Magyarország csak hetven évvel idősebb Szlovákiánál? – Nyolc magyar történelem a Kárpát-medencében

„Fontos lenne, hogy magyar történelemből ne nyolc különféle verziót tanuljanak a gyerekek Kárpát-medence-szerte a magyar iskolákban” – ezt még idén júniusban nyilatkozta portálunknak Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár. Ebből a gondolatból kiindulva indítottuk cikksorozatunkat, hogy pontosan megismerhessük, hogyan, milyen tartalommal is zajlik a történelemoktatás a különböző határon túli magyar iskolákban. Célunk elsősorban a megismerés, az oktatási struktúra megértése, a valóság rögzítése, nem bármiféle beleszólási szándék vagy ítélkezés. Támpontkeresés egy ideális és elfogadható kerethez, amelyben a magyarság a Kárpát-medencében ápolni képes hagyományait, gyökereit. Ehhez nyújtott segítséget aktuális cikkünkben Horváth Péter, a dunaszerdahelyi Magyar Tanítási Nyelvű Magángimnázium tanára, amelyben ezúttal a Felvidék kerül górcső alá.

Az alapvető kiindulópontunk a Kárpát-medence eltérő magyar történelem oktatásának kérdése, problematikája, de kezdjük a beszélgetést onnan, hogy mindennek van történelme, így a felvidéki magyar oktatásnak is. Hogyan lehetne ezt felvázolni?

Az első fontosabb állomás 1989, akkor ugyanis a rendszerváltással kikerült a tankönyvekből a kommunista ideológia. Ugyanakkor ezt Szlovákia önállósulásával és a Mečiar-kormány megalakulásával felváltotta egy eléggé nacionalista történelemszemlélet, de ez a közbeszédben is tetten érhető volt akkor. A következő korszakhatárt a Mečiar-kormány vége jelentette, hatalma megdőlésével nem tért vissza a nacionalista szemlélet, bármilyen kormány is alakult Szlovákiában.

Miben tért el a kommunista és az azt követő nacionalista történelemszemlélet?

Mivel a fiatalabb generációhoz tartozom, tanári emlékeim ebből a korszakból nincsenek. A kommunista időkben a marxizmus volt az oktatás ideológiai alapja. Miután Mečiar vezetésével Szlovákia a Csehországtól való elszakadás, az önállóság mellett döntött, de ezzel közel sem értett mindenki egyet és a kérdésben népszavazást sem tartottak, ezért a szlovák nemzeti öntudat erősítése politikai programmá vált, ez pedig beszivárgott a tankönyvekbe is. Volt olyan év, amikor kétnyelvű bizonyítványokat sem volt hajlandó kiadni a szlovák állam. Egy fiatal ország akarta bizonygatni nemzeti önazonosságát, sok esetben a magyarság kárára. Ennek az oktatás tekintetében a Mečiar-korszakkal vége szakadt.

Térjünk rá a magyar történelem oktatásának kérdésére, és kezdjük is mindjárt az alapoknál. Hogyan is tanulnak a felvidéki magyar gyerekek általános és középiskolában?

A magyar iskolákban maga az oktatás teljes mértékben magyar nyelven zajlik, csak a szlovák nyelv és irodalom órákat tartják szlovákul, itt tehát nincs probléma. Történelemből vannak olyan tankönyvek, amelyek teljes mértékben a szlovák tankönyvek tükörfordításai, viszont vannak olyan könyveink is, amelyeket szlovákiai magyar történészek írtak. Ezek közül szabadon lehet választani. Még a szlovák nyelvkönyvek szintjén is vannak olyanok, amelyek kimondottan a magyar tanulók számára íródtak, és úgy tanítják a szlovákot, mint idegen nyelvet. A szlovákok nem szeretik ezt a kifejezést, ők azt hangsúlyozzák, hogy a szlovák a második anyanyelv, ami persze nem igaz. A biológia, kémia, matematika tekintetében, ha szakmailag jó egy szlovák tankönyv, nincs baj a magyarra fordított változatával sem. Probléma inkább a történelem tankönyvek kapcsán merül föl ilyen esetben.

Mielőtt a problémákra térnénk, tisztázzuk, hogyan is tanulnak a diákok történelmet általános iskolában és középiskolában?

