Pesti Srácok

Az Ipolymentén nemet mondanak a vasúti közlekedés lassú kivéreztetésére – A szlovákok jelenleg is fizetnek azért, amit mi nem becsülünk eléggé

Az Ipolymentén nemet mondanak a vasúti közlekedés lassú kivéreztetésére – A szlovákok jelenleg is fizetnek azért, amit mi nem becsülünk eléggé

A járvány alatt, a járványügyi menetrend életbelépésekor több mint harminc vasútvonalon vezettek be jelentős járatcsökkentést. 14 szárnyvonal esetében nem tiltakoztak az érintett települések, és ezeknél nem is állt helyre a járványügyi menetrend – emlékeztette portálunkat Csach Gábor, Balassagyarmat polgármestere, az Ipoly-völgyi vasút újraélesztésének egyik kezdeményezője, aki szerint más tájegységek számára is fontos tanulság, hogy ahol van a szárnyvonalak fenntartásának turisztikai, gazdasági racionalitása, és a települések is magukénak érzik a vasutat, ott érdemes küzdeni érte, szembemenve a közúti lobbival. A héten Losonc és Balassagyarmat, két egykori ellenséges város polgármesterei kezet nyújtottak egymásnak a környék vasúti szárnyvonalainak felkarolása érdekében, amelynek ebben az évben már kézzelfogható eredményei is lesznek...

A trianoni békediktátum teljességgel indokolatlan határkijelölései között ha bárki is logikát keresne, úgy tarthatná magát legalább a topográfiai viszonyokhoz, így például Észak-Magyarország tekintetében az Ipolyhoz. Ez azonban már a határok meghúzásának idején sem volt köbe vésett szempont, sokkal inkább számítottak például a vasútvonalak (lásd például Ipolyvisk példáját). Magyarország jelenlegi közlekedését tekintve elhallgatott tény, hogy éppen amiatt lett hazánk közlekedése oly mértékben Budapest-központú, mivel a Trianon előtt kiépített körvasúti rendszer Kis-Magyarország határain kívülre szorult. Történelmi tény azonban, hogy ezek a vasútvonalak éppen a határhoz való közelségük okán indultak pusztulásnak, hiába is ragaszkodtak hozzájuk a környező országok.

Hogy csak egy egyszerű példát említsünk: a Gombaszögi Nyári Tábor szervezői okosan és bátran indítanak a rendezvény idején olyan "bulivonatot", amely kvázi a magyar határral párhuzamosan haladva gyűjti össze a felvidéki magyarság találkozni vágyó fiataljait. Ellenben a szerelvényt nem is véletlenül húzza egyszerre villamos és dízel hajtású mozdony, mivel hivatalosan ilyen viszonylat a szlovák közlekedtetésben nem létezik, a vasútvonal nem áll egységes minőségi színvonalon.

Ezen az áldatlan állapoton már csak a józan ész nevében is változtatni látszik Szlovákia, amely jelentősebb városai összeköttetésében, legalábbis közúti viszonylatban "magyar segítségre szorul". Mindeközben Magyarországon a határ menti régiók tekintetben (ki tudja, milyen örökölt tanácsadói kör révén) még mindig a lassú kivéreztetés folyik, legalábbis a (vasúti) közlekedés terén, annak dacára, hogy mindeközben lehetőségeiket felismerve egymás felé nyújtanának kezet az országhatárok két oldalára szorult települések. Alábbi történetünkben regionális hazai problémákról, infrastruktúrák leépítéséről lesz szó, annak fényében, hogy a vidéki vasút fenntartása talán mégsem a költségvetést emelő kiadás, hanem megtartó erő, a fejlődés záloga.

PestiSracok facebook image
Forrás: facebook.com

"Köszönet" a koronavírus-járványnak, hogy újabb ötletet adott...

