Ellenzéki ötletbörze a rezsicsökkentésről – Nincs új a nap alatt, csak a szokásos bolsitempó

Rezsikupont vezetne be a Momentum, a többi között így kezelnék az ősztől várhatóan megemelkedő rezsiárak problematikáját. Az energetikailag rossz állapotú házak – a momentumosok 800 ezerre teszik ezek számát Magyarországon – háztartásainak személyenként egyszeri 50 ezer forintot juttatnának, hogy a fűtési szezon végéig ennek segítségével be tudják fizetni a sárga csekkeket. Vagyis a baloldal parlamentbe újonnan bejutott pártja segélyt osztana. Úgy látszik, nem tudnak elszakadni a gondolattól.

Nekem egyből a Rákosi-korszak jegyrendszere ugrott be az ötlet hallatán. Végül jóllakni senki nem fog, de mindenkinek adunk egyenlően valami keveset, hogy túléljen. Az biztos, hogy ebből a momentumos ötletből sem lesz kormánybuktatás, de legalább kiötlöttek valamit így a nyári politikai uborkaszezonban. Mondjuk az már felettébb elgondolkodtató, hogy napjainkban mind a magyar, mind a nemzetközi baloldal marxista megoldásokkal próbálja kezelni a begyűrűző válságokat. Megy az egyenlősdi, amit egy ideje érdekes módon a magukat kapitalistának nevezők hirdetnek a leghangosabban.

Padlásseprés brüsszeli módra

Még jól emlékszünk, amikor Karácsony Gergely az alapjövedelem ötletével kampányolt 2018-ban. Ezt a levest felmelegítették az idei voksolás előtt is. Minden állampolgár kapjon havi nettó 200 ezret mondjuk, mindenféle teljesítmény, munka nélkül. Nyilván azt nem annyira gondolták át a párbeszédesek, hogy ez vajon mennyire fogja pörgetni a GDP-t azok után, hogy így nagyon sokan nem fogják törni magukat, hogy emelett még dolgozzanak. De akkor vajon miből termeli ki a gazdaság az alapjövedelmet, kedves párbeszédesek?

Persze volt honnan tanulnia Karácsonyéknek és a Momentumnak, hiszen ha Nyugat felé tekintünk, ott lassan egész tárházát látjuk az újmarxista elgondolásoknak. A háború miatti energiaválság kezelésére például egészen megdöbbentő ötlet érkezett az Európai Bizottság háza tájáról. Brüsszeli újbeszélül így hangzik: kötelező gázelosztási mechanizmust vezetnének be. Az a tagállam, ahol több gáz van, majd szépen ad azoknak, ahol megcsappantak a készletek. Ja, hogy mondjuk a magyar kormány hatékonyabban tárgyalt a Gazprommal, mint a németek, ezért nálunk több a gáz, az kit érdekel. Ezt a kommunizmusban rekvirálásnak hívták. Nyilván a fogalom is ismeretlen Brüsszelben, meg nem is élték át. Arrafelé hírből sem hallottak padlásseprésről, téeszesítésről, kollektivizálásról. Így persze könnyen lehet nosztalgiázni 1968-ról, a Vörös Hadsereg Frakcióról, és nem annyira visszatetsző templomban Marx-szobrot avatni.

Fizessenek a gazdagok

Nem is oly rég Berlinben népszavazást kezdeményeztek lakások köztulajdonba vételéről. Az elfogadott határozat szövege felszólítja a berlini szenátust, hogy dolgozzon ki egy erre vonatkozó törvényt. Az elképzelés azokra a háromezernél több berlini lakással rendelkező cégekre vonatkozik, amelyek "nyereségszerzési szándékot" követnek. A civil kezdeményezők elegánsan "társadalmasításnak" nevezték el az ötletet. (Kétségkívül 1919-ben, nálunk a Lenin-fiúk nem voltak ennyire kreatívak, amikor elkobozták meg felosztották a polgári lakásokat.) Ami igazán megrázó, hogy a németek megszavazták a kezdeményezést, így az államnak van lehetősége arra, hogy 240 ezer lakást kisajátítson Berlinben. Egyelőre a fenti ötletek, kezdeményezések esetén nincs szó arról, hogy erőszakos formában vigyék véghez. Amikor az MSZP a 2018-as voksolást megelőzően azzal kampányolt, hogy

akkor az sokakban nagyon rossz történelmi emlékeket idézett fel, még akkor is, ha sejthető volt, hogy mindez megmarad a politikai szlogen szintjén. Az azonban nem véletlen, hogy az utódpárt ilyen jelszavakkal kampányolt; a jól megszokott frazeológiától nagyon nehezen tudnak elszakadni.

Forró lesz az ősz

Az igazi probléma, hogy az újmarxizmus már régen nem állt meg a szlogeneknél. A szabadság és tolerancia országának tartott Amerikát Robespierre szelleme járja át. Az elnyomottnak hazudott afroamerikaiak és más kisebbségek népes csoportjait felhergelik, hogy bosszút álljanak egykori rabszolgatartóikon. Már nem számít a tehetség, a tudás, a szorgalom, mert kvóták alapján zajlanak a felvételik számos egyetemen, a filmiparról már nem is beszélve. Ha ez nem tetszik egy professzornak vagy rendezőnek, akkor a minimum, hogy már csomagolhat is. Mindezt az egyenlőség nevében hajtják végre. A történelemből jól tudjuk, hogy ez veszélyes precedenst teremt. Forró ősz vár Magyarországra: tüntetéshullámot ígérnek azok, akik a kampányban bírói eljárás nélküli perekről, ítéletekről és erőből végigvitt alkotmánymódosításról beszéltek.