Általános iskolában ötödik osztályban lép be a történelem, amelyet kilencedikig tanulnak a tanulók. Középiskolában három évig tanulják a történelmet, a tananyag és a tematika megegyezik, természetesen a középiskolában mélyebben és több szempont mentén folyik a tananyag átadása. Egy lényeges különbség, hogy a magyarral ellentétben Szlovákiában nem kötelező érettségi tantárgy a történelem. Magyarországon ilyen szempontból erősebb a történelemtanítás, hiszen mindenki számára kötelező vizsgát tenni, Szlovákiában nem kap akkora teret, akkora hangsúlyt a történelem.

Csak, hogy egy összehasonlítás erejéig utaljak a cikksorozat előző részére, én ott tudtam meg, hogy Erdélyben egyetemes történelmet tanulnak, és külön tanórákon jön be a román és a magyar történelem...

Felvidéken a történelemórákon párhuzamosan halad a világtörténelem és a szlovák, illetve magyar történelem oktatása egy tanórán belül. Alapvetően tehát egy történelem tantárgy van, amelynek része a világtörténelem és a magyar, meg a szlovák.

Miben sajátos a felvidéki magyar történelemoktatás Kárpát-medencei kitekintésben? A két nép történelme szorosan összefügg, hogyan lehet ebből speciálisan szlovák történelmet kreálni?

Egyik fontos eltérés, egyszersmind probléma is, hogy van egy szlovák történelmi kerettanterv, amelyben a szlovák és a magyar történelem egészen Trianonig ugyanaz, majd Csehszlovákia megjelenésével különválik. A középkori állam, a felvilágosodás, az ipari forradalom tananyaga megegyezik, viszont Trianontól kezdve már csak Csehszlovákiával foglalkozik a tankönyv. A magyar iskolákban ezért a történelemtanárok plusz munkával, a tantervet kibővítve oktatják a Horthy-rendszert, a II. világháborút, a kommunista rezsimet.

Kanyarodjunk még vissza kicsit a két nép együttéléséhez, amely legalábbis a Honfoglalás idejétől biztosan datálható. Hogyan viszonyul a szlovák történelemoktatás a Magyar Királyság kérdéséhez?

Ez szintén egy lényeges kérdés, a szlovák történelemírásnak ugyanis van egy külön szava a Magyar Királyságra, amelynek nincs lényegében magyar fordítása: az Uhorsko. Ezzel próbálják érzékeltetni, hogy ez egy többnemzetiségű ország volt. Ezt a kifejezést alkalmazzák következetesen Trianonig. Ha úgy vesszük, ebben az elnevezésben, amelyre mi a Magyar Királyságot használjuk, számukra nincs benne, hogy magyar. Olyan kifejezés, amely a magyar identitás kialakulása előtti szót vesz alapul, elkerülve a Magyar Királyság idejének szorosabb magyarsághoz való kötődését.

Tehát, ha jól értem, a Kárpát-medencében egészen Trianonig volt egy Uhorsko, aztán egyszercsak előkerül Magyarország?

Pontosan, Trianonig az Uhorskót, utána már a Maďarskót használják.

Ha már ilyen élesen elválik a két fogalom, hogyan éltek a szlovákok saját megítélésük szerint ebben az Uhorskóban?

Nem ismerek minden szlovák történelemkönyvet, elsősorban abból tudok kiindulni, amit az egyetemen tanultam. Egyetem alatt teljes mértékben szlovák nyelven folyt az oktatás, szlovák szemszögből, és azt kell mondanom, teljesen korrekt volt a tananyag, kezdve az Árpád-házi királyoktól. Természetesen, ahogy az egyetemi oktatásba, úgy a tankönyvekbe is hangsúlyosabban kerül be a saját nemzeti ébredésük a XIX. században, itt már van egy kis hangsúlyeltolódás. Míg a magyar történelemnek is megvannak a fontos állomásai a nemzeti ébredés terén, kezdve a nyelvújítással, később Széchenyi vagy Kossuth alakjával, úgy a szlovákoknak is megvannak azok a történelmi alakjai, akik a XIX. században a szlovák nemzeti gondolat élére álltak.

A XIX. század különösen is érdekes abból a szempontból, hogy a Habsburg-ház mindent elkövetett, hogy összeugrassza a Kárpát-medence népeit a magyarság rovására. Ľudovít Štúr, a szlovák ébredés egyik alakja például az osztrákok oldalán harcolt az 1848-as szabadságharc idején. Ez csak egy zárójeles kérdés, de van bármilyen utalás a szlovák történelemszemléletben, hogy más szlovákok éppen a magyarok mellé pártoltak ugyanebben a szabadságharcban?

