Kényszermunkások énekeltek Ferenc pápa miséjén! – Szakszervezetis támadta az Eucharisztikus Kongresszust
Kényszermunkára kárhoztatott „ateista személyek” és „másvallásúaknak” kellett énekelniük Ferenc pápa budapesti miséjén – ebből próbált mintegy két hónapnyi fáziskéséssel botrányt csinálni Bárány Balázs Péter operaházi/vasutas szakszervezetis a 24.hu közreműködésével. Bárány Balázs Péter jó szoci szokás szerint még a Szentszék budapesti képviselőjénél, Michael August Blume nunciusnál is „besúgta” Erdő Péter hivatalát, a „jó adag tettetéssel” előadott hisztériára ugyanakkor a főegyházmegye mellett Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója is reagált, kifejtve: „senkit sem köteleztek szentáldozásra, senkinek nem kellett keresztet vetnie, ha nem akart”. Ugyanakkor megjegyezte: „tényleg én kérek elnézést, ha újat mondanék vele, hogy bizonyos Verdi Nabucco c. operájában sem a zsidó, sem a babilóniai szereplők szólamait éneklő művészek nem feltétlen tagjai is az adott vallási felekezetnek, hiába imádkoznak vagy mutatnak be rituálét, mint Goldmarknál a Sába királynőjében”.
Valami botrányszagút próbált robbantani még hétfőn a 24.hu, helyesebben a portál közreműködésével bizonyos Bárány Balázs Péter, aki az Operaházi Dolgozók Független Szakszervezetének (ODFSZ) vezetője, mégpedig abból a remekbe szabott kommunikációs ötletből kiindulva, hogy az operaházi dolgozóknak egzisztenciális kényszerből kellett Ferenc pápa miséjén énekelniük. Kényszermunka!
Ha bárkiben is megfordulna, milyen zsigerproletár gondolat annak sugalmazása, hogy az Operaház énekeseinek állásvesztés terhe mellett kellett a katolikus egyházfő magyarországi látogatása alkalmából énekelni, akkor azt is érdemes hozzászámolnia, hogy Ferenc pápa szeptember 12-én látogatott Magyarországra. Egy valamirevaló szakszervezetisnek legalábbis akkor kellene ilyen ügyeken botrányt csinálnia, mielőtt az bekövetkezik, nem pedig két hónappal utána. Olyan ez – egy, a baloldal számára oly kedves focis hasonlattal élve –, mintha egy vezérszurkoló egy vesztes meccset követően két hónappal kimenne a pályára, és az üres lelátóról „Szemüveget a bírónak!” felkiáltással behajítana egy doboz Kőbányait az árva pázsitra.
Más vallásúak és ateista személyek
De lássuk, pontosan min és milyen stílusban is háborodott fel Bárány Balázs Péter, az ODFSZ elnöke egyes „elnyomott” operaházi dolgozók nevében, aki nem mellesleg a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezetének (VDSZSZ) érdekvédelmi alelnökségéből ejtőernyőzött át a kulturális területre. Bárány a 24.hu beszámolója szerint Ferenc pápa látogatását követően azzal „kereste meg” Erdő Péter bíboros hivatalát, hogy válaszoljon azon súlyos etikai problémákat is felvető kérdésekre, miszerint
- Mennyire etikus, ha a munkáltatói utasítással egy katolikus szentmisén akaratuk ellenére való közreműködésre „kényszerítik” a katolikus hívők mellett a más vallásúakat és az ateista személyeket is?
- Ön (mármint Erdő Péter) szerint esetükben érvényesül-e a szabad vallásgyakorlás elve?
- Nem sérti-e a katolikus hívők érzésvilágát, hogy más vallású, illetve ateista emberek (kényszerből, a munkáltató hátrányos jogkövetkezményétől tartva) működnek közre a katolikus szertartáson?
Nyilván, alapvetően megmosolyogtató az a felvetés, hogy hogyan is sérthetné a szabad vallásgyakorlást egy misén való éneklés, hiszen még vallási értelemben sem vonható egyenlőségjel a részvétel és a jelenlét között, de nem szabad elfelejtenünk: Bárány Balázs Péter abból a vérgőzös szocialista közegből érkezett, ahol évtizedekig – ameddig a szovjet megszállók arra lehetőséget teremtettek – konkrét vallásüldözés folyt. Mégpedig ilyen „megmosolyogtató felvetések” mentén.
Egy jó adag tettetés
Nos, az ODFSZ-es elvtársnak Ókovács Szilveszter, az Operaház igazgatója az Origón megjelent véleménycikkében válaszolt. Már elöljáróban is jelzi:
érzek azért ebben egy jó adag tettetést, ami nem emeli a hasonló műkifogások erkölcsi szintjét.
