Elment a harmadik nővér is (Videó!)
A Madách Színház 1980 januárjában megbuktatta saját Három nővér-előadását. Ennek oka, hogy az 1979-es szilveszteri tévéműsorban a színház három zseniális színésze előadott egy fergeteges Csehov-paródiát (amihez Alfonzóé hasonlítható). Márkus László kitalálta, Körmendi János megírta és Haumann Péterrel – meg a többiekkel – előadták. És mindig kiderül: zseniális művészek csak zseniális művészetet tudnak csinálni – még akkor is, ha látszólag kulisszahasogató ripacsériát lát a néző. Ebből a csapatból most Haumann Péter is távozott.
Áll három női ruhás alak háttal a nézőtérnek, és elkezd fütyülni a szamovár. A jobb oldali megfordul – Haumann Péter néz szembe a nézőkkel –, ráadásul szigorúan megszólal:
Mása, ne fütyölj! Kibírhatatlan ez az örökös fütyölésed!
Majd folytatódik a feledhetetlen jelenet, merthogy megmutatja magát Márkus László, aztán az utánozhatatlan Körmendi János. Röhögés, vastaps. És ez csak a kezdet.
Mindig előkerül egy szamovár, csehovi mondatok, a "régi Baszmannaja utca" – hangsúly az első szótagon – meg egy semmit nem jelentő verssor, aminek a végkifejletben szerepe lesz:
tengerparton áll a tölgyfa, aranylánc csüng az ágain.
Az előzmény az, hogy 1979 decemberében a Madách Színház bemutatta Csehov Három nővérét. A rendező a teátrum és az akkori színházi szakma egyik guruja, Ádám Ottó volt, a címszerepekben pedig a Madách ifjú hölgysztárjai voltak: Almási Éva, Bencze Ilona és Piros Ildikó. A színlapon ott volt az egyik nővér férjeként Márkus László, és még két másik szereplő a paródiából, Tímár Béla és Gyabronka József.
Ahogy Vajna Tamás Márkus emlékezését idézi:
Az egész előadás nagyon szép volt. Mégis megbuktattuk, és ebben én voltam a főludas. Kitaláltam, hogy mi volna, ha megcsinálnánk a Három nővér paródiáját a tévé szilveszteri műsorában.
Márkus ötletéből Körmendi János zseniális stílusérzékkel jelenetet írt. Márkus persze előre lefoglalta Mása szerepét, Körmedi Irina, Olga pedig Haumann Péter lett. De – mint a végeredményből kiderül – nem pusztán arról volt szó, hogy letudnak egy könnyű szilveszteri haknit, hanem komolyan véve a feladatot, egy rakás apró poént, gesztust, mozdulatot találtak ki, hibátlan tempóérzékkel előadva.
Nem kellett volna – a tréfa túl jól sikerült. Márkus László így emlékezett vissza a végkifejletre:
Január 15-én megismételték a szilveszteri programot, amit természetesen az egész ország megnézett. 17-én műsoron volt a Madáchban a Három nővér, Almási Éva felment a színpadra és azt mondta: »Tengerparton áll egy szikla...« A közönség fuldokolt! Persze, mindenki a paródiára gondolt. Aztán amikor behozták a szamovárt, szétesett a színház! Majd megjelentem én, mint Kuligin... egy szót sem tudtam mondani, a közönség egyszerűen meg volt veszve. Esküszöm, nem számítottunk rá, hogy a darab láttán a paródiára asszociálnak a nézők. Egyszerűen le kellett venni a műsorról, mert képtelenség volt játszani.
Videó, fotók: MTVA (képernyőkép)
