A balliberálisok szerint a pedofília nem bűn – Jámbor András munkatársánál gyermekpornográf felvételeket foglaltak le
Mint arról korábban írtunk, a Jámbor András nevével fémjelzett Szikra Mozgalom aktivistájának – sajtóinformációk szerint Dobos Krisztinának – a számítógépén bukkant gyermekpornográf és gyermekek sanyargatását bemutató felvételekre a rendőrség a februári Antifa-támadások miatt végzett házkutatások során. A lap kereste az üggyel kapcsolatban Jámbort, de már egy napja nem reagál az ügyre, ami már csak azért is különös, hiszen ő is azon balliberális értelmiségi körbe tartozónak vallja magát, akik számára fontos az LMBTQ-társadalom támogatása. A különböző szexuális identitások ernyője bizony még a pedofilokat is védi – erről korábban egy, a közösséghez tartozó írónő vallott részletesen. Mutatjuk, miről is van szó.
Rendkívül súlyos pedofil bűncselekmény gyanúja vetül Jámbor András egyik közeli munkatársára a híres-hírhedt Szikra Mozgalomban. A rendőrség a februári, budapesti Antifa-támadások után tartott több házkutatást, amelyek során az egyik lefoglalt számítógépen gyermekek sanyargatását bemutató, szadista gyermekpornográf felvételeket találtak. Jámbor hallgatása mégiscsak beszédes. A tavalyi Budapest Pride-felvonuláson többek között Jámbor András is részt vett. A Szikra Mozgalom alapítója közösségi oldalán számolt be élményeiről, ebben pedig úgy fogalmazott a Mérce korábbi főszerkesztője: „Meg fogunk küzdeni a mi értékeinkért is”. És ebben tényleg nem kamuzott.
A baloldal védelmébe veszi a pedofilokat
Talán emlékeznek rá, hogy a gyermekvédelmi törvénycsomag legnagyobb vitát kiváltó eleme a pedofil-nyilvántartás lett, amit több baloldali szervezet és civilszervezet is támadott adatvédelmi okokra hivatkozva. A baloldal védelmébe vette a pedofilokat: jobban aggódnak az ő jogaikért, mint a gyermekekért. Az indoklás szerint azért hozzák létre a nyilvántartást, hogy a hozzátartozók, valamint a gyermek nevelését, felügyeletét, gondozását ellátó személyek – gyermekük érdekeinek védelmében – ellenőrizni tudják a gyermekükkel közvetlenül kapcsolatba kerülő személyeket (például iskolai dolgozók, bébiszitterek, edzők), hogy korábban elítélték-e őket ilyen jellegű bűncselekmény miatt.
És ha úgy gondolják, erre semmi szükség, Az Ügyben bemutattuk, miként vallja be egy pedagógus, hogy a gyerekekhez vonzódik.
Elhallgattatták, aki megpróbálta felhívni a figyelmet arra, hogy a szivárványközösségben a pedofília elfogadott
Kiss Noémi a Facebookon egy nyilvános posztban írta meg, hogy a Budapest Pride őt kérte fel korábban arra, hogy elmondja az LMBTQ-fesztivál és felvonulás nyitóbeszédét, majd a Budapest Pride vezetősége eltiltotta a rendezvényén mindenféle megjelenéstől a liberális írónőt, amiért megpróbálta felhívni a figyelmet a szivárványközösségekben egyre inkább terjedő gyermekszexualizálásra, illetve a transzipar erőszakos gyermekpropagandájára (pikáns olvasmányok a témában: itt, itt és itt).
A liberális írók nem értik, mi a gond a gyermekekkel való szexuális együttléttel
De az is emlékezetes, hogy 2019-ben botrányos bejegyzést tett közzé Facebook-oldalán Vári György, korábbi ellenzéki újságíró, közszereplő. Vári arról számolt be, hogy még tanárként – saját bevallása szerint – 17–18 éves lányokat használt ki szexuálisan, visszaélve a tanár–diák közötti hierarchikus helyzettel. A volt újságíró bevallotta azt is, hogy egy fiatal lányt erőszakoskodva fogdosott, a másikukat pedig minden szempontból, minden módon, érzelmileg, szexuálisan egyaránt kihasználta. Elmondása szerint tevékenységével súlyos érzelmi károkat, nehezen feldolgozható traumát hagyott maga után.
A bejegyzésben Vári maga is elismeri, hogy nem kevés ellentmondás van a politikai visszaélések ellen harcoló agresszív, liberális „igazságkereső” látszata és a védtelen tizenéves lányokat az első adandó alkalommal kihasználó, azokat megvezető és naivságukkal visszaélő szexuális ragadozó valódi én között. Mielőtt persze még meghatódnánk emiatt a nyilvános gyónás miatt, egy idő után kiderül: szinte dicsekszik múltjával Vári György, és annak ellenére ír gyalázatos múltjáról, hogy áldozatai ezt megtiltották neki. A hozzászólók többsége érthetően megvetőleg és undorral reagált a kétszínű vallomásra, de számos balliberális és a moralizálást máskor magas fokon gyakorló, közismert balliberális újságíró egyből védelmébe vette Vári Györgyöt.
