Jóemberkedési versenyt vívott a Főváros és a lakosság
Megint áldozatpózba vágta magát a Főváros vezetése, miközben zakatol a baloldali típusú (értsd: bármennyi pénzt elégető, aztán máshonnan kunyeráló) városirányítás. Kiss Ambrus általános főpolgármester-helyettes technikai csőddel riogat, persze a kormányra és a jegybankra kenve a saját gügye gazdálkodásuk eredményét, de ezzel párhuzamosan mindenféle furcsaságokra bőséggel jut forrás. Lapunk korábbi rendszeres szerzője, Sebes Gábor szúrta ki, hogy micsoda finomságok lapulnak meg az egymilliárd forintos keretösszegű közösségi költségvetésben is, így közelebbről ránéztünk az ötletbörzére.
A drámaian növekvő kiadások miatt aktualizálja Budapest költségvetését a fővárosi önkormányzat – érkezett szerdán a hír. Már simítják a talajt a következő kunyerálásuknak a kifogyhatatlan hitelkártyának tekintett kormánytól. A vezetés szerint
„közel egymilliárd forint szükséges nettó finanszírozási pozícióban ahhoz, hogy a fővárosi intézmények képesek legyenek a megemelkedett energia- és élelemiszerszámlákat kifizetni”.
Ez aztán már komoly dolog! Karácsony Gergely és Kiss Ambrus szerint persze nem az a rossz pénzügyi helyzetük oka, hogy a 2019-es hatalomba kerülésük után másfél-két év alatt eltapsolták a Tarlós-időszakból megörökölt, több, mint 200 milliárdos tartalékot, hanem az, hogy a kormány és az MNB nem tudja most visszafogni az európai szintű inflációt. Alighanem a 2021-ben fölpörgött infláció lehet az oka például annak is, hogy a nyugdíjasoknak a kampányban megígért, 20 ezer forintos fűtéstámogatás mára úgy elfelejtődött, mintha sosem mosolyogta volna tele vele a postaládákat Karácsony Gergely.
Miközben a fővárosi intézmények épületeinek fűtéséért aggódik az önkormányzat, ezeknél jóval fontosabb dolgokra mégiscsak akad pénz. Például a független előadóművészek helyzetének javítására, amit Bősz Anett DK-s főpolgármester-helyettes jelentett be szerdán.
A kéz a kézben súlyosbodó energiaválság és infláció ellen semmi sem lehet jobb orvosság az aggodalmakra, mint egy-egy gondolatébresztő, izgalmas lakásszínházi előadás!
Ahogy az egyszeri ember elképzeli az életet...
Bizonyára sokan nézik elérzékenyült tekintettel a Lánchídnál vagy a Blahán lévő takaróelemekre felírt kampányszöveget, miszerint
„Ezt is csináljuk.”
Egyszerűen ez a helyzet, ki tagadhatná: Karácsony Gergelyék megfeszített erővel dolgoznak.
Az egymilliárd forintos keretösszeggel meghirdetett közösségi költségvetésnek hála se szeri, se száma a hasznos ötleteknek, amelyek közül több mókásat átengedett a fővárosi önkormányzat szűrője. Az talán még a legkisebb baj az egésszel, hogy eleve nem úgy történik, nem annyi kategória és nem olyan összegű projektek kaptak zöld utat, mint ahogy meghirdették. A két legnagyobb, egyenként negyedmilliárdos projekt kategóriája például eredetileg nem is létezett, és ennyi pénzt se kaphatott volna egyetlen ötlet. Az összesen 615 beérkezett javaslat között egyaránt vannak jók, és bőven vannak a közösségtől meg a természettől is eltávolodott nagyvárosi ember frusztrációit tükröző, jóemberkedő pótcselekvések.
A Főváros végül 49 ötletet engedett tovább a közönségszavazásra. Zseniális felvetés például, hogy a hivatali leveleket, tájékoztatókat, formanyomtatványokat írják át közérthetőre, hogy az emberek megérthessék azokat.
A magyarok számára is nehezen érthető magyar hivatali bikkfanyelv és eredete önmagában megérne egy komoly társadalmi párbeszédet, hiszen rejtély, miért tartunk fenn másfél évszázada konokul egy olyan közösségi dolgot, amelyet egységesen gyűlöl a teljes nemzet.
A javaslatot közönségszavazásra engedték, ám félő, hogy az ennél egyszerűbb feladatokon is rendre elbukó fővárosi vezetés kevés lenne ilyen össznemzeti probléma megoldására. Az viszont fenomenális, hogy erre a lakossági ötletre 15 millió forint jutna, amennyiben megszavazták volna. De mégis mire? Felvennének nyelvészeket, akik elmagyaráznák a hivatali dolgozóknak a magyaros mondatfűzés és szóalkotás alapjait? Vagy mi történne ebből a 15 millió forintból? Elkeserítő, hogy sosem tudjuk meg, hiszen a szavazáson nem kapott elég támogatást a projekt, így marad a rettentő körülményes hivataloskodás.
