheti!