Vári György többek közt a Magyar Narancs és a megszűnt Népszabadság újságírója volt, ahol veretes cikkekben ostorozta moralizálva a magyar kormány intézkedéseit, vagy épp az ATV-ben rontott neki a jobboldali ellenfeleknek kulturális témában, volt, hogy éppen a nagy rendezővel, Kerényi Imrével próbált szemtelenkedni.
Amikor elkezdődött a tanár-diák viszonyok tárgyalásának ügye a magyar nyilvánosságban, újságíró voltam, TV-stúdiók „beszélgetős műsorainak” gyakori vendége, oknyomozó, aki mások korrupciós ügyeinek igyekezett utánajárni, mindenről magabiztos véleményt formáló nyüzsgönc, közszereplő, mondjuk. Addig, ha néha eszembe is jutott halványan, hogy valami talán mégsem volt rendben azzal, amit tettem, nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Közben igazságkeresőnek, bátornak és baloldalinak, és igen, még feministának is tudtam magam.
Persze azonnal védelmébe vette néhány liberális újságíró. Például a bukott, mindenhonnan kikopott riporter, Veiszer Alinda azonnal vitába szállt Vári védelmében, és arról győzködte vitapartnerét, hogy mennyire nagy dolog, hogy Vári vállalta gyalázatos tetteit. Először azt írta, hogy „amúgy szerinted ki felismerhető?” – mintha ez volna a dolog a lényege, és nem a botrányos tett, vagyis az, hogy bár az áldozatok megtiltották Várinak, hogy mintegy másodszorra is megalázza őket, Vári ennek ellenére megírta mindezt. Veiszer Alinda szerint Vári György tisztelet érdemel, mert nyilvánosan megírta gyalázatos múltját. Védelmébe vette egy Zelki János nevű egykori rádiós is Várit, méghozzá a szokásosnak mondható módon, vagyis mindenkinek vannak bűnei:
senki sem bűntelen, senki sem makulátlan, aki elmúlt már kétéves. Mindannyian hordozunk fájdalmas titkokat magunkban, nincs köztünk senki, aki nem szeretne ezt-azt visszacsinálni, meg nem történtté tenni, olykor nagyobb vétkeket a tiednél.
A HVG újságírója szerint a pedofília nem bűncselekmény
Aztán a HVG munkatársának sikerült olyan cikket írnia, amelyben a pedofilokat mentegette. (2014-ben már volt hasonló botrányos írása Révész Sándornak.)
A szóban forgó írás 2019-ben jelent meg a hvg.hu-n „Fölháborodás helyett” címmel. Most ebből idézünk részleteket:
- „A pedofília nem büntetendő cselekmény! Nem is szabad annak lennie! Sehol sem büntetik, mert nem is lehet. Mivel nem cselekmény. Hanem vágy. Gyerekekre irányuló szexuális vágy. Akarattól függetlenül kialakul és meg nem változtatható szexuális beállítottság. El tudja képzelni a heteroszexuális olvasó, hogy az ő szexuális irányultságát valamilyen terápiával a saját nemére, avagy gyerekekre lehetne irányítani? Ne gondolja, hogy ez fordított irányban inkább lehetséges.”
- „Ha büntetnék valamennyi szexuális irányultságot, amelytől hajtva bűncselekményeket lehet elkövetni, akkor a társadalom túlnyomó részének börtönben lenne a helye, hiszen a leghétköznapibb szexuális bűncselekmény mégiscsak az ellenkező nemű, a beleegyezési korhatárt elért emberre irányuló erőszak, amelyre a heteroszexuális késztetés hajtja az elkövetőt.”
- A pedofilok „soha nem élhetik azt ki anélkül, hogy valami nagyon rosszat tennének éppen vágyuk tárgyával, akibe szerelmesnek érzik magukat. Gondoljunk bele: milyen élethelyzet ez?”
- „A pedofil vágyak nem kapcsolódnak össze »genetikusan« rossz erkölcsökkel, mert az erkölcsi normáinkat nem a génállományunk, hanem a szocializációnk határozza meg.”
Talán beszédes, hogy a Pride-on büszkén vonulgatnak a baloldali politikusok, értelmiségiek, holott már nem titok: a pedofília elfogadott az LMBTQ-társadalomban. Jegyezzék meg ezeket a neveket. És tartsák távol gyermekeiket az aberrált balliberális bagázstól. Mert szerintük bármit megtehetnek. Még akkor is, ha nem.
A Szikra Mozgalom tagja ellen indított rendőrségi ügy miatt kerestük Jámbor Andrást is, egyelőre sikertelenül.
