Ámokfutóverseny a helytartóságért, avagy az ellenzéki előválogató

A jobboldali elemzők és újságírók újfent elkövették azt a hibát, hogy racionalitást kerestek a baloldali ellenzék önmozgásaiban. Egyes szereplők esetében persze úgy tűnik időnként, mintha éppen ésszel élve cselekednének, de ez csak véletlen egybeesés; távolabbról nézve a baloldal – beleértve a nemzetiszocialistákat is – mindig irracionális.

A jobboldal első tévedése az, hogy azt hiszi, az ellenzék a választásokat akarja megnyerni és így akar hatalomra kerülni. Ez egy brutális tévedés. Valójában az ellenzéki pártok vezetői versenyeznek azért, hogy megszerezzék a belföldi támogatottságuk felmutatásával bizonyos külföldi erők támogatását, pénzét és technológiai eszközeit. Az előválasztás indulói mind úgy tudták, hogy aki nyer közülük, az szinte automatikusan miniszterelnök lesz. A vesztesek végtelen csalódottsága is ebben a keretrendszerben értelmezendő.

Például előrelátóan az előválasztás szervezői minden jelölt számára készítettek olyan közvélemény-kutatást, amelyben azok továbbjutó helyen szerepeltek. Még szegény hülye Fegyőrt is hitegették egy olyan belső kutatással, amely alapján volt esélye harmadiknak lenni. Ahogy a szociológusképzés (mostanában inkább már "muciológiának" hívják ezt a legendaképzésre szolgáló művészeti ágat) elmúlt bő húsz évének tragikus voltát mutatja, hogy mindenki elhitte, az előválasztás eredményére nézve releváns kutatást lehet csinálni. Az alapsokasága eleve megtalálhatatlan, maga az előválasztási szisztéma pedig egészen elképesztően könnyen hekkelhető. Bárkinek az alkalmasságáról szomorú képet állít ki az a hit, hogy a többiek becsületesen játszanak, miközben tudta, hogy ő maga nem.

Ez előválogatás, nem előválasztás

Az első forduló eredménye alapján kijelenthető, hogy a DK kampánya a mozgósításról szólt, némelyeké a szavazatvásárlásról, a többi hülye meg úgy kampányolt, mintha ez valami normális választás lenne. Ezt persze szükségből tették, mert sem tapasztalatuk, sem ötletük nem volt arra, hogy mit kell csinálni egy előválasztási kampányban. Az amerikai tapasztalatok nálunk számtalan okból nem érvényesek; például a megrázóan kevés írni és olvasni tudó önkéntesük a szavazatokat szedte be és nem a kampányban vett részt a választási kampány szempontjából legfontosabb hetében, vagyis a szavazás idején. És nincsenek stabil pártok se, mint ott.

Ez nem előválasztás volt, hanem előválogatás elve, mint a kereskedelmi tévék tehetségkutatóinak nulladik köre, amikor az önként jelentkező elmebetegeket egy szekunder szégyenérzetet okozó válogatás keretében összevágják, hogy alaposan megalázzák őket, ingyen. Így járt Pálinkás József, aki azt hitte, őróla mindenki tudja, hogy kicsoda, és azt is, hogy nagyon okos, mert hiszen a magyar átlagemberek számontartják a fizikusokat meg a volt akadémiai elnököket is.

A buta

Hasonlóképpen járt Fekete-Győr András is, akiről a kampány alatt "kiderítették" bizonyos ellenzéki médiamunkások és nyilvánosságra is hozták gondosan, hogy teljesen hülye. Fekete-Győr ebben a projektben olyan jobb ügyhöz méltó buzgalommal működött közre, mintha úgy tudná, egy sikeres imázskampány óriáshullámán lovagol be éppen a győzelembe. Fegyőr kampányát nem is kellett meghekkelni, megoldotta ő maga. Pártelnökség nélkül András csak egy jellegtelen magánember a Pride-ról.

A bunkó

Jakab Péter még nagyvadként rongyolt be az előválasztás célegyenesébe, olyan nyíltan beszélve az anális fixációiról a parlamentben, hogy az felért egy Pride első sorral, bőrtangában és rózsaszín nyuszifülekkel. Jakab Péter annyira a saját maga hatása alá került, hogy saját bevallása szerint is elfelejtett szólni a még megmaradt 23 (huszonhárom) jobbikos aktivistának: kampányolni kellene a pártelnökük mellett. Jakab Péterrel is megesett a Torgyán-effektus: tét nélkül sokan mondták, hogy szavaznának rá, de amikor kellett volna és tétje is volt a dolognak, az emberek megrettentek attól, hogy egy bohóc vezesse az országot. Valószínűleg Jakab Péter esetében sem kellett a szavazatbegyűjtőknek és szavazatszámlálóknak Gyurcsány Ferenc akaratára korrigálni a választói akaratot.

