Szabó Tímea nagyívű gondolatai: az EU töketlen, Trump diktátor, Orbán-Szijjártó pedig egy világégés
Kabul rózsája, Szabó Tímea, aki megjárta már Afganisztánt is, persze amerikai „vendégszeretettel” körülvéve, most azon sipítozik, hogy az USA elnöke, Donald Trump - a többi diktátorral karöltve - romokba dönti a világot, többek között Venezuela megtámadásával. Túl sok szakmaiságot ne keressünk a Szabó fejtegetéseiben, azonban annál több orbánozást, trumpozást és putyinozást, mert az ideológia, ahogy ez a baloldaliaknál lenni szokott, ismét győzedelmeskedett. A geopolitika és egyes nemzetek biztonsága pedig mehet a levesbe, ha azt az ideológia és a politikai érdek éppen úgy kívánja.
Szabó Tímea igyekszik megvillantani magát a dél-amerikai kontinensen kirobbant konfliktussal kapcsolatban is, azonban, csakúgy, mint általában a fejtegetései most is főleg orbánozással, trumpozással és putyinozással érnek véget. Mert a balos és álzöld parlamenti képviselő nem tud másban gondolkodni, mert amire ránéz és amiről úgy gondolja, hogy rossz, azért szükségképpen és végső soron a nyugati oldalon Trump és Orbán Viktor, míg a keletin főleg Putyin hibáztatható.
Fotó: Hatlaczki Balázs/PS
Ugyanis Szabó szerint
70 évnyi viszonylagos béke után átengedtük a világ vezetését ennyi eszement, korrupt, maffiozó 70 éves diktátornak, akik a Föld 99%-ának érdekével szögesen ellentétes politikát folytatnak, és teljes káoszba taszítják a világot.
A képviselő asszony által megosztott képen pedig a kínai, az orosz, az amerikai és a venezuelai elnök látható. Igen, jól olvasták, és alábbi képen láthatják: Donald Trump is – Szabó Tímea értelmezésében – bővíti az elnyomók képzeletbeli listáját.
A demokrata vezetés, amely Szabó szívéhez olyannyira közel áll, természetesen nem hibáztató semmiért, mert ők a „valódi” demokrácia megtestesítői.
Ahogy azt sem tartja szükségesnek megemlíteni, hogy a „hetven év” nagy részében egy olyan kétpólusú világban éltünk, amelynek a két nagyhatalom, az Egyesült Államok és a Szovjetunió volt a meghatározó szereplője, Európa keleti része pedig az elszenvedője. És egy időben igen közel álltunk ahhoz, hogy kirobbanjon a harmadik világháború, de csak a „viszonylagos” béke jegyében. Az 1956-os forradalmat pedig már le se merjük írni, hiszen Szabó szerint valószínűleg a magyarok akkor is csak a „világ békéje” ellen lázadtak fel.
A sipítozó politikus továbbá, hasonlóan más baloldaliakhoz, sem tartja semmiben sem felelősnek és hibáztathatónak az EU vezetését azért, amiért a világ teljes instabilitásban van. Mert eme „remek elmének” sem számít, hogy nem egyik pillanatról a másikra jutottunk el idáig, és az ukrajnai helyzet súlyosbításában az EU-nak is nagy szerepe van. Akkor is így van ez, ha a politikus szerint néhány vezető kivételével jelenleg „az EU keresi a tökeit”.
Bár Szabó Tímea igyekszik kihangsúlyozni, hogy természetesen nem szimpatizál a „korrupt” venezuelai diktátorral, de az mégsem járja, hogy Donald Trump fegyveresen megtámad egy másik országot azért, hogy saját biztonságát garantálja az amerikai földrészen és ehhez még az állam fekete aranyára is rátegye a kezét. Nos, kár, hogy a nemzetközi jog eme érvényesítése akkor nem sejlett fel „a jogok élharcosában”, amikor az Ukrajna belügyeibe történő nyugati beavatkozás megvalósult, annak érdekében, hogy azt – az orosz stratégiai és nemzetbiztonsági érdekeket is sértve – az Unióhoz, majd a NATO-hoz csatolják. De beszélhetnénk még az Ukrajnában megvalósuló oroszokat ért erőszakról is, amelyek nem voltak elég fontosak a képviselő asszonynak, ahhoz, hogy felszólaljon ellenük. De mit is várhatunk egy olyan embertől, aki számára a határon túli magyarság helyzete sem számít?