A szlovák történelemoktatásban, legalábbis egyetemi szinten megjelent, hogy a szlovák hozzáállás nem volt egységes 1848-ban, azaz voltak olyan szlovákok, akik kimondottan támogatták a magyar reformkori eredményeket, mert talán úgy érezték, hogy a magyarok ígértek többet. És születnek olyan munkák, könyvek, amik egymás mellé tudják állítani a két perspektívát, különböző szemszögből is be tudják mutatni ugyanazt a világtörténelmi helyzetet. Volt különben egy olyan kezdeményezés is, hogy legyen egy közös magyar–szlovák tankönyv, amit használnának mind a magyar, mind a szlovák iskolákban és amelyben mindkét szemszög megjelenne, de egyelőre nem született még meg.

Nemcsak a történelmen, de meghatározó történelmi szereplőkön is közösen osztozunk. Van arra példa, hogy a szlovákok megkísérelnek kisajátítani egyes történelmi alakokat, mint például Romániában a Hunyadiakat és Mátyás királyt?

Bél Mátyás egy vitatott alak, akit különben, ha megkérdeztek volna, nem értette volna a kérdést, hogy magyar-e, vagy szlovák, esetleg német. Mindhárom nyelven beszélt, írni latinul és németül írt. De kifejezett kisajátítás, vagy a származásának elferdítésére nem tudok példát mondani. Petőfi is Petrovicsról magyarosította a nevét, de ő egyértelműen magyarként azonosította magát.

Onnan is jutott az eszembe ez a kérdés, mert egyes felvidéki várakban, múzeumokban meglehetősen negatívan festik le az ott székelő magyar földesurakat, vagy gonoszként, vagy félőrültként, a népet sanyargató rabszolgatartóként ábrázolva őket. Azt tapasztaltam, hogy ezeken a helyeken, ha nem lehetett szlovákosítani a történelmi személyeket, akkor rendszerint negatívan ábrázolták...

Valóban lehet hasonlót érzékelni, de ennek a hivatalos történetíráshoz nincs igazán köze. Minden nemzet körében terjednek olyan mítoszok, amik nem teljesen fedik a valóságot. Főleg, ha elmegyünk a tisztán szlovákok által lakott vidékekre, nem biztos, hogy a nemesi családok történetét úgy halljuk vissza, ahogy azt szeretnénk. De hangsúlyozom, ez nincs jelen a szlovák történelemoktatásban. A szlovák közösségben ugyanakkor egyértelműen él egyfajta magyar elnyomás képe, amely leginkább az Osztrák–Magyar Monarchia „magyarizációs” törekvéseihez köthető. Akkor valóban volt egy ilyen szándék, hogy minél több magyar legyen Magyarországon, ez a gondolat az akkori oktatásban is természetszerűen megjelent. Arról azonban sokan elfeledkeznek, hogy ebben az időben az asszimiláció is felgyorsult, különösen a városiasodásnak köszönhetően. A magyar elnyomás képét magánbeszélgetésekben is sokszor visszahallani. A két nép összefogásáról, közös harcairól annál kevesebbet. A közös történelmi emlékezet a XIX. század tapasztalataiból építkezik, amikor nemcsak idegen ellenség ellen, de egymás ellen is voltak konfliktusaink.

Milyen feladatot, kihívást lát a jövőre nézve a történelemoktatás terén?

Egyik fontos feladat lenne, hogy legyen egy külön kerettanterv a szlovákiai magyarok számára, amely alapján lehet tanítani a magyar történelmet a szlovákiai magyar iskolákban. Azután kellenének a kerettanterv alapján elkészülő tankönyvek. Ehhez arra lenne szükség, hogy mindkét fél megegyezzen abban, hogyan jelenjen meg a szlovák és a magyar nézőpont is az oktatásban.

Ez azt jelentené, hogy nem válna többé szét az Uhorsko és a Maďarsko?

Hogy ez a két fogalom eggyé váljon az oktatásban, teljesen irreális törekvés. Magyar szempontból furcsa lehet, hogy mi használjuk ezt a két kifejezést, de ha a kifejezés meg is marad, viszont ezen belül mindent úgy taníthatunk, ahogy történt, akkor ez már egy előrelépés. Az ideológia kezd kikopni a történelmi szóhasználat mögül.

Vezetőkép: MTI/Komka Péter (a kép illusztráció)