Ilyen az, amikor az ellenzéki választók egy (illetve több) magyargyűlölő gazemberrel akarják képviseltetni magukat az EU-ban
A hídlezáró tüntetések látogatottsága szépen megmutatta azt, hogy az O1G koalíció magját még az ellenzéki választópolgárok nagy része is hülyének, erőszakosnak, agresszívnek, ostobának tartja. Az a pár ezer hülye az tényleg csak pár ezer hülye. A tüncikézésben az a szép, hogy a választók a részvételük elmaradásával valós időben árazhatják be az adott eseményt, pártot, politikai dobolókört, vagy bizonyos mentális betegek politikai gellert kapott önsegítő körét. Azokat azonban, akiket a választók szűk köre, jelen esetben az ellenzékre történő szavazásban megnyilvánuló elgyengülésben szenvedő része, beküld egy választott testületbe, a magyar parlamentbe, vagy az európaiba, sajnálatos módon négy, illetve öt évig nem lehet lecserélni.
Megkockáztatom, hogy még a Tisza pártra szavazó 1 300 000 emberből is több százezer tisztában volt azzal a ténnyel, márcsak az illetők kiválasztásának módjából és életrajzából következően, hogy agyhalott Soros-ügynökökre szavaz. Mondjuk nyilván nem ilyen tűpontos meghatározással éltek volna, mint szeretett vezérük, de néhány rávezető kérdés után már maguk is meg tudták volna fogalmazni, hogy nem a magyar érdekek elkötelezett képviselőit, hanem zömmel külföldön szocializálódott kezdő karrierpolitikusokat szabadítottak rá saját magukra.
A Tisza szavazók nagy része, döntő többsége azért mindent korlátoltsága ellenére valószínűleg jobb ember, mint a Tisza hét EU-s képviselője közül bármelyik. Még azok az ellenzékiek is, akik egyébként az SZDSZ legszebb napjaira emlékeztetően gyűlölik a hazájukat, azért a közvetlen károkozástól visszarettennének. Ezt jól megmutatta a Momentum nevű hazaárulásra szakosodott, zömében szintén komoly "nemzetközi" "tapasztalatokkal" rendelkező figurákból álló pártcsökevény sorsa. Cseh Katalin és Donáth Anna, egy külföldi és egy kommunista család liberálisra maszkírozott sarja hiába büszkélkedte tele az ellenzéki sajtót a napi hazaárulási rutinjaival, még az ellenzéki választók nagy része is undorítónak, feleslegesnek és kontraproduktívnak ítélte meg őket. A magyar néplélek nagyon kellemes és hasznos sajátsága, hogy a saját gonoszságukban kéjelgő ostoba nőktől körítéstől függetlenül undorodik. A két momentumos rémleánynak azonban egy pozitív dolgot is köszönhetünk, öt éven keresztül mutatták meg a magyaroknak, mindenféle megvilágításban az általuk képviselt típust. Minden kormánypárti és ellenzéki szavazónak alkalma volt átélni azt az egyébként nem várt és döbbenetes élményt, hogy a két nőci mennyivel szörnyűbb firma, mint a "bűnszervezet" férfitagozatának reprezentánsai Fekete-Győr, Gelencsér, vagy a Tompos.
Ahogy nézem, Magyar Péter is bevásárolt ebből a nőtípusból, ebben az esetben egy korábbi évjáratból, amely már egy évtizeddel több boldogtalanságban eltöltött életidő után vetíti ki minden felgyülemlett haragját, csalódását, gyűlöletét azokra a magyarokra, akik a Fideszre merészeltek szavazni. A figyelmesebb ellenzéki szavazók most döbbenhetnek rá, hogy a képviselőik számára ők, az ellenzéki szavazók, pont annyira fontosak, mint a legutolsó ciszheteró vidéki férfi, aki természetesnek veszi, hogy a felesége főzi meg a vasárnapi ebédet. Kollár Kinga pont olyan típusú pszichopata, mint Lenin elvtárs, aki bő száz évvel ezelőtt is tudta már, hogy neki és a bandájának annyival jobb, mint amennyivel rosszabb az embereknek.
Ha volt is ezzel kapcsolatban kétség, a huszadik században kiderült, hogy a választók sajnálatos módon nem nagyon ismerik fel elsőre a dühöngő elmebetegeket sem, nem hogy az ilyen Kollár Kinga féle identitás és lélek nélküli bürokratákat, mint amilyenek például kiválóan elkönyvelgették a koncentrációs táborban az aranyfogakat, illetve a Gulagon a megfagyottakat. Kollár Kinga végtelen, primitív gonoszsága nem abban nyilvánul meg, hogy élvezi mások szenvedéseit, hanem abban, hogy tudomásul veszi azt, sőt nem rest ilyesmit okozni is, ha az bármilyen módon számára előnyös.
Értelmi képességeit pedig beárazza az, hogy teljes nyugalommal mondja bele a kamerába is. Sok beszédnek sok az alja, Zsírmentes Romolusz belemondta a kamerába – mert ő is nagyon okos láthatóan – , hogy ha Ukrajna EU tag lenne, akkor katonákat kellene küldenie oda az EU-nak, vagyis Ukrajna EU tagságának erőltetése tulajdonképpen szerinte is egy magyar katonákat is háborúba vivő konfrontáció az oroszokkal. Kingácska meg arról értesítette szintén a saját szájával, mozgóképen a magyarokat, hogy azért segít az EU-nak ellopni a magyaroktól 21 milliárd eurónyi, szerződés szerint járó pénzt, mert ha a magyarok rosszabbul élnek, rosszabb egészségügyi ellátást kapnak, elvesztik a munkájukat a gazdaság visszaesése miatt, akkor majd rájuk, a Tiszára fognak szavazni, arra pártra, aki mindezt elintézte nekik. Én kérek elnézést azért, hogy ilyen emberek vannak.
Nagyon keveset beszélünk a szavazói felelősségről. Aki annyira hülye, hogy inkább rosszabbul él és szenved azért, hogy egy magyar identitással nem rendelkező, őt semmibe vevő, látványosan külföldi érdekeket szolgáló párt kezére adja az országát, az innentől nem tehet senkinek semmiféle szemrehányást semmiért.
És most Kollár Kingáról. Ez az ember nyilvánvalóan nem magyar és látványosan nem rendelkezik egyetlen pozitív női tulajdonsággal sem. Hiányzik belőle a részvét, a szeretet, a gondoskodás bármiféle formája. És ezek voltak a jó hírek, ugyanis valószínűleg semmi más sincs benne. Egy ember formájú üresség, aki még azt sem tudja, hogy kinek az ügynöke. Ez a nő még ellenzéki országgyűlési képviselőnek is alkalmatlan lenne, elég csak megnézni, hogy Cseh Katalinnak hogyan sikerül ebbéli új minőségében még undorítóbbá tenni a Momentumot. Azt nem tudom, hogy Kollár Kinga állampolgára-e egy másik országnak is, csak azt tudom, hogyha igen, akkor sajnálom azt az országot is.
A jó hír az, hogy nem kell fáradnunk Kinga megbüntetésével. Nincs ugyanis olyan büntetés, ami őt boldogtalanabbá, szánalmasabbá, lényegtelenebbé tehetné. Ő nem áruló. Ő még áruló sem tud lenni, bármennyire is szeretne az lenni.