Az ámokfutóverseny szakaszgyőztese

Márki-Zay Péter harmadik helye azonban már nagyon más kérdés. Nehéz elhinni, hogy a szükséges belső humán-erőforrások nélkül az előválasztáson részt vevők egyötödének ő volt az elsődleges embere. Se pártja, se értelmezhető holdudvara nincs, szélsőségesebb, mint Jakab Péter és tíz perc belőle nyilvánvalóvá teszi, hogy legfeljebb vidéki ámokfutóversenyek sztárja lehetne. A szereplését az sem magyarázza, hogy rendelkezik bizonyos karizmával, mert még így is zavarosabb a tekintete, mint a Jakabé. Talán a csalódott jobbikosok mozdultak rá? De azokból nincs ennyi. És eleve Márki-Zay nem is volt az étlapon sem a közösségi médiában, sem az ellenzéki sajtóban. Hol és mikor mászott bele az emberek fejébe? Ha a közösségi médiában, akkor egyenesen a Facebook központjában targetálták az üzeneteit a célcsoportokra, mert én például egyetlen hirdetésével sem találkoztam, pedig a számtalan Karácsony, Jakab, Fegyőr és Dobrev közé igazán befért volna. A Márki-Zay-jelenség magyarázatával még adósak vagyunk. Ha nem nyeri meg a második fordulót, ami szinte bizonyos, akkor persze valószínűsíthetjük: ügyes kezek egyengették az útját, hogy megszabaduljanak Jakabtól és a frászt hozzák Karácsonyra.

A hülye

Karácsony Gergely politikai pályafutása a tökéletes példa arra, hogy miért nem nőnek a fák az égig. Ez az ember politikai és vezető teljesítmény nélkül jutott a miniszterelnökség közelébe és néhány nap alatt egy alapvetően nyerhető helyzetből politizálta ki magát a nevetségességbe. A politika alkalmazkodás a folyamatosan változó körülményekhez. Gyurcsányék már az önkormányzati választások előtt meg akartak szabadulni Karácsonytól, de választottjukról, Kálmán Olgáról kiderült – már akkor is –, hogy az ellenzéki választók egy jelentős része is undorítónak találja. Karácsony katasztrofális főpolgármesteri teljesítménye ellenére megőrizte budapesti népszerűségét, ezért Dobrevék úgy gondolták, lehetséges, hogy vele lehet a legnagyobb eséllyel nyerni jövő tavasszal. De ettől még ugyanakkora erővel készültek Dobrev győzelmére. Dobrevéknek ugyanis a hírek szerint ígéretük van arra, hogy Dobrev is megkapja Brüsszel minden támogatását a választások megnyeréséhez, ha hozza az előválasztást, sőt. Az előválasztás során figyelve a folyamatokat, kívülről is látható volt, hogy Karácsony hibát hibára halmoz. Nem előválasztási kampányt vitt, hanem Orbánhoz képest pozícionálta magát, ami inkább nevetségessé tette, mint komoly jelöltté. Orbán ugyanis nem indult az előválasztáson – mondjuk ezt Jakab sem vette észre: Dobrevet kellett volna legyőzniük ezen a versenyen, nem a miniszterelnököt. Dobrevet persze nem merték támadni igazán, mert rettegtek tőle, hogy Feri feddőleg felhívja őket és rögtön egy megaláztatással kell kezdeniük a napot.

A legviccesebb az, hogy a tőle elvárható módon szerepelt az első fordulóban, csak nyomnia kellett volna a pocsék kampányát tovább és tudomást sem venni Márki-Zayról. Hagynia kellett volna, hogy a hódmezővásárhelyi polgármester keresse az ő kegyeit és éreztethette volna, hogy csak a visszalépéséről hajlandó vele tárgyalni. Ehelyett maga mellé emelte ezt a futóbolondot és hagyta, hogy annak elmebajai határozzák meg a második forduló előtti közbeszédet és hangulatot. Karácsony csinált esélyesnek tűnő jelöltet Márki-Zayból, nem a baloldali sajtó és az ellenzéki véleményvezérek. Valószínűleg a Gyurcsány házaspár is csak meglepve nézte, hogy a nyugat által is "hájpolt" főpolgármester napok alatt kicsinálja magát, majd pánikba esve visszalép egy jakabi értelemben és mértékben alkalmatlan ember javára.

A nő, aki ott sem volt

Dobrev Klára tehát a többi gyáva hülyének köszönhetően gyakorlatilag lebegett a vizek felett, mint egy istennő és kimaradt a záptojásdobálásból. Lehet, hogy Márki-Zay eredményében benne van az, hogy ő talán legalább mert néhány rohadt paradicsomot elhajítani Feriék irányába is. Az előzmények és erőforrások ismeretében Dobrev Klára nagyon meg fogja nyerni a második fordulót. Aztán pedig győztes hadvezérként indulhat neki a következő csatának. Ennél jobban nem is jöhetett volna ki az előválasztásból. Ez a tavaszi esélyeit is javítja, persze a fő problémáit nem oldja meg, de ha veszít, akkor is az ellenzék vezetője lesz a következő ciklusban, vagyis akkor már nem Feri lesz a főnök, hanem ténylegesen és nyilvánosan is a felesége. Ha viszont Márki-Zay nyer – mert ebben a káoszos diliházban már semmit sem lehet kizárni –, akkor tudhatjuk, hogy az amerikai külügyminisztérium egyik alosztálya teljes egészében átvette a magyar ellenzék ügyeinek intézését Brüsszeltől.

Vezető kép: Dobrev Klára politikai hullák között az ellenzéki előválasztás első fordulója előtti vitán