Ugyanakkor megjegyzi:
tényleg én kérek elnézést, ha újat mondanék vele, hogy bizonyos Verdi Nabucco c. operájában sem a zsidó, sem a babilóniai szereplők szólamait éneklő művészek nem feltétlen tagjai is az adott vallási felekezetnek, hiába imádkoznak vagy mutatnak be rituálét, mint Goldmarknál a Sába királynőjében.
Hozzáteszi:
ha a Mendelssohn gondozásában előadott Máté-passiónk előfeltétele volna Bach lutheránus hite, az nagyot szólna, talán még az a 24.hu is megírta volna, amely ennek a nagyszabású sületlenségnek is oly előzékenyen biztosított helyet, s amely – természetesen a függetlenség és objektivitás szem előtt tartásával – akár az Opera véleményét is megkérdezhette volna, de annyi minden kimegy az ember fejéből, hát még egy portáléból, nem igaz?
Senkit nem köteleztek keresztvetésre
Ókovács Szilveszter ugyanakkor azt is leszögezi: mint minden más munkahelyen, az Operaházban sem öntkéntes alapon végzik a munkát az ott dolgozók. A pápalátogatás kapcsán is kötöttek egy szerződést, és annak a szellemében működött közre az Opera művészgárdája három istentiszteleti alkalmon, amiért az énekesek közreműködési díjat is kaptak. Mint az Operaház igazgatója kiemeli,
senkit sem köteleztek szentáldozásra, senkinek nem kellett keresztet vetnie, ha nem akart. Az Opera énekesei koncertezni mentek oda, a művész diszkrét és toleráns, sokkal inkább születik érző lények, mint kötekedőnek.
Ókovács Szilveszter emellett arra is felhívja a figyelmet, hogy a 150 tagos énekkarból 90-en voltak jelen Ferenc pápa miséjén, hozzátéve:
ha bárki nagyon szenved attól, hogy életében egyszer élőben láthatja és hallhatja a pápát, az szólhatott volna, és jön helyette más.
Végezetül megjegyzi:
aki pedig valóban úgy érzi, hogy a vallási mimózizmus (is) elhatalmasodott rajta, és úgy általában sem nagyon szeretne dolgozni, tényleg nyugodtan adja le a szerelést. Mert az opera világának, sőt, tágabban: a művészet univerzumának nagy csillagai mind határozott meggyőződéssel bírtak, amelyet vagy magáénak érez és oda tud hajlítani a sajátjához az interpretátor, vagy egyszerűen nem adja elő a művet és kész.
Mennyivel felemelőbb...
A megkeresésre egyébként a főegyházmegye is reagált, a 24.hu szerint jelentősen késve, ugyanakkor jegyezzük meg: az egész ügy annyira ordítóan méltatlan és kényszeres, hogy a kérdések józan megválaszolása érthető okokból húzódhatott novemberig. Pedig Bárány jó szocialista szokás szerint be is súgta a főegyházmegyét a Szentszék budapesti képviselőjénél, Michael August Blume nunciusnál is. A 24.hu szerint a hivatal ugyanakkor ennek ellenére sem a konkrét kérdésekre felelt, hanem csak úgy általánosságban, kifejtve, hogy
a színházak is különböző világnézetű szerzők darabjait játsszák, a művészek pedig részt vesznek az előadásokon anélkül, hogy azonosulniuk kéne a szerzők világnézetével, és ez érvényes a „zenekarokra” is.
Mint kiemelik,
a katolikus liturgiában fellépő zenészek nem számítanak a liturgia bemutatóinak még tágabb értelemben sem. Hasonlóképpen a Dohány utcai zsinagóga orgonistája is lehet keresztény vallású, hiszen nem ő vezeti az istentiszteletet.
Tiszta sor, logikus, egyenes beszéd, bár amúgy is mindenki számára egyértelmű volt ez – egyedül Bárány Balázs Péter érezte úgy, hogy ebből bármiféle botrányt lehet csiholni. A főegyházmegye válaszára ugyanakkor Ókovács Szilveszter is reagált egy sorban, kifejtve:
a zsinagóga keresztény orgonistájának példája egyenesen szellemes. Hisz a szombati muzsikálás ott tiltott munkavégzés lenne, így hagyományosan más felekezetű a hangszerjátékos. És mennyivel felemelőbb ez a szép egymásra utaltság, semmint az állandó megosztás, a küllőakasztás világa.
Vezetőkép: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
