A filmipar segítségével akar az ellenzék kormányt váltani
Amíg Magyar Péter öntömjénezéssel, addig Szabó Tímeáék "emúúúttizenhatévvel" akarnak választást nyerni. Mindehez pedig a filmipart vetik be, hiszen a hatásvadászat ott érvényesül igazán. Ugyanakkor annak van egy diszkrét bája, hogy Orbán Viktor munkássága hol írókat, hol a filmeseket ihlet meg.
A miniszterelnök helyében én már jogdíjakat kérnék azután a számos könyv és film után, ami az életéről, munkásságáról készült. Hiszen Orbán Viktor akarva, akaratlanul is emberek tömkelegét tartja el abból, hogy témát ad nekik. Önmagát. Idén azonban nem egy újabb könyv jelenik meg róla, hanem a filmipar kapja fel. Most ugyan mindenki Magyar Péter imázsfilmjéről beszél, de annak is az alapjait Orbán Viktor adja meg. Szabó Tímeáék pedig konkrétan az elmúlt 16 év kormányzását dolgoztatták fel.
Őszintén nem hiszem, hogy Magyar Péter filmjében benne lesz, hogy honnan indult, kinek a segítségével jutott el oda, ahova és hogyan árulta el azt a közösséget, ami igazán sosem fogadta őt be. Ahogyan az sem lesz benne, hogy milyen családi perpatvar vezetett odaáig, hogy ma ő az ellenzék elsőszámú embere. Ahogyan azt sem hiszem, hogy Szabó Tímeáék filmjében benne lesz, hogy párttársa, Jávor Benedek például hányszor fúrta meg Paks II. építését, ami, ha kész lenne, talán nem is okozna most ekkora fejfájást az olaj kérdése vagy hogy ő maga milyen stílust üt meg a parlamentben a volt egészségügyi minisztert hentesezve, ordítozva, flipflop papucsban beszambázva a Tisztelt Házba vagy amikor épp huligánként tombolnak ebben a történelmi épületben, ahol egykoron valóban kulturált emberek döntöttek az országunk sorsáról. Azt sem hiszem, hogy felhánytorgatják, hogy a párbeszédes főpolgármester nem ismeri Budapestet, ezért keveri az épületeket és az északi és déli oldalt. Vagy, hogy annyira kellemetlenül tanulatlan, hogy 40 pluszosan sem sikerült néhány okos angol modatot elsajátítania legalább a basic szókincsből, ezért a külügyminiszternek kellett fordítania mondandóját, amikor a Hableány tragédiakor tiszteletüket tették nálunk a kínaiak az áldozataik miatt. Na de ne is hánytorgassuk fel a kellemetlen múltat, inkább nézzük meg miért is kell vászonra vinni a hősöket és az állítólagos szörnyeket.
A filmipar segít felnagyítani a kicsit és beárnyékolni a nagyot
Marketing szemponjából nem elhanyagolható az imázsfilm. Ezt általában valaminek vagy valakinek a reklámozására mutatják és még a kevésbé jó dolgokat is szépen tudják ennek az eszköznek a segítségével bemutatni. Ezért eshetett a választása Magyar Péternek is arra, hogy róla film készüljön. A dolog azért meglepő, mert politikusok tekitetében nem az 1-2 éve politikai székben ülőket szokták megfilmesíteni, hanem a nagyokat. Ám ha valaki annyira oda meg vissza van magért, akkor nem meglepő, hogy a vásznon akarja magát látni a THE MAN. Ne legyenek kétségeink, az unatkozó háziasszonyok elcsöppennek majd a látványtól, aki pedig eddig sem szerette Magyart, ezután sem fogja megkedvelni, hiszen a film az igazi arcát nem mutatja be. Azokat az elborulásokat, amiket hangfelvételeken hallottunk kivágják. Ahogyan azokat a pillanatokat is, amikor például Rost Andrea kezéből kitépte a mikrofont. És megsem ő lesz a szörny, hiszen ennek a műfajnak a neve: imázsfilm.
Szabó Tímea esete azonban más. Ő már nagyon régóta próbákozik valami ütössel. Rájött, hogy az emberek szívesebben kukucskálnak mintsem olvasnak. Nekik be kell mutatni a gondoszt, aki ebben az esetben is Orbán Viktor. Nincs kétségünk afelől, hogy ez így vagy úgy, de sikerülni fog. Hiszen a legszimpatikusabb karakterből is lehet patásördögöt festeni. A kérdés csak az, hogy lesz-e rá kereslet. Érdekli-e az embereket egy ellenzéki politikus szemszögéből a rendszer. A sajátjait minden bizonnyal, de őket meggyőzni úgysem kell, hogy ne Orbán Viktorra szavazzanak. A többieket pedig vagy Fidesz szavazók vagy nem érdekli őket a politika. Ki jár jól tehát? A filmipar, senki más.
Filmekkel véleményem szerint nem lehet választást nyerni, ahhoz tettek kellenek. Bár a jobboldal is megörökítette a 2006-os időszakot az El*urtuk című filmben, de nem választási nyereség céljából, hanem azért, hogy sose felejtsük el mi, akik megélték és tudjanak róla azok, akik utánunk jönnek. Nem mellesleg olyan részletekre derült fény, amit sokan nem tudtak például a cserben hagyott rendőrökről az ostrom alatt. Kapott is hideget-meleget a film megítélése, de nem dokumentumfilm kategóriában indult vagy leleplezés céllal, hanem mint politikai krimi. Ha ilyen szándékkal készítenek filmet a fent említettek, akkor hajrá. Viszont, ha dezinformálni akarnak vagy választást nyerni, akkor megint rossz fába vágták a fejszéjüket.
