Huth Gergely a Magyar Nemzetben: Kezd fáradni a szedált Teleshop-ügynök
A Magyar körüli kemény magot a bűnözők, csalók, szélhámosok, ügynökök és kalandorok mellett az a véresszájú csőcselék alkotja, amit rendes ember undorodva elkerül, ha szembejön az utcán, s akik nélkül boldogabb hely volna a Kárpát-haza – írja Huth Gergely a Magyar Nemzetben megjelent publicisztikájában. A PestiSrácok.hu főszerkesztője szerint ezeknek 1920. június 4-ről nem a gyász és a pótolhatatlan veszteség érzése ugrik be, hanem a dátum hallatán – már ha tudják, hogy mi az – gunyoros, kéjes, proli öröm lepi el testüket.
Akik szörnyetegek voltak a patkánylázadás, majd a vörösterror alatt, akik ott lihegtek a fekete egyenruhások mögött a Duna-parton, és akikből aztán a legjobb pribék vált Péter Gábor és Kádár János terrorgépezetében. Az örök Senákok, ha esetleg látta valaki Háy János vonatkozó színdarabját.
Ezeknek nem is kell megtanulniuk kicsinek lenni, mert eleve annak születtek, és a szutykos, fekete lelkükbe fordulva azok is maradnak mindörökké, jöjjön bármilyen történelmi kor és kormányzó erő. Irigy senkik, bár szavazatuk ugyanannyit ér, mint a normális, rendes, törekvő, hazaszerető emberek szavazata. Rájuk ideig-óráig mindig lehet építeni, élvezi a csápolásukat, rajongásukat, de jobb, ha eszébe vési, hogy a csőcselék hamar le is köpi messiását, ha nem jut neki a koncból, hamar felejt és könnyen továbbáll.
„Mekkora volt az arcuk. Úgy bömböltek, mint egy oroszlán, aztán kiderült, hogy papírmaséból vannak a karmaik: egy papírtigris, akit eláztat az első tavaszi zápor. Üstökösnek mutatták magukat, aztán beleálltak a földbe” – mondta Orbán Viktor a múlt szombati békemenet hatalmas tömege előtt, utalva az eggyel korábbi menetre, amikor az aktuális Pétert még Márki-Zaynak hívták. Most sem lesz másképp. Már látszik a mai szedált Teleshop-ügynök körül is a fáradtság: a Magyar Péter által a Szent István-bazilika elé meghirdetett biciklis, fehér tunikás ellenbékemenet is besült, mindössze harmincöten jelentkeztek a Facebookon, és az eseményt le kellett mondani. Egyre több kisvárosból, kampányhelyszínről jelzik, hogy helyieket alig látnak, ellenben több százan, akár több ezren érkeznek buszon, kocsival, a vándorcirkusz tagjaiként. Persze a lendület még viszi őket, s nem vitás, hogy az ellenzéki térkép alaposan átrendeződik majd június 9-én. Ám elmúlóban a varázs.
Ha állhatatosan és szorgalmasan tesszük a dolgunkat, azaz meggyőzzük a környezetünk bizonytalankodóit, még hamarabb megszabadulunk ettől a minden eddiginél kínosabb és fenyegetőbb mutánstól.
Persze ezek még jó ideig acsarkodnak és vicsorognak, és csak azért is bántják a nemzetet, mert tudják, hogy ez nekünk, normális embereknek (amik ők, a nyomorultak nem lesznek soha) nagyon is fáj. „Gyerekek, nézzük a jó oldalát, például Románia egy csomó területet kapott” – lelkendezik például az egyik Magyar Péter-rajongó a belsősöknek fenntartott Discord-csoportban a Romániát éljenző bejegyzések alatt. Mert abból van bőven. Ott minden jobb, alig várják, hogy Nagy-Románia újra a Nemzeti Múzeumig érjen.
A teljes írás ITT olvasható.
Fotó: Hatlaczki Balázs/PestiSrácok.hu