Talán még olvasóink is emlékeznek a MÁV azon 2020 májusi, nagy felháborodást kiváltó bejelentésére, hogy a koronavírus-járványra való hivatkozással számos vidéki szárnyvonalon csökkentik a járatszámokat. Az illetékes Innovációs és Technológiai Minisztérium akkori indoklása szerint a járvány idején mintegy 70 százalékkal esett vissza a vonatok kihasználtsága, amelyet inkább a Volánbusz járataival váltanának ki. A bejelentésre reagálva Balassagyarmat polgármestere és a térség településvezetői levélben kérték a kormányt, erősítse meg, hogy a járatszámok ritkítása pusztán időleges, mivel a Nógrád megyei településeken élőkben még erősen él az az időszak, amikor a balliberális kormányzat offenzívát indított a vidéki vasúti közlekedés felszámolása érdekében, amelynek több vonal is áldozatául esett. Csach Gábor balassagyarmati polgármester ráadásul arra hívta fel a figyelmet, hogy a vidéki szárnyvonalak lassú kivéreztetése nem is feltétlenül indokolt, hiszen a szlovák vasút például fizet azért, hogy olyan vonalakat használhasson, amelyekről a hazai közlekedésszervezés csöndben lemond.

Balassagyarmat azonban, úgy tűnik, nem nézi tétlenül a környék vasútvonalainak leépülését, ezért tavaly októberben memorandumba foglalta az Ipoly-völgyi vasútvonal jövőjével kapcsolatos elképzeléseit, amelyhez Losonc is csatlakozott. A tervezetben azt javasolják a mindenkori magyar és szlovák kormányoknak, Besztercebánya, Nyitra, Nógrád és Pest megye vezetőinek, mindkét ország parlamenti és megyei képviselőinek, valamint az illetékes hatóságoknak, hogy döntéseikben vegyék figyelembe: mindkét ország állampolgárainak érdekében áll a közös közlekedésfejlesztés, és különösképpen igaz ez a vasútra. Azt ajánlják, hogy induljon regionális tarifával használható személyforgalom Losonc és Balassagyarmat között, továbbá, hogy állítsák helyre az Ipolyság és Drégelypalánk közötti egykori vasútvonalat. Egyebek mellett továbbá felhívják a figyelmet arra, hogy a főváros agglomerációs területe már Nógrád megyére is kiterjed, ezért szükségesnek tartják a szárnyvonalak fejlesztését, és a Diósjenő–Romhány közötti vasúti forgalom újraindítását, amely 2007 óta szünetel.

A héten pedig ismét tárgyalóasztalhoz ült Balassagyarmat és Losonc polgármestere, mivel – ahogy Csach Gábor a sajtótájékoztatót követően portálunknak fogalmazott – Alexandra Pivkova polgármester asszony sem olyan habitusú ember, aki csak ígérgetne. Ennek jegyében jelentette be a losonci polgármester asszony: annak érdekében, hogy ne csak teherforgalom bonyolódjon a két város között, márciusra konferenciát hív össze, ahová elvárják a szlovák vasút és az illetékes minisztérium képviselőit. Május elején pedig olyan vasúti rendezvényt terveznek, ahol egy turistavonat szállítaná Losoncra az utasokat Balassagyarmatról, hogy a magyar érdeklődők is megismerhessék a határon túli várost. Hasonlóképpen augusztus 13-án, az Ipoly-napokhoz csatlakozva szintén indul turistajárat a két város között. Csach Gábor a kezdeményezéseket jelképesnek nevezte, mivel a trianoni döntést követően ellenségekké váló városok most baráti kezet nyújtanak egymás felé. Mint kiemelte, az Ipoly-völgyi vasút újjáélesztése több mint harminc éve van napirenden.

Vonatbúcsúztató a Nógrád megyei Rétságon. A szárnyvonalon 2007 óta nem közlekedik vonat. Fotó: retsag.net

Ahol nem harcoltak a vasútért, ott meg is lett az eredménye...

