GMO-importőr oligarchára bízná a baloldal a zöld jövőt
Fenntarthatóság és zöld jövő – a baloldali összefogás fontos üzenetei közé tartoznak ezek a hívószavak. Az a kérdés, hogy csak hívószavak, vagy komolyan is gondolják. Márki-Zay Péter kabinetjében egy olyan agrároligarcha felel a mezőgazdaságért, aki a központosított nagybirtok, és az agyonvegyszerezett monokultúrás gazdálkodás híve, és aki szerint a családi gazdaságokra épülő vidék csak skanzen. Úgy tűnik, a baloldali ellenzék számára a klímatüntetéseken bohóckodásban és klímakommunista pamfletek terjesztésében merül ki a zöldpolitika.
Információink szerint az összefogást alkotó pártok nem voltak elragadtatva attól, hogy Raskó György agrároligarcha legyen Márki-Zay Péter agrárpolitikai kabinetvezetője, ám annyira már nem volt nekik fontos a téma, hogy megakadályozzák. A baloldali pártoknak annyi az érdemi mondanivalójuk a mezőgazdaságról, hogy egy baloldali agrárbáróra bíznák az ágazatot, vagyis ezzel a szektorral is csupán annyi a bajuk, hogy nem ők vannak benne hatalmon.
Márki-Zay Péternek nem engedték szövetségesei a saját frakciót, azt viszont valahogy keresztül tudta nyomni rajtuk, hogy a korábban a Momentumot pénzelő Raskó feleljen az agráriumért. Azt nem tudni, hogy ez az oligarcha pénzének vagy valamilyen belső alkunak köszönhető, mindenesetre nem csak az összefogás pártjai ellenezték eredendően.
Szükséges megjegyezni, hogy az ellenzéki pártoknak vannak agrárszakértőik, nem egy közülük érti is a magyar vidék környezeti, vízügyi és társadalmi problémáit, ám kérdéses, hogy ezeket mennyire tudják érvényesíteni a többi politikai szempont mellett a saját pártjukon belül, nem beszélve a teljes baloldali összefogásról. Egyszerűbben mondva:
a magyar vidék életképessé, fenntarthatóvá és egészségessé tételénél fontosabbak az O1G-koalíció számára a politikai alkuk és a haverok meg a szponzorok jóllakatása.
A Zöld Gerilla Mozgalom tájgazdálkodási minimumprogramját az LMP például felvállalta, és megpróbálta bevinni az összefogásba, ám a többi párt még csak válaszra sem méltatta a programot. Ez kicsit más fénytörésbe helyezi az O1G-koalícióba becsatlakozott, ám önmagát zöldpártként aposztrofáló LMP-t, de egyúttal azt is megmutatja, mennyire nincs ennek semmi súlya az ellenzékben.
Raskó György a ’90-es évek elején, az Antall-kormány idején államtitkárként került a Földművelésügyi Minisztériumba, majd egy évtizeddel később alapozta meg a saját nagybirtokát, és jelenleg egy körülbelül 3000 hektáros nagybirtokon gazdálkodó cég ügyvezetője Lajoskomáromban. Médiaszereplései alkalmával – a baloldal szellemi leépüléséhez igazodva – önfeledten diktatúrázik, közben viszont az ő vállalkozása is nagy nyertese volt a Somogy megyei földbérleti pályázatoknak.
Nagybirtok, vegyszerek, génmanipulált takarmány és klímaváltozás
Környezet- és természetvédő civil szervezetek fejezték ki tiltakozásukat, amikor a baloldali összefogás Raskó Györgyöt nevezte ki az agrárpolitikai kabinet élére, vagyis jó eséllyel ő lenne az agrártárca várományosa egy baloldali választási győzelem esetén. Bírálói úgy fogalmaztak, Raskó a jelenlegi technokrata, társadalmi és gazdasági szempontból destruktív agrárstratégiának a híve. A civilek szerint ez a nagymértékű birtokkoncentrációt és automatizációt megvalósító, vegyszereket kiterjedten használó, a génmanipulációtól sem elzárkózó mezőgazdaság
alárendeli a környezeti és társadalmi következményeket a gazdasági növekedésnek, és a klímaváltozás legfeljebb az adott évi gabonahozam szempontjából érdekli.
Ez utóbbira tragikomikus példa, amikor Raskó György úgy reagált a klímaváltozásra, hogy az jó Magyarország számára, ezt pedig azzal az érvvel támasztotta alá, hogy az ő cége rekordhozamot ért el 2019-ben. Ugyancsak beszédes, hogy a baloldal agrárminiszter-várományosa korábban kiállt Magyarország GMO-mentessége, azaz a génmanipulált növények hazai termesztési tilalma mellett is, miközben Hunsoya nevű cége volt az egyetlen, amely génmanipulált takarmányszóját importált Magyarországra. Nehéz ebben felismerni a génmanipuláció elleni elvhű álláspontot, azt viszont sokkal könnyebb, hogy esetleg nem akart hazai konkurenciát a saját GMO-szója importjának.
Fenntartható tájgazdálkodás vagy skanzen?
A környezetvédők a sivár monokulturális szántóföldek, a kimerülő talaj, a rengeteg vegyszer és a szennyezett, elapadó talajvizek miatt aggódnak. Ők a Nyugat-Európában sikeresen működő, emberi léptékű, társadalmi és környezeti szempontból fenntartható családi gazdaságokat részesítenék előnyben – ezt azonban Raskó György elavultnak, országos méretű szabadtéri skanzennek minősítette.
Ez a baloldali ajánlat a vidéki Magyarország számára. Kétségtelen, hogy lenne mit fellendíteni a tájgazdálkodáson, a kistáblás családi gazdálkodáson, a gyümölcsészeten, zöldségtermesztésen és állattartáson, bőven lehetne javítani a magyar mezőgazdaság fenntarthatóságán, az országot aszályosító vízgazdálkodáson. Minderre a baloldali összefogás rávágott egy hangos O1G-t, a klímarettegést, és küldött egy oligarchát, aki az ipari mezőgazdaságban hisz az embereknek otthont adó táj művelése helyett.
