Ha ez a Tisza szebbik arca, milyen lehet a rondábbik?

A Tisza párt mai napi információs adagjának első mondata, amit a Facebook oldalukra tettek fel, sok újat nem mondott a számunkra, viszont a második állításuk annál inkább, ami megint csak rávilágít arra, hogy a pártnak komoly önértékelési problémai vannak. De nézzük meg, milyen hordalékot sodort elénk a mai napon a Tisza:

A fentiekből kitűnik, hogy az önértékelési probléma – ahogy ezt már jó párszor láthattuk és hallhattuk – a párt esetében nem azt jelenti, hogy ne lenne kellő önbizalmuk, épp ellenkezőleg: a múltat és a jelen valóságát mindenfajta megbotránkozás nélkül képesek vagy maguk mögött hagyni vagy éppen minél inkább és jobban elfedni, mindezt olyan sebességgel és munkával, hogy a szavazónak még véletlenül se maradjon ideje a gondolkodásra, csak egy jó kis orbánozásra vagy fideszezésre. Az egész rendszerüknek az egyik hibája ott van, hogy szerencsére az internet nem felejt, annyira nem, hogy már egy egyszerű kijelentés is gyorsan cáfolható. Így van ez most ez ő esetükben is. Mert – ahogy azt írták – hozzájuk csak olyan emberek csatlakoznak, és azok is egyre többen, akik nemcsak hogy látják, de még építik is pártjuk szebbik arcát. De nézzük meg, hogy mégis milyen fajta emberek alkotják a Tisza felszínét.

Magyar Péterről párfordulása óta sok minden napvilágot, nem is kell igazán kutakodni, hogy „I. Nagy” Pétert mi is vezette a megvilágosodás útjára. Egy biztos: nem a magyar néppel való szolidaritása és a nép iránt érzett felelőssége vetette erre az útra. Annál inkább a számkivetettség és a bosszúvágy vezérelte a pártelnököt abban, hogy minden magyarok „legmagyarabbikának” jelmezében tetszelegjen. Sokszor láttunk már ilyet a történelem során, amikor az addig kitartott személy lábai alól kicsúszik a talaj és úgy határoz pusztán nyers megfontolásból, hogy hátat fordít mindannak, amiről mindaddig azt állította, hogy jó és működőképes. Ez történt Magyar Péterrel is. Aki, amíg a felesége jóvoltából képes volt a képességeihez mérten megtalálni a helyét és érvényesülni, nem volt problémája azzal a rendszerrel, amelyre most mindenhol fröcsög. Miért is lett volna?

Megindult a lejtmenet

Ameddig jól él és milliós fizetése van, nem lehet gondja a megélhetéssel és még számon is tartották, csak nem valami magas polcon. Majd kezdetét vette a lejtmenet: mivel a felesége Magyar agresszív magatartása miatt nem kért többet belőle, ez azzal is járt, hogy máshol se lesz rá szükség, tehát megszűnnek az addig jól fizető állások, Magyar tovább ment az agresszió és a fenyegetések útján, amelybe úgy érezte, hogy még talán kapaszkodhat egy ideig. Végül miután ez sem hozta meg a várt eredményt, kihasználta a tökéletes alkalmat arra, hogy a túlfűtött bosszútól vezérelve dobbantson egy nagyot, méghozzá aljas módon a feleségével folytatott és titokban felvett beszélgetésük felvételével a Partizánban. Ebből is kitűnik, hogy Magyarnak már tervei voltak, és az első lépés számára nem a hangfelvétel nyilvánosságra hozatala volt, az eszközként szerepelt a zsaroláshoz, azért, hogy ne taszítsák ki a már jól ismert körből.

Aki nem velünk van, az csak ellenség lehet

Magát persze folyamatosan cukormázzal önti le, de tudjuk, ha az ember nem figyel, mindig lehull a lepel. A sajtóval kapcsolatos viszonya odáig fajult, hogy beteges módon szerinte minden és mindenki propagandista, aki kritikát fogalmaz meg vele szemben. Erről számtalanszor tette már kijelentést mind írásban, mind szóban Legutóbb arra a Gulyás Mártonra volt kiakadva, aki a Partizánban fel mert tenni egy számára kellemetlen kérdést az Opus-részvényekkel kapcsolatban. Amire Péterünk csak kérdéssel válaszolt: mennyi az idő, Marci? Majd „álarcát” levetve kezdett ingerült és sértődött szóáradatba. Mert ugye ilyennek kell lenni az ország vezetőjének. Azért Petike, nagy kegyesen ígéretet tett arra, hogy nincs semmi baj, és a média a Tisza-kormány alatt majd zavartalanul végezheti a munkáját. Mondja ezt az az ember, aki boldog-boldogtalant ész nélkül propagandistáz, és aki felszólította a híveit, hogy adományaikat ne a magyarországi médiumoknak, hanem a Tiszának adják. Mert ők majd mindenről „objektíven” fogják tájékoztatni a nyilvánosságot, vagyis az emberek azt fogják csak hallani, de fülsüketítően, ami Magyarnak éppen tetszik és ami az érdekében áll. Hiszen nyugodtan hihetünk egy olyan ember objektív megítélésében, mint amilyen Magyar Péter, aki úgy gondolja és azt ki is mondja, hogy

Miközben azt hangoztatja, hogy húsz évre visszamenőleg minden magas rangú politikus múltját át fogják nézni. Nos, ilyen a Magyar-féle igazságosság egy Szeretetországban.

