Aki egy csodát tesz, annak utána mindig varázsolnia kell
Fotó: Hegedüs Róbert
Ez egy teljesen átlagos választás volt és egy teljesen átlagos hatalomátadás lesz. Furcsa, hogy ezt bizonygatni kell, vagy fel kell rá hívni a figyelmet. Egy átlagos országgyűlési képviselőválasztás ismérvei ugyanis pont ilyenek. A törvényekben meghatározott időben és szabályok szerint tartják, az ellenzék és a kormánypártok is elindulnak rajta, mindenki elfogadja és betartja a játékszabályokat. És persze mindenki elfogadja a választás eredményét is.
A választást nem követi némi utcai ünneplésen kívül semmiféle turbulencia, a vesztesek szomorkodnak, a győztesek örömködnek, a bunkók meg fenyegetőznek. Ebben sincs semmi rendkívüli. És persze a győztesek megpróbálják valami különlegesnek, fennköltnek, páratlannak tételezni a győzelmüket.
A választás a demokrácia legfőbb ismérve
Nagy győzelem volt ez, tehát a nagyon nagynak tételezett győzelem nagyon nagy várakozásokat is gerjeszt. Az 1990-nel kezdődő modern magyar választástörténetnek azért vannak tanulságai. Például azt, hogy egyetlen győztes sem tudta beváltani azokat a várakozásokat, amelyeknek a győzelmét köszönhette. A rendszerváltó elit jobboldali részét szinte teljesen elsöpörte az örökölt csőd, Horn Gyula sem hozta vissza a 3 forint 60 fillérbe kerülő kenyeret. Orbán Viktor első négy éve hiába volt a legjobb a rendszerváltás után, a választókat magával ragadta a baloldal “több pénzt az embereknek” kampánya. 2004-ben Medgyessy Pétert le kellett váltani ahhoz, hogy a “jóléti rendszerváltás” illúzióját el lehessen 2006-ban újra adni, de aztán Gyurcsány már a választási év szeptemberében megbukott, csak ezt a tényt a következő három évben a kormánypártok egyáltalán nem voltak hajlandóak tudomásul venni.
A Fidesz sem tudta az 2010-es választási ígéreteit teljesíteni, ha nincs a rezsicsökkentés és a töredezett pártrendszer, akkor akár simán visszajöhettek volna a kommunisták már 2014-ben is. És hát valljuk meg, minden életszínvonal-emelkedés ellenére, ha nincs a migránsválság, akkor simán lehetett volna szoros a 2018-as választás is, ahol szintén a töredezett pártrendszer mentette meg a kétharmadot. 2022-ben egyszerre volt mázlink az óellenzék teljes inkompetenciájával, a miniszterelnök-jelölt példátlan alkalmatlanságával (akkor még nem léteztek azok a technológiák, amivel Magyar Pétert felépítették), és a háborúval. Akkor ugyanis az emberek elhitték, hogy a háború ideérhet. Óriási hiba volt megismételni a 2022-es kampányt, a háború ugyanis nem csak nem ért ide, hanem az emberek már meg voltak róla győződve, hogy nem is fog. És azt sem lehet kétszer eljátszani, hogy az ellenzék miniszterelnök-jelöltje alkalmatlan. Márki-Zay Péter egyedi eset volt, ez a kampányelem már Medgyessy és Gyurcsány esetében sem működött.
Mostanra azonban elfogyott a szerencsénk. A választók a háborút megszokták, a gazdaság nem nőtt a szokott mértékben, a geopolitikai és EU-s fenyegetés sem volt eléggé ijesztő. És mostanra már mindenki találkozott bunkó fideszessel, magát fideszesnek hazudó bűnözővel, hülye fideszessel, hogy minden rosszat a kormánypártokra lehessen kenni az országban.
Az meg ha másból nem is, a választási eredményből kiderült, hogy a 35 év alatti fiatalokkal gyakorlatilag nem élünk egy országban és bizonyosan nem élünk velük egy kultúrában. És így nem is tudjuk, nem is tudhatjuk, érthetjük, hogy Magyar Péter milyen mutatvánnyal nyűgözte le őket.
Amit a cikk első felében írtam, az a következő két évben még normál ügymenet mellet is érvényes lehet a 35-40 felettiekre. Ők még rendelkeznek olyan valóságismerttel, hogy felfoghatják, nem erre a komfortfokozatra fizettek be a szavazatukkal.
De a 35 év alattiak esetében semmiféle jóslat nem tehető arra vonatkozólag, hogy nem sikerül őket továbbra is ebbe a konstruált rendszerváltó hangulatban tartani. A Tisza kormánynak ugyanis ezeknek a választói csoportoknak a telefonok képernyőjén kell eladni a kormányzás valóságát. A 35 év alattiak más előadásokhoz vannak szoktatva, mindenben különböznek azoktól a választóktól akik kormányt váltottak vagy megtartottak az elmúlt 36 évben Magyarországon.
Mindig az ország hangulatának megmozdításával lehetett választást nyerni, vagy veszíteni, de most először van olyan, hogy igazából nem tudjuk, hogy mit mond és főleg, hogy hogyan mondja a másik fél a kampányában az üzeneteit a választóknak. Ugyanis minden telefon képernyőjén más műsor megy.
Persze nem Magyar Péter volt itt a varázsló, de a varázslatot azért természetesen a nevére vette. Hiába volt ez egy teljesen átlagos választás egy demokráciában, ez nem egy szokványos kampány volt. És így a kormányzás keretezése sem lesz szokványos. Magyar Péter imázsa lehet, hogy sokkal ütésállóbb lesz, mint gondoljuk. A valóság sokkal kevesebbet fog számítani, mint eddig, pedig már eddig sem azon múlott.