– emlékeztetett Csach Gábor a sajtótájékoztatót követően, portálunknak nyilatkozva, hozzátéve: 14 szárnyvonal esetében nem tiltakoztak az érintett települések, és ezeknél nem is állt helyre a járványügyi menetrend.

– vélte a polgármester. Mint megjegyezte, sajnos tapasztalható a vidéki szárnyvonalak lassú kivéreztetése, ami ráadásul drágább megoldás is, mintha egyik pillanatról a másikra bezárnák azokat,

Csach Gábor ugyanakkor hangsúlyozta: a kormány érzékeli a vasútfejlesztés fontosságát, soha nem látott mértékű vasútfejlesztés zajlik, ám olyan évtizedes lemaradásokat kell behozni, amelyeket első körben a fővonali vasútvonalaknál kellett elkezdeni.

– érvelt. Ugyanakkor, mint megjegyezte, például Nógrád megye esetében a nagykürtösi bányáktól Losonc felé, a szlovákiai vasútvonalak irányába jelenleg is működik egy úgynevezett fizetős korridor-vasút, teherszállítás tehát jelenleg is zajlik, olyan, a szlovák vasúttól kapott pályahasználati bevételek mellett, amely fedezné a teljes Ipoly-völgyi vasút költségét.

– hangsúlyozta Csach Gábor.

Ébredezik a vasút a szlovák oldalon is, például Ipolyság és Zólyom között. Fotó: facebook.com

A közúti lobbi elérte a határait

A polgármester megjegyezte: a magyarországi gépjárműállomány ugrásszerű megnövekedése miatt a közúti lobbi elérte a határait: az elmúlt 10 évben a gazdaság erősödésének köszönhetően 30 százalékkal több autó jár az utakon, és ez már Nógrád megyében is tapasztalható terheltséget jelent.

– hangsúlyozta, hozzátéve: a vasút fejlesztése elengedhetetlen ahhoz, hogy a közlekedés és a mobilitás biztosítható legyen. A polgármester itt tért át az Ipoly-völgyi vasút memorandumára, amely állítása szerint olyan hosszútávú célokat fogalmaz meg, amelyek egy része a "lehetetlenség kategóriájába tartozik", mégis, egészében azt a véleményt tükrözi, hogy a kötöttpályás közlekedésé a jövő, különösen Budapest környékét tekintve.

Csach Gábor szerint a kormány helyesen érzékeli, hogy a budapesti agglomeráció közlekedtetése közúton már nem működtethető. A munkahelyi igények, a modern világot jellemző mobilitás kihívásainak már a közúti közlekedés egyre kevésbé képes megfelelni, ezért a vasúti szárnyvonalak óhatatlanul fejlesztésre szorulnak, köztük Balassagyarmat környéke is, amely már szintén része a fővárosi agglomerációnak. A polgármester kiemelte: bár a helyieken kívül ezt kevesen érzékelik, de az országos átlagon felül teljesítő Nyugat-Nógrád megyét az elmúlt 10 év dinamikus fejlődésének köszönhetően mára a főváros agglomerációs problémái is elérték.

A szlovákoknak is kell

Csach Gábor ugyanakkor arra is kitért: az sem véletlen, hogy a szlovák oldalon is "felgyorsultak az események", kezdve attól, hogy Ipolyságnál újraéledt a szárnyvonali vasúti közlekedés, ami által ismét értelmet nyerne a '60-as években fölszedett Drégelypalánk–Ipolyság közötti vasút, amely, ha újra megépülne, elsősorban a szlovák félnek lenne a legelőnyösebb, hiszen így a Losonc–Ipolyság–Csata–Párkány lenne a legrövidebb útvonal Pozsonyba. Mint a polgármester felidézte, Szijjártó Péter külgazdasági- és külügyminiszter korábban arról beszélt: biztosítottuk a Kassa–Pozsony közötti összeköttetést, autópályán, Magyarországon keresztül. Ugyanígy ez a vasútvonal biztosítaná a legrövidebb útvonalat a Pozsony–Kassa vasúti közlekedésben. Csach Gábor ugyanakkor kiemelte: a határmenti települések lakói számára szintén jelentős lenne egy ilyen fejlesztés.

