Kedves derpegők! Igen, még az ősromán Simionnal is meg kell kísérelni a civilizált párbeszédet!
Bő egy napja kurucinfót idéző stílusban nyekereg a máskor inkább a házisertés mibenlétét és a készpénz funkcióját kutató független-objektív sajtó, amiért Orbán kulturált hangnemben beszélt Tihanyban George Simionról, aki minden valószínűség szerint Románia következő elnöke lesz, ahelyett, hogy elküldte volna a szőröstalpú kurva anyjába. (Ahova egyébként való – a szerk.) Gyógypedagógiai foglalkozás következik ismét, amiben elmagyarázzuk szefós kollégáknak, miben különbözik egy miniszterelnök nemzetközi mozgástere az érdektelen sklíberétől. Meg azt is, miért érdemes ragaszkodni a tényekhez, az időrendiséghez, amennyiben valamiről kifejtjük nélkülözhetetlen és fontos véleményünket.
Kezdjük egy meglepő fordulattal: a kreatív elhallgatások ellenére Orbán nem a semmiből, hirtelen felindulásból tett egy gesztust George Simionnak, hanem mindössze udvariasan válaszolt. Történt ugyanis, hogy az Úr 2025. évének májusában, azon belül is 7-én George Simion interjút adott az Euronews nevezetű lapnak, ahol a következőt sikerült mondania mindenki legnagyobb meglepetésére:
A magyarok, az RMDSZ párt nagyon komoly politikai partner. A bukaresti kormánypártok közül az egyetlen komoly párt, amelynek professzionális vezetése van. Szeretnék gratulálni nekik, és sok tekintetben Orbán Viktor lépéseit szeretném követni. Természetesen vannak vörös vonalak, és az álláspontunk eltér néhány kérdésben. De Orbán Viktor bebizonyította, hogy a családokért, a népesség megtartásáért és a kereszténységért harcolt az uniós intézményekben. Vagyis mind a Fidesz, mind az RMDSZ a partnerünk lesz."
Döbbenet, de tényleg az történt, hogy az Úz-völgyi temetőt feldúló, ősromán energiákat sugárzó korábbi Bucuresti-ultra szépeket mondott az erdélyi magyarok pártjáról, az RMDSZ-ről és Orbán Viktor magyar miniszterelnökről. Mindezt május 7-én, jó három nappal korábban, mint ahogy Orbán Tihanyban, ha nem is méltatta Simiont, de viszonozta a gesztust. Ami ráadásul nem egyszeri és megismételhetetlen kiszólás volt az ősromán soviniszta szájából, hanem csak a kezdet. Mert az elnökjelölti vitában is szóba hozta a magyar miniszterelnököt. A már emlegetett Euronews így számolt be a fejleményekről:
Ugyanakkor (Simion) elkezdte Orbán Viktor magyar miniszterelnök kegyeit is keresni egy jövőbeli uniós politikai szövetség érdekében, remélve, hogy Budapest erős befolyást tud gyakorolni a romániai magyar közösségre.”
Erre a két váratlan és biztató gesztusra válaszolt a magyar miniszterelnök olyan formában, ahogy azt az európai értékek és az európai kultúrkör megkívánja. Illetve az a bizonyos gyerekszoba, ami után a felnőttek ritkábban viselkednek dühöngő elmebetegként a nemzetközi kapcsolatok világában. Udvariasságra udvariasan, gesztusra gesztussal:
Teljesen egyetértünk. Történelmi sorsközösségben élünk a románokkal. Nem szólunk bele a most folyó román elnökválasztási küzdelembe, de annyit üzenünk innen, a Kárpát-medence közepéről, e szimbolikus helyről, hogy biztosítjuk Románia népét és jövendő elnökét, hogy mi az összefogás és az együttműködés talaján állunk. Ezért semmilyen elszigetelést, politikai retorziót nem fogunk támogatni Romániával és annak vezetőivel szemben. Mind a románok, mind a magyarok teljes jogú polgárai az Európai Uniónak, és azok is maradnak. A kereszténységért és a szuverenitásért folytatott küzdelemben számítanunk kell egymásra.
A romániai elnökválasztás George Simion és Nicușor Dan között fog eldőlni, tőlünk, a mi véleményünktől függetlenül. Ez az a bizonyos realitás, amit sajnos figyelembe kell vennünk. Elismerem, sokkal kényelmesebb lenne egy olyan világban élni, ahol az erőviszonyok egyeznek a Hunyadi-sorozatban látottakkal, mert akkor elég volna az elnökválasztás két fordulója között egy komolyabb intervenciós haderővel átkelni a Déli-Kárpátokon, hogy Kelemen Hunorból havasalföldi vajdát csináljunk. De sajnos nem ilyen időket élünk.
Ma a rossz és a még rosszabb között választhatunk. Simion elnöksége tragédia, és ezen mi nyünnyöghetünk ám naphosszat, de akad, akinek kötelező cselekednie is. A magyar külpolitika első számú feladata a kárenyhítés!
Mert azt, hogy Simion elnöksége mekkora tragédia lesz az erdélyi magyarok számára, azt a következő néhány hét diplomáciai húzásai fogják meghatározni. Ha a miniszterelnök a gesztusokra reagálva elküldené oda Simiont, ahova egyébként a korábbi megnyilvánulásai predesztinálják, akkor annak egészen biztos az erdélyi magyarok innák meg a levét. Visszatérne a bennünk nem partnert kereső, hanem minket ellenségként azonosító ősromán, temetődúló huligán Simion, aki korlátozni szeretné a romániai magyarok anyanyelvi jogait, felszámolná a magyar nyelvű oktatást és magyar temetőkben román szamárállkapcsokat keresne. Ehelyett az erdélyi magyaroknak is próbál kedveseket mondani, ami persze, ismerve a múltját, meglehetősen hamisan csengett. De mégis kimondta, hogy
a magyar közösségnek megvolt a saját jelöltje. Vagyis nem szavaztak ellenem. A saját jelöltjükre szavaztak."
Ezek után minimum fura az elvárás, hogy ne is álljunk szóba Bezzegrománia, a kelet legfényesebben ragyogó csillagának, Európa szárnyaló gazdasági csodájának következő elnökével. Mert igen, Simion egy rohadék soviniszta, ám mivel minden egyes udvariatlanságunk árát az erdélyi magyarok fizetik meg, ezért kényszerpályán mozgunk. Az erdélyi magyarok gyakorlatilag túszok, mi meg nem vagyunk Izrael, hogy Gázaként kezeljük Romániát. Ahhoz kéne mondjuk egy félmilliós hadsereg. Marad a diplomácia.
Kövér László csupán ennyit próbált meg elmagyarázni az agyhalottaknak, láthatóan eredménytelenül. Persze, lehet úgy is olvasni a történteket, hogy nem a butaság, hanem a célracionális szarháziság miatt nem értik a fentieket. Mert a gazdag amerikai nagybácsi Bohár Danijaként keresik ők is a önmegsemmisítő-önleleplező mondatot, mint mikor MZP kinyírta magát a magyar katonák Ukrajnába küldésével. Nem találnak, nincs szerencséjük. Ezért maradt nekik ez a petyhüdt rosszindulatú hermeneutika, amikor kényszeresen félre- vagy nem értenek valamit. A házisertés, a vidéki készpénzhasználat, a hont védeni képes Honvédség után a civilizált párbeszéd is kifogott rajtuk.