Mindenki csak trollkodik?
Nem tudni, hogy trollkodásból vagy naivitásból javasolta valaki, hogy kísérleti jelleggel ültessenek a szélsőséges időjárást jól viselő cédrusfákat a zuglói klímaerdőbe, hiszen ott bőven van neki hely. Hát igen, hely az tényleg van, hiszen semmi sem történt ott azóta, hogy Karácsony Gergely és Szabó Rebeka polgármesterként és alpolgármesterként hadonászott az ásóval 2018 őszén, és az ígért növények apró töredékét elültették a szakemberek. Végül is érthető, hogy a főváros inkább elutasította a klímasztyeppe új cédrusait, hiszen a négy éve odatelepített, kókadozó facsemetékkel se törődött soha többé az önkormányzat. Úgy tűnik, a baloldal képesítése csak a lágyszárúakból álló, utógondozást nem igénylő méhlegelőkre elegendő. Átment viszont a szűrőn, és csak a szavazáson nem járt sikerrel a szemeteskukák fejlesztése című, 50 millió forintos projekt.
Itt kell megdicsérnünk Karácsonyék humorát, hiszen miután másfél évvel ezelőtt, spórolási céllal leszerelték a fővárosi utcai szemeteskukák negyedét (körülbelül 3000 darabot), most jóváhagytak volna 50 millió forintot a régi kukák cseréjére és újak kihelyezésére.
Hatalmas kedvencünk az a projekt, amely szintén elvérzett a közönségszavazáson, tőlünk azonban egyhangúlag megkapta a Jóember-díjat. Mobil vagy telepített zajmérő eszközök beszerzése és használata elsősorban a belvárosban, a mért adatok, a zajszennyezés bemutatása, láthatóvá tétele akár a helyszínen, akár internetes felületen – mindez 50 millió forintot emésztett volna fel. Lelki szemeink előtt látjuk, ahogy az Astorián sorakozó autósok és főleg a buszvezetők azonnal rádöbbennek saját személyes felelősségükre, és szégyenkezve tekerik le járművük motorjának a hangerejét, amint megpillantják a kétségbeejtő zajszennyezési adatokat. A villamosvezetők pironkodva állítják át dübörgőről suhanóra a futóművet, és még az angol legénybúcsús hordák is kulturált hangerőre váltanak.
Jóemberkedéshez elég a látszat is
Ha már az Astorián járunk, lássunk olyat, ami sikert ért el a szavazáson is! Van okuk az ünneplésre a budapestieknek, hiszen csupán 20 millió forintot fog felemészteni, hogy felfessenek négy zebrát, és néhány térkövet csúszásgátlósra cseréljenek. Ennél is kevesebből, mindössze 15 millió forintból helyeznek majd el szögletes elemeket a Duna-parti rézsűn,
hogy a vízhez még közelebb ülhessenek, kutyázhassanak és grillezhessenek egy betontömbön a természet közelségére vágyó polgárok.
Egy igazán érdekes projektet hagytunk a végére, amelynél kivételesen az kifogásolható, hogy nem szánnak rá elég pénzt. Üresen álló, fővárosi vagy kerületi tulajdonú lakások és lakhatásra alkalmas ingatlanok felújítása civil szervezetek és hajléktalanok segítségével, hogy aztán maguk a hajléktalanok költözhessenek be ezekbe. Az elképzelés nem új, ugyanakkor nem is rossz; számos hajléktalan és segítőkész civil rendelkezhet kőműves, hidegburkoló, festő, víz-, villany- és gázszerelői szaktudással. Ugyanakkor, ha a Főváros ügyes lesz, és sokan bejelentkeznek kalákázni, akkor három-négy közepesen lepukkant lakást is kipofozhatnak az erre a projektre szánt 50 millió forintból.
Ez azt jelenti, hogy szerencsés esetben akár egy tucatnyi hajléktalan lakhatása megoldódik a majdnem háromezerből. Nem mintha ez ne számítana, csak éppen ezt az ügyet lehetne nagyobb léptékben is tolni ahelyett, hogy elvernek 50–50 milliót például kerékpártámaszok kihelyezésére vagy a Szent István parkon belüli elkerítések megszüntetésére és a kosárlabda-pálya felújítására. De hát a jóemberkedés látszatához néhány hajléktalan megmentése is elég. Ezt is csinálják.