Vezetőkép: MTI/Máthé Zoltán

Ajánljuk még

Állítólagos zaklató üzenetek miatt kilencedik hónapja tartják letartóztatásban Szöőr Annát, a Civil Jogász Bizottság volt tagját

Magyar ugar 2020 október 30.
Kafkai abszurdba fordult a patrióta jogász-pszichológus ügye. Szöőr Anna családi vitái fajultak el annyira, hogy jelenleg zaklatás vádjával áll bíróság előtt, nem először. A vád szerint jelenlegi férjét, korábbi házastársát, vele közös gyermekeinek keresztanyját és a család ügyvédjét árasztotta el kéretlen elektronikus levelekkel, üzenetekkel. Bár a védők és egyes szakértői megállapítások szerint még azt sem bizonyítható, hogy egyáltalán Szöőr Anna írta a sérelmezett üzeneteket, mégis tizenkét hónapra fogházba záratná az ügyészség. Bűnismétlés veszélyére való hivatkozással a Budai Központi Kerületi Bíróság idén február 18-án rendelte el a letartóztatását. Kilencedik hónapja tartják fogva, nyolcszemélyes cellában, köztörvényes, köztük életellenes bűncselekmények miatt letartóztatottakkal összezárva (ami persze nem meglepő, letartóztatás esetén bárki bárkivel egy cellába kerülhet - a szerk.). A tárgyalásokra szoros kéz- és lábbilincsben viszik, nem telefonálhat, nem fogadhat látogatókat, és védőinek a szabadlábra helyezését, illetve a kényszerintézkedés enyhítésére benyújtott indítványait rendszeresen lesöprik. "Az új büntetőeljárási törvény szigorúan szabályozza a letartóztatás, mint legszigorúbb kényszerintézkedés alkalmazását. Ezt a kényszerintézkedést csak a legvégső, különösen indokolt esetben rendelhetik el. Ami történik, előrehozott büntetésnek és beismerés, kikényszerítés meg nem engedett eszközének tűnik, olyan jogi nonszensz, amelyet az ügyet ismerő védők széles körének megdöbbenése és értetlensége kíséri" – mondta a PestiSrácok.hu-nak Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat vezetője, aki Szöőr Anna egyik védője is egyben, Molnár László Zsolt ügyvéd mellett. A jogász-pszichológus érdekében a Nemzeti Jogvédő Szolgálaton kívül a Lovas István Társaság és a Nemzetegyesítő Mozgalom is kiállt a napokban.

Csurka István igazsága – és tévedése

Vezércikk 2020 május 26.
„A Pistának sok mindenben igaza van” – mondta egyszer Antall József, amire sem hívei, sem bírálói nem szívesen emlékeznek ma már. Csurka határozottabb fellépést szeretett volna nemcsak a baloldallal, de általában azokkal szemben, akiket ma politikai establishmentnek, globalista hatalmi elitnek nevezünk. Antall hívei, egykori közvetlen munkatársai közül sokan nem szívesen látják be, hogy maga a miniszterelnök nagyon is tisztában volt azon erők gonosz és veszélyes mivoltával, akikkel szemben ők ma jobb esetben naivan, a fejüket homokba dugóan megengedőek, rosszabb esetben kifejezetten a kegyeikre, vállveregetéseikre hajaznak. Gyűlölői pedig abban a hamis önigazolásban hergelik magukat és egymást, hogy ő is a „háttérhatalom” embere volt. (Valójában épp az ellenkezője: az ő személye akadályozta meg, hogy Magyarországon ellenállás nélkül mentsék át minden hatalmukat a posztkommunisták, váltsanak át komcsiból liberális bőrbe a „gyíkemberek”.)