Ilyen szép arcát Budapestnek még sosem láttam – Böjte Csaba visszaemlékezése az Eucharisztikus Kongresszusra (galériával)
Ilyen szép arcát Budapestnek még sosem láttam, ennyi mosolygó, szeretettel, bizalommal teli embert. Egyszerűen jó volt itt lenni – idézte fel az Eucharisztikus Kongresszus emlékeit Böjte Csaba, A ferences szerzetes szerint komoly bátorság kellett ahhoz, hogy Magyarország merje megrendezni a világraszóló eseményt, amely végül hatalmas sikerélménye volt a katolikus egyháznak is, a magyar nemzetnek is.
Az én életem csúcspontjai azok az események, amikor valóban meglátja az ember, hogy él az Isten, hogy köztünk van, jelen van ebben a sokszor megfáradt világban az Isten működése
– idézte fel Böjte Csaba ferences rendi szerzetes az Eucharisztikus Kongresszus emlékeit, kiemelve, hogy számára a budapesti esemény egy ilyen csoda volt. Szent Teréz szavait idézve elmondta: ha Isten valakivel valami nagy dolgot akar tenni, akkor a bátorság erejét ajándékozza neki, mert "félénk, ijedős lélekkel Isten semmit nem tud kezdeni".
Böjte Csaba szerint ez a bátorság testesült meg abban is, hogy Erdő Péter bíboros fel merte vállalni egy ilyen világraszóló eseménynek a megrendezését Budapest szívében, különösen a koronavírus-járvány bizonytalanságában, ráadásul az emlékezetes 1938-as, korábbi kongresszus "hosszúra nyúlt árnyékában". Mint humorosan megjegyezte, mivel azonban a Szentlélek szól Ferenc pápának, Ferenc pápa mit tudott csinálni, engedelmeskedett, és felkérte Erdő Péter bíborost a kongresszus megrendezésére, pedig még egyházi berkekben is nagy volt a bizonytalanság, hogyan lehet a koronavírusos időkben egyáltalán Budapestre elmenni, találkozni.
Krisztussal, nyeregbe!
Böjte Csaba arról is beszélt: az is nagy nehézségeket okozott, hogyan lehet egyáltalán népszerűsíteni a kongresszust a Székelyföldön, aztán a vírusjárványra való tekintettel jött az ötlet, hogy mivel a fiatalok amúgy is szeretnek biciklizni, rendezzenek egy kerékpáros zarándoklatot Csíksomlyóig, Krisztussal a nyeregbe. Mint a szerzetes hozzátette, eredetileg úgy tervezte, hogy részt vesz az indulásnál, hogy aztán a fogadóbizottság tagjaként a végén várja be a túrázókat, ám a fiatalok az indulás reggelén megjegyezték neki, hogy "mégiscsak gázos", hogy nem teker velük, és a kezébe nyomtak egy biciklit. Böjte Csaba elmondta: végül a zarándokok háromszáz kilométert tettek meg, útközben minden településen fogadták őket polgármesterek, plébánosok. A résztvevők között sokan voltak olyanok is, akik nem a legszorgalmasabb templomba járók. A zarándokok csoportjához egyre többen csatlakoztak, így a végén háromezren érkeztek be a csíksomlyói nyeregbe.
Nem is gondoltam volna, hogy Székelyföldön van ennyi bicikli
– jegyezte meg Böjte Csaba, hozzátéve: úgy érezte, hogy a kezdeti bizonytalanságból kivezető erőt az a bátorság adott, amelyet a kongresszus megrendezéséhez Erdő Péter kapott Istentől, és amely kiáramlott a Kárpát-medencében.
Egyszerűen jó volt Budapesten lenni
A ferences szerzetes arról is beszélt, hogy a kongresszusra két szerelvénnyel érkeztek Erdélyből a zarándokok, köztük sok olyan fiatallal vagy felnőttel, akik előtte soha nem jártak a fővárosban. Elmondta: az is nagy élmény volt, ahogyan a vonaton énekeltek, imádkoztak, de az igazán pozitív benyomások Budapesten érték őket, mivel sok helyre gyalogosan mentek.
Ilyen szép arcát Budapestnek még sosem láttam, ennyi mosolygó, szeretettel, bizalommal teli embert. Egyszerűen jó volt itt lenni
– fogalmazott Böjte Csaba, aki úgy vélte, az Eucharisztikus Kongresszus hatalmas sikerélménye volt a katolikus egyháznak és a magyar nemzetnek is, különösen azért, mert a más felekezetűekkel is együtt tudtak ünnepelni. A szerzetes elmondta: az az erő, az a bátorság, amelyet Magyarország ennek az eseménynek a megrendezéséhez kapott, kell, hogy tovább vezesse az egyházat az elkezdett úton.
Galéria: Erdélyi zarándokok érkeznek az 52. Eucharisztikus Kongresszusra (Ambrus Marcsi fotói)
1/17
Erdélyi zarándokok érkeznek az 52. Eucharisztikus Kongresszusra (Ambrus Marcsi fotói)
