Nagy László, a gyurcsányi terror áldozata sosem tudta feldolgozni 2006 igazságtalanságát (PS-exkluzív!)

Nagy László egyértelműen a 2006-os állami terror áldozata - állítják egybehangzóan barátai, akikkel már csak a férfi emlékét idézhetjük fel csupán, a gyurcsányi terror áldozata ugyanis tragikusan korán, alig ötven évesen távozott az élők sorából. Legjobb barátja szerint a néhai Nagy László élete végén teljesen megtört emberré vált, feladta a küzdelmet. A legjobban az bántotta, hogy az események után a párját is elveszítette, soha nem lett családja, amit annyira szeretett volna. 2006 teljesen megváltoztatta az életét.

2006. október 23-a örök nyomot hagyott Nagy László életében, és nem "csak" azért, mert a forradalom és szabadságharc 50. évfordulója alkalmából a Fidesz békés megemlékezésen vett részt. Hazafelé tartott, amikor közvetlen közelről eltalálta egy gumilövedék, ami betörte az arccsontját is. A lövést leadó rendőr kiléte a mai napig ismeretlen. László nem volt erőszakos, nem bántott senkit és nem is jelentett veszélyt senkire, karjára nemzeti színű szalaggal sétált hazafelé. A lövedék, ami közvetlen közelről fúródott az arcába, elvitte a fél szemét, betörte arccsontját - azt csak a szájpadlásán keresztül tudták eltávolítani. A maradandó sérülés a lelkét is megtörte.

Becz Tamás is súlyos beteg. Azt mondja, nem tudja bizonyítani, hogy a 2006-ban indult tüntetések okolhatók, amikor annyi könnygázban volt részük, de úgy lett komoly tüdőbeteg, hogy sosem dohányzott. 50 éves, akárcsak László, és már napi 12 órát kell oxigénpalackra kötve töltenie. A kisgyermekes édesapa normális életét ez szinte teljesen ellehetetleníti. Csak éjjeliőrként tud dolgozni, ahol műszak közben is felveheti az oxigénmaszkot, ha szüksége van rá. Gyermekeivel nem tud önfeledten játszani és még a lakást is csak akkor hagyja el, ha muszáj, mert könnyen befullad.

A másik ember, aki meghatározó lett Nagy László életében, még ha később aztán nem is találkoztak. A médiát akkoriban körbejárta egy ikonikus felvétel, amelyen egy hosszú hajú fiatalember hajol le, s emeli fel a földről Nagy Lászlót, akinek percekkel korábban lőtték ki szemét a rendőrök.

Kovács Gábort Bonyhádon kerestük fel, abban a próbateremben, ahol nemcsak együtt zenélnek, készülnek a zenésztársakkal, hanem ahol 2004 óta minden héten találkozik a Kármentő Polgári Kör. Merthogy az ország talán első polgári körét Kovács Gábor alapította meg, 6 évvel azelőtt, hogy Orbán Viktor polgári körök alakítására biztatta a nemzeti érzelmű, jobboldali gondolkodású magyarokat.

2006. október 23-án is a Kármentő Polgári Körrel indultak egy busszal Bonyhádról Budapestre. És hogy mi hajtotta őket? A rendszerellenesség, Gyurcsányék elzavarása? Nem. Egy legbelső érzés, ami összekötött akkor minden hazáját szerető, féltő embert.

Akkor amikor elindultak Bonyhádról, Gábor még nem is sejtette, hogy pár órával később könnygázt nyelve, süvítő gumilövedékek és lovasrendőrök rohama között kell majd menekülni és menekíteni másokat.

Kovács Gábor riportunkban nemcsak a Nagy Lászlóval való találkozásról emlékezik meg, hanem több olyan mozzanatát is felidézi a 2006. október 23-i eseményeknek, amelyek máig nem láttak napvilágot sem a médiában, sem a nyilvánosságra került jelentésekben. Mesélt védőöltözet és fegyver nélkül a tüntetők elé kiállított gyerek rendőrökről, provokációról, ami a zsinagógába akarta terelni a tömeget, hogy ott támadjanak rá a rendőrökre és arra, hogyan tartotta vissza az embereket, hogy ne üljenek fel ennek a provokációnak, és mesélt valamilyen szláv nyelven beszélő, kiabáló rendőrökről is, akik részt vettek az akcióban, és akiket szemtől szemben látott.

Operatőr: Ábrahám Zsolt

Riporter: Füssy Angéla

Vágó: Szabó Vivien