Mindenesetre a baloldali képviselő láthatóan olyan tökélyre fejlesztette a „külpolitikáját”, hogy abban a jogok csak egyesek privilégiumának számítanak, míg a nemzetstratégia és biztonság egyes államok viszonylatában nem számít. Márpedig utóbbi – a nagyobb „kutyák” esetében – gyakran felülírják a nemzetközi és emberi jogokat, még akkor is, ha azzal az államok súlyos nemzetközi jogsértést követnek el.
A világot érő fegyveres összecsapások „bulijából” pedig Orbán sem maradhatott ki, aki majd „a 4 diktátor közül végül a pad alá esik”. Legalábbis ebben reménykedik a kabuli rózsa, a stabilitás és az állítólagos demokrácia érdekében pedig még jobbnak látná, ha a kormányrúd mögött a 2026-os választás után nem a jelenlegi miniszterelnök állna.
Szabó Tímea: Orbán-Szíjjártó páros a világ égése
Az EU, miután magához tért vagy „tímeásan” fogalmazva megtalálta a „tökeit”, gyorsan elfogadott egy közös nyilatkozatot, amelyet csak egy tagállam, Magyarország nem írt alá. A baloldali LMBTQ-élharcos szerint pedig a világ legnagyobb égése, hogy a magyar kormány nem gazdagította szignójával az egyébként szokásosan semmitmondó uniós nyilatkozatot. Mert miről szól az valójában? Semmiről. Általános lózungokkal van tele, amelyeknek semmilyen ereje nincs. Mégis van egy kijelentés, amelyre az ember felkapja a fejét.
Az EU szerint ugyanis a venezuelai népnek joga van dönteni a saját sorsáról és egy békés átmeneten keresztül egy demokratikus berendezkedésbe kell eljutnia.
És itt megint csak eszünkbe jut keleti szomszédunk, Ukrajna, amely saját sorsáról történő döntéshez végül nyugati segítséget kapott és kap jelenleg is. Szabó Tímea szavaival élve és kijelentését ellene fordítva akkor is, amikor az Egyesült Államok élén demokrata vezetés állt „az USA határozta meg, hogy ki jó egy másik ország népének”. Oroszország nem volt jó „partner”, nemhogy Ukrajnának, senkinek sem, aki pedig másképp gondolta – akár szimpla gazdasági okokból –, az kiesett az amerikai demokratavezetés pixiséből.
A fentiekből könnyen jutunk arra a következtetésre, hogy a nemzetközi jog akkor és ott érvényesül, mikor és ahol az EU mondja, meg persze Szabó Tímea. A politikus itt sem említi meg a stratégiai és geopolitikai érdekeket, csak a szokásos liberális maszlagot hajtogatja. Ukrajna mély korrupciója sem érdekli, csak az, hogy a kék-sárga színű zászló is ott legyen a többi uniós tagállam zászlója mellett.
Fontos kiemelni, hogy a nemzetközi jog a világ rendjének fenntartásához valóban szükséges és nélkülözhetetlen, de akkor nem sokat ér, amikor egy nagyobb hatalom találja magát szembe egy olyan választással, amely esetében két lehetőség van: vagy a saját stratégiai, számára létfontosságú érdekeit nézi vagy hagyja, hogy a számára előnytelen helyzet még súlyosabbá és fenyegetőbbé váljon.
Jobb esetben itt kellene következnie az ENSZ Alapokmánya által említett „békés” tárgyalásoknak, de azok nem mindig vezetnek eredményre, pont az egymásnak feszülő, különböző nemzeti érdekek miatt. Ráadásul, amit a kabuli rózsa nem tartott fontosnak leírni, egy átalakulóban lévő korban vagyunk, amelynek keretein belül újabb nagy államok jelentek meg, hogy még nagyobb szeletet követeljenek maguknak és megszerezzék azt, ami szerintük őket illeti. Ahogy arról már többen írtak, egy új világrend van kialakulóban és az újonnan felemelkedő és/vagy megerősödő államok – akár fegyveresen is – igyekeznek maguknak befolyásos szerepet kivívni a nemzetközi politika színpadán, de legalábbis megtartani valamit abból, ami korábban magától értetődő volt.
