Lezsák Sándor a ma 80 éves Stefka Istvánról: Vegyenek példát róla, kevés ilyen felkészült újságírót találni hazánkban!

Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy lesz változás, a Napközben (népszerű műsor a Kossuth rádión – a szerk.) szolgáltató rovatába fokozatosan beengedtem a politikát. Sorra behívtam az újonnan alakult pártok képviselőit, vezetőit egy-egy élő beszélgetésre. Elsőként Lezsák Sándor, a lakiteleki sátor gazdája, az MDF egyik alapítója volt a vendégem. Fekete öltönyben, fehér ingben jött. Jó volt hallani a tanáros hangját, világos üzenetét a párt céljairól a magyarság fennmaradása érdekében.

Nem szívesen emlékszem erre és nem olvasom a visszaemlékezéseket, még a Blokádot sem néztem meg. Elég volt egyszer megélni! Az időmet inkább a ma feladataira fordítom, arra, hogy a radiklisabb szellemi mozgás a felsőbb szinten és az alsóbb, önkormányzati és társadalmi szinteken is józanul és okosan jelenjen meg. A Rendszerváltás Történetét Kutató Intézetben (Retörki) a fiatal történészek majd feldolgozzák ezt a korszakot. Annyit tennék hozzá, hogy 1987-ben, a Lakiteleki találkozón elmondott nyitóbeszédemben Nagy László költőtől idéztem: "a torkon vágott forradalmak pirosát és gyászát viseljük belül". Nos, néhány év múlva torkon vágták a rendszerváltást is! Stefka Istvánnal viszont elfogult vagyok. A nyolcvanas évek végén, aztán a következő esztendőkben egy bizalmi kötés alakult ki közöttünk, ezt jó ma is tudatosítani. Születésnapjára egy dalt küldök neki, amit Szenes Andreával írtam és Szacsvai László adja elő: A nyolcvan éves bácsi, aki nem is bácsi és mindenre kíváncsi! Üzenem minden nyolcvanasnak, vegyen példát Stefka Istvánról, aki ennyire frissen élte meg ezt a kort! (A dal itt meghallgatható.)

Stefkának megjelent egy könyve a kétezres években: a Rendszerváltók. El kell olvasni! A kötet megírásakor engem is felkeresett, s ki kell mondanom: ilyen felkészült újságíróval ritkán talákozni! A megjelenés után leültem és alaposan elolvastam a könyvet, s minden nevet, adatot pontosan be tudtam azonosítani! Ehhez kellett az ő személyisége! Azóta nem egyszer álltam ki mellette és ő is kiállt mellettünk. Jólesik, hogy István és a környezete ezt a mai napig számontartja; és örülök neki, hogy ő és ti, a PestiSrácok talpon tudtok maradni. Valahol természetes is ez a kiállás a lakiteleki gondolat mellett, hiszen a 70-es, 80-as években megfogalmazott törekvéseink ma is érvényesek. Nincs, amit ma megkérdőjeleznénk belőle! Stefka István ennek a gondolatmenenetnek mindig támogatója volt, olyan jelentős emberek mellett, mint Kiss Gy. Csaba, Bíró Zotlán vagy Zétényi Zsolt. Ők a hadnagyok, így nevezem ugyanis a környezetemben lévő cselekvő embereket. Fantasztikus ez a névsor!

Az 1994-es vereség után kerestem a lehetőséget, szerveztem a népfőiskolát, a konferenciákat, elindítottuk a Csengey Dénes Vándoregyetemet, egyszóval búvópatakként mindenütt előtörtünk, életben tartottuk az eszmét, anélkül, hogy nagy hangon hirdettük volna azt. Tovább vittük tehát a nyugodt erő politikáját és ez maradt az a háttér, amely 2010-ben segítette a második Orbán-kormány a győzelemben. Az orbáni politika lényege és érdeme, hogy mindezeket az előzményeket végiggondolta, végigelemezte és beépítette a saját hitvallásába, így nagyon jó érzékkel kezdett hozzá 2010-ben a kormányzáshoz. Úgy gondolom, törekvéseink ott vannak a 2010-ben elfogadott Alaptörvényben, amellyel végül megkezdődött az igazi rendszerváltó folyamat. Ebben a munkában Stefka István és mások, köztük te is, vagy például Széles Gábor – ő főleg a legnehezebb kilencvenes–kétezres években – fontos szervező erőt képviseltek és olyan erőteret hoztok létre, amiben én is jól érzem magam. Ezekkel a gondolatokkal köszöntöm nagy szeretettel Stefka Istvánt!