Donáth Anna szíve Orbánt szidva szakad meg a felvidéki magyarokért, akik eddig kvázi szlovákként szerepeltek a szótárában
Azt régóta tudjuk, hogy a Momentum számára szitokszó az, hogy "magyar". Ezért, ha Erdélyben választás van, akkor a magyar ellen nyíltan a román jelöltet támogatják, a marosvásárhelyi magyar polgármesternek románul írnak levelet, és lehetne még folytatni a sort. Természetesen nemzeti sikereinket sem szeretik, a magyar focit is egészen addig gyűlölték, amíg nem jöttek a sikerek, akkor hirtelen térfelet váltottak. Mondjuk, ebben hasonlítanak is a románokra, ők is szeretnek az utolsó pillanatban átállni, de hitelesek ettől még nem lesz egyikük se. Donáth Anna, a Momentum régi-új elnöke azonban most olyan beismerést tett Robert Fico szlovák miniszterelnök látogatásának apropóján, mely újból nyilvánvalóvá tette, hogy tökéletesen tisztában voltak az évek során azzal, hogy mi fáj a magyarságnak, akkor mégsem álltak ki az érdekünkért, nem emelték fel a szavukat. Most fordult a széljárás, így a szélkakas is.
Donáth Anna dörgedelmes szavakkal ment neki Robert Ficónak és főként Orbán Viktornak kettejük találkozójának farvizén, ezt közösségi oldalán ki is írta magából. Persze román hasonlattal kezdte, abban ők valóban utolérhetetlenek:
Olyan elvtársi szeretettel ölelte magához tegnap Orbán Viktor a magyarellenes Robert Ficót, ahogy legutóbb Grósz Károly Ceaușescut.
Itt már picit felhúztuk a szemöldökünket, hogy valami váratlan és furcsa eseménybe futottunk bele, és valóban így is lett Már maga az meglepő, hogy a folyamatosan az elfogadást zászlajára tűző Donáth egy szlovák politikust magyarellenesnek nevez, ilyesmivel eddig nem találkoztunk. De hátra volt még a feketeleves.
Nem számít a magyarellenes nyelvtörvény, a véresre vert dunaszerdahelyi szurkolók vagy Malina Hedvig ügye. A Putyin iránti szeretet és hűség felülírja azoknak a sérelmeknek a sokaságát, amit a felvidéki magyarok szenvedtek el Fico miniszterelnöksége alatt.
Ezek bizony még keményebb szavak. Így viszont Donáth beismerte, hogy mégis csak tudtak azokról a magyarságnak fájó eseményekről, amelyeket akkor és ott egyik baloldali párt sem ítélt el, a Momentumtól pedig nem hallottuk a megalakulásoktól kezdve, hogy visszautaltak volna a dunaszerdahelyi nagy verésre, Malina Hedvigre, vagy en bloc, a felvidéki magyarság problémáira. Ez sosem volt fontos nekik, sosem nyilvánították ki, hogy a határon túli magyarság jelent számukra bármit is. Maximum annyit, hogy a felvidéki magyarokat megkérték, szavazzanak szlovák liberálisokra. Most miért lett fontos hirtelen a felvidéki magyar ember, ha eddig nem álltak ki a érdekeiért? Talán ugyanaz a helyzet, mint az átkozott stadionok ügyében, amiket habzó szájjal szidták, majd amikor megépültek, akkor sorban álltak a jegyekért és küldték a szelfiket, hogy "Hajrá magyarok!" Mintha ők építették volna.
Most pedig, ahogy hazánkba látogatott Robert Fico, felhorgadt a magyar szív Donáth Annában, de egy kis értelmetlen és illogikus putyinizást is belevitt a történetbe:
Itt tart ma a magyar kormány külpolitikája: előbb populista, mint magyar. Előbb putyinista, mint magyar.
Donáth Annának az nem esett le, hogy nem Orbán Viktor dicsérte Robert Ficót, hanem fordítva? Ki tett kinek gesztust, ki látogatott a másikhoz? Felmerül a kérdés, hogy ki képviseli akkor a magyar érdeket? Aki, ha valóban gond van, akkor elfordul, ha valóban segítségre van szükség, a füle botját sem mozgatja, vagy az, aki képes azokat is helyre tenni, akik korábban a magyarság ellen léptek fel? Mert valóban újabb dunaszerdahelyi verésekre van szükségünk, vagy a magyarokat tisztelő, a magyarok erejét elismerő politikusokra a határon túl, akik rájöttek arra, hogy nem érdemes kötözködniük, sőt, a gyűlölködést félretéve közös érdekeink is lehetnek? Az olyan embereknek, mint Donáth Anna és a Momentum, ezek felfoghatatlan gondolatok, szív és lélek nélkül csak aktuális, kisszerű érdekeket látnak a szemük előtt, ám a magyarságnak következetesen ártanak. Lehet ezt csűrni-csavarni, lehet új arcot mutatni, a magyar emberek átlátnak a szitán.
