Nyugodtan tombolja ki magát Magyar Péter, aperolozzon a napsütésben, mert májustól konkrétan csodát kell tennie miniszterelnökként
A leendő miniszterelnök a hétvégén megint százezrek imádatát gyűjtötte be virtuálisan, miután bejelentette, hogy Olaszországba utazik egy filmfesztiválra, ahol a róla készült dokumentumfilmet is bemutatják. A helyzet az, hogy én most a szülők által ismert “jó zsaru” kategóriába avanzsáltam, ugyanis üzenem Magyar Péternek: menjen, élvezze a figyelmet, a tapsvihart, a napsütést és a temérdek lájkot. Szedje meg magát a büszkeséggel, a rajongással és a feltétlen imádattal, ami a kétharmados győzelem óta ebben a néhány hétben áradt rá fék nélkül. Szedje meg magát ebből energiával, ugyanis május közepétől szó szerint csodát kell tennie kormányfőként. Ennél lejjebb mi, magyar választópolgárok ugyanis nem adunk.
Nem célom magam szembeköpni, így gyorsan a cikk elején leszögezem: Magyar Péter kétharmados győzelme továbbra sem tette szimpatikussá a szememben sem az önimádatot, sem pedig a leendő miniszterelnök irányába mutatott személyi kultuszt. Azonban magyar állam- és választópolgárként kénytelen vagyok beletörődni az eredménybe, ezzel együtt pedig beállok azok sorába, akik határtalan elvárásokat fogalmaznak meg az ország vezetése felé. Vége a racionalitásnak és földhözragadt elvárásoknak, hiszen a leendő miniszterelnök nekem is, mint választópolgárnak megígérte, hogy innentől kezdve arany életem lesz ebben az országban, tehát ezt minimum el is várom tőle záros határidőn belül. (Jó, ez eddig komolytalanság volt, most térjünk rá a valós dolgokra).
Magyar Péter most fürdőzik a nagyszerűségben, ebből pedig merítsen erőt, mert kegyetlen nehézségek várnak rá
Véleményformálóként, abban a helyzetben, hogy éppen ezen a választáson nem az győzött, akihez a mi szívünk jobban húzott, a vereség és a hatalomátvétel közötti időszak nyilván a legnehezebb. Sokan ugyanis most azt hiszik, hogy attól, mert néhány százezren mást gondolnak (vagy hát inkább legtöbbjük nem gondol semmit) a világról és Magyarországról, mint mi, ezért nem nekünk van igazunk. Emiatt ebben az időszakban sok hozzám hasonló véleményformáló most letargiába esett, meg látványosan hallgat, pedig, ha eddig biztos volt az igazában, akkor ezután is biztos lehetne benne. A helyzet most csak annyiból más, hogy a mi felfogásunk igenis megadja a győztes félnek a lehetőséget az örömre, a “felhőtlen boldogságra”, amivel - reményeink szerint - akár fel is töltheti a leendő miniszterelnököt az előtte álló nehézségekhez. Ugyan én Magyar Péter elmúlt 16 éve, valamint az elmúlt másfél év kampánykommunikációja alapján szkeptikus vagyok azzal kapcsolatban, hogy a Tisza elnöke tudja, hogy mibe vágta a fejszéjét, de a remény azért nem hagyott el.
Magyar Péter ugyanis egy olyan időszakban veszi át a kormányrudat Magyarországon, amely időszak még a tapasztalt kormányosok számára is kegyetlen kihívásokkal járna. Ha valaki nem szűkítette le a tájékozódását politikusok Facebook-posztjaira és cikk címekre, akkor tisztában lehet vele, hogy az Európai Unió épp az összeomlásba taszítja saját magát - hiszen biztosan nem lenne jobb a helye annak a 90 milliárd eurónak, amit most hitelként Zelenszkijnek adnak, mint az ukrán gazdasági fekete lyuk -, az orosz-ukrán háború eszkalációja még mindig ott lebeg a fejünk fölött, miközben soha eddig nem látott energiaválság felé tart az egész kontinens. És akkor még az illegális bevándorlás fojtogató problémájáról nem is beszéltünk, amely valószínűleg az első gyomros lesz Magyar Péter kormányának. A június közepén életbelépő migránspaktum kapcsán az uniós vezetők ugyanis egyáltalán nem tűnnek kenyérre kenhetőnek, hiszen valójában ők is tudják, hogy az illegális bevándorlás valamifajta kezelése nélkül akár még a nyugati országokban is fellázadhatnak ellenük az emberek.
Ha viszont Magyar Péter kormánya nem talál megfelelő megoldást a migrációs helyzetre, akkor a beígért euromilliárdok, amiket politikai nyomásgyakorlásként Orbánék ellen fordítottak, simán átfordíthatóak Magyar Péter kormánya ellen is. Azt pedig tudjuk, hogy Ursuláék most nem fognak ezekkel a milliárdokkal dobálózni, mert nekik most nagyon is szükségük van a pénzre, hiszen egy háborút finanszíroznak. A belőtt séró, a lájkok és a vörös szőnyeg tehát nem lesz elegendő Magyar Péternek a brüsszeli tárgyalásokhoz. Márpedig, ha a leendő miniszterelnök ott elhasal, akkor nagy bajban lesz a többi ígéret betartásával is. Hiszen a 9 százalékos SZJA-val terhelt minimálbér is jól hangzik Facebook-posztokban, csak a kijelentésből teljesen mellőzve van a reális adópolitika és a magyar társadalmi berendezkedés ismerete. Dehát ezzel majd úgyis szembesülnek (ugye?).
A helyzet az, hogy a megannyi politikai amatőrrel végbement kormányváltás egy olyan időszakban történt meg, amikor a legkevésbé az számít a valóságban, hogy kinek hány lájkja van a Facebookon. A mai geopolitikai helyzetben a tájékozottság és a tapasztalat, ami megmenthet egy társadalmat a teljes összeomlástól. Én tényleg reménykedek benne, hogy ez alatt a pár hét alatt és a lájkörömben úszkálva, a vörös szőnyegen állva Magyar Péter legalább egy pillanatra belegondol abba, hogy mi vár rá. Ráadásul mindeközben azt is ki kell találnia, hogy mivel tereli majd el a rajongói figyelmét arról, ha a valóság sokkal sötétebb lesz, mint ahogyan ő arról a közösségi médiában posztol.
Szóval pihenje csak ki magát leendő miniszterelnök úr, mert most csodatételt várunk el Öntől.
