Pesti Srácok

Közös "mosolyalbumot" vitt a kórházba Wittner Máriának szabadságharcos társa, Varga János

null

A továbbra is kórházban, súlyos betegségével küszködő Wittner Mária különleges ajándékot kapott jóbarátjától és elítélttársától, Varga Jánostól tegnap. A barátok egymás között csak "mosolyalbumnak" nevezték ezt a tablót, amelyen az 1956-os Corvin közi szabadságharcosok láthatók 1957-ben, a karhatalmi rabosításuk idején. Varga János most ezzel a montázzsal idézte fel az elítélt és részben kivégzett harcostársak örökös összetartozását.

Emlékezetes: Csókay András szívsebész kezdeményezésére augusztus végén a PestiSrácok.hu hasábjain kezdeményeztek imaláncot Wittner Mária felépüléséért. (Erről Stefka István felhívása ITT olvasható.) A halálra ítélt, majd végül 1970-ig börtönben tartott és a rendszerváltozásig üldözött szabadságharcos hős asszony ugyancsak lapunkban köszönte meg a széles körű összefogást, a barátok, tisztelők, olvasók aggodalmát és közös imáját. A kezdeti jó hírek ellenére Wittner Mária továbbra is kórházban fekszik, ám nagy örömmel fogadta látogatóit, köztük a (Huth Gergely társaságában érkező) jóbarátot, Varga Jánost.

A Corvin közi, elítélt hősök közül már csak Wittner Mária és Varga János van közöttünk. János – akinek alakja megihlette a Corvin mozi előtt látható "Janika" szobor készítőjét is – tinédzserként harcolt 1956. október 23-a és november 8-a között a kommunista karhatalommal és szovjetekkel, majd elfogták és 13 évi börtönre ítélték – ő végül 1964-ben szabadult.

A Varga János által elvitt tabló a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőben lesz látható
PestiSracok facebook image

Varga János a PestiSrácok.hu-nak augusztus 26-án így fohászkodott Wittner Mária felépüléséért:

Vezető képünk 2019. október 4-én készült az idén júliusban elhunyt Trencsényi Lászlóról, illetve Wittner Mária és Varga János szabadságharcosokról a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőben, szerkesztőségünk "Halhatatlanok napja" elnevezésű megemlékezése után. Fotó: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu

Ajánljuk még