De itt van nekünk Radnai is

Radnai Márk, a Tisza párt korábbi alelnöke, aki voltaképpen egy felvétel tanulsága szerint rájött arra, hogy bizony a Magyar fivéreket„valahogy nem nagyon tanították meg szeretni.”

Amely kritika végül a veszte lett és kipenderítették az elnökségből. Persze, Márkot sem kell sajnálni, hiszen a korábbi alelnök sem riadt vissza a kemény fenyegetésektől: egy kis ujjtörés, egy kis kéztörés mit számít, a lényeg, hogy elérd a célodat és azt különben is, a Tiszában nagyra becsülik, az eszközök nem már számítanak.

Ruszin-Szendi Romulus, az újabb gyöngyszem

És ezzel el is érkeztünk egy másik sértődött és bosszútól tettre kész újabb „harcoshoz” az ex-vezérkari főnökhöz. Aki szakmai tudásával megint csak nem tudott érvényesülni az előző mezőnyben, így keresett magának egy könnyebb, komoly versenytársak nélkül ügetőt, és meg is találta. Ha azt gondoljuk, hogy a katonatiszt a jó ízlés, a puritánság és az erkölcsiség nagy híve, akkor most tévedünk. Mint kiderült Ruszin-Szendi azért került a partvonalon is túlra, mert nem habozott magának egy közel egy milliárd forint értékű szolgálati villát felépíttetni Dunakeszin, amely a kényelem magas színvonalát nyújtotta a dolgában megfáradt tisztnek. Mivel a szakértelem és a teljesítés hiánya mellett ez már túl sok volt, így ki is penderítették a honvédség éléről. De, amint látjuk, hamar megtalálta azokat az új elvbarátait, akik hozzá hasonlóan tagadják a realitást és egy számukra kellemesebb, másik valóságot teremtenek. Ruszin-Szenditől pedig azt is megtudhattuk, hogy milyen jól is érzik magukat egyenruhásaink a déli határnál. Az ő szavaival élve:

Aki szerint ennél sokkal fontosabb, hogy számíthattak egymásra a végeken. Vagyis az ügyben ők nem tettek semmiféle lépéseket, de legalább a sóvár szemek jót szórakoztak. Ez is, ahogy a többi is megmutatja, miért került a volt vezérkari főnök a legjobb helyre és egyből Magyar mellé, aki szerint az ő valóságában a Ruszin-Szendivel kapcsolatos vádak nagy részét cáfolni sem érdemes.

A Tisza LMBTQ-s vezércsillaga

A Soros-hálózathoz tartozó Autonómia Alapítvány Tolerancia-díjával, s Wallenberg-díjjal is kitüntetett Bódis Krisztinának megadott az, amit ugyan már sokan elmondhatnak magukról, hogy igazi, oszlopos tagja, méghozzá társadalompolitikai főtanácsadója lett a pártnak. És ha társadalompolitika, akkor már a társadalmi igazságosságról is szólni kell, és ki tudná jobban megérteni a magyar lelkeket, mint az a személy, aki az LMBTQ jeles képviselője és szószólója, mert csak ő értheti meg a magyarok összes problémáját. Magyar Péter egy olyan főtanácsadót vett maga mellé, aki nemcsak a Pride-rendezvények csillaga, de a hírhedt Csipke Józsika című mesekönyv szerzője is, amely a gyermekek genderideológia felé történő érzékenyítését igyekszik elérni és gyorsítani. Bódisnak LMBTQ-s elhivatottsága és a pártban betöltött pozíciója is mutatja, hogy az "elfogadó" Tisza merre akarja majd kormányozni a szerintük eltévelyedett magyar elméket.

Magyarország egyik ellenzéki pártját ilyen emberek vezetik és a közelükben ilyen emberek kapnak helyett. Az, hogy saját egójuk és a még több hatalom megszerzése vezeti őket, nem kérdés és nem is volt az. A legborzasztóbb ebben, hogy ehhez a magyar embereket is felhasználják szebbnél szebb ígéreteikkel. És – ahogy ők írják – ez a „Tisza szebbik arca”, de aligha lesz szebb, mert amit látunk az csak a jéghegy csúcsa. Annyi viszont bizonyos, hogy az elfogadásnak és a kritikának nincs helye az ő Szeretetországukban.

Vezető kép: Hatlaczki Balázs/PS