Mintha fizettek volna érte, úgy álltak sorba az Európai Parlament baloldali politikusai, hogy szűk néhány percben a legképtelenebb hülyeségekkel vádolják meg Magyarországot a Delbos-Corfield-jelentés általános vitájában, ezért is siklott el a figyelem afölött, hogy a két legnagyobb konzervatív frakció, az euroszkeptikus Identitás és Demokrácia, valamint a jobbközép Európai Konzervatívok és Reformerek teljes mellszélességgel áltak ki hazánk mellett, és ez előrevetíti az európai reneszánsz gondolatában közös nevezőre jutó konzervatív pártok európai összefogásának lehetőségét. A Fidesz eddig kivárt, melyik frakcióhoz is csatlakozzon – ezzel párhuzamosan egy teljesen új frakció alapítása is felmerült –, de ahhoz, hogy az európai reneszánsznak kellő súlya legyen Brüsszelben, szükséges volt a jobboldal előretörése, amely a francia elnökválasztás idején még meghiúsult, de az olasz választásokkal megvalósulni látszik. Kérdés, van-e egyáltalán létjogosultsága a konzervatív összefogásra összpontosítani egy egyre elmélyülő háború konfliktus árnyékában, vagy éppen most van csak értelme igazán.
Aki nézte a tudósítást a Delbos-Corfield-jelentés EP-vitájáról, érzékelhette azt az eltéveszthetetlen felsőbbrendű önhittséget, amellyel a teljesen fogalmatlan és tudatlan, de kellően magabiztos európai politikusok lánglelkű szónoklatokat tartottak önmaguktól megrészegülten a messzi távoli Magyarisztánról, az országról, amelyik hiába az unió része, mégis valahol a pampákon, vagy Dél-Amerikában van, egy elérhetetlen mesevilág, egy sosemlátott diktatúra, ahol bármi megtörténhet és meg is történik. Egy országot, amelyet joga van bármelyik néhány százalékos támogatottságú európai törpepártocska képviselőjének megbüntetni két perc hírnévért, elvenni a pénzét, csak azért, mert nem úgy gondolkodik, mint ő. Ami sokkal szomorúbb, hogy e törpepártocskák között magyar is akad. A momentumos Cseh Katka is úgy érzi, hogy joga van elvenni a magyarok pénzét, mert azok nem úgy gondolkodnak, mint ő. És Ujhelyi doktor, a Demokratikus Koalíció felmosórongyává csicskult MSZP képviselője is így gondolja.
Jelzésértékű, hogy az európai reneszánszban reménykedő pártok kiálltak Magyarország mellett az EP-ben
A támadásokról eleget hallottunk, eleget élvezkedett ezen a baloldali sajtó, arról azonban keveset beszélünk, hogy a vörös többségű EP-ben akadt két olyan pártszövetség is, amely határozottan kiállt Magyarország mellett. Az egyikük a 2019-ben alakult euroszkeptikus Identitás és Demokrácia tömörülés, amely tagjai közt tudhatja
- az Osztrák Szabadságpártot,
- a belga Flamand Érdeket,
- a cseh Szabadság és Közvetlen Demokrácia pártot,
- a Dán Néppártot,
- az Észt Konzervatív Néppártot,
- a Finnek Pártját,
- a francia Nemzeti Tömörülést,
- az Alternatíva Németországért pártot és
- az olasz Északi Ligát.
Egyelőre jegyezzük meg, hogy a pártcsalád két pártja is Fidesz-szövetségesnek tekinthető, hiszen hagyományosan jók a kapcsolatai mind Marine Le Pennel, mind Matteo Salvinivel. Jelenleg 73 képviselője van a parlamentben, az ötödik legnagyobb erőt alkotja az EP-ben. A másik képviselőcsoport, amely kiállt a magyarok mellett, az Európai Konzervatívok és Reformerek volt, amely a hatodik legnagyobb képviselőcsoport a jelenlegi Európai Parlamentben; 62 képviselői hellyel rendelkezik, 19 pártot tömörít 15 országból. A pártszövetség tagjai között tudhatja a lengyel Jog és Igazságosság (PiS) pártot, a spanyol konzervatív Voxot, az olasz választások győztesét, a Fratelli d’Italia-t, a szlovák SaS-t, a svéd választásokon szintén jól szereplő Svéd Demokratákat, és a Horvát Szuverenistákat.
Ladislav Ilčić, az Európai Konzervatívok és Reformisták horvát képviselője. Fotó: MTI
Budapesten rakták le az európai jobboldali fordulat alapjait
Még 2019 áprilisában, Budapesten találkozott Orbán Viktorral Mateusz Morawiecki és Matteo Salvini, annak apropóján, hogy az Európai Néppártból kiutált Fidesz melyik EP-frakcióhoz csatlakozva fogja folytatni uniós parlamenti munkáját. A megbeszélés talán legfontosabb pillanata, hogy ekkor hangzott el Salvini részéről az új európai (jobboldali) reneszánsz lehetősége, az a gondolat, amely képes lehet összefogni az EP jobboldali pártjait. A találkozón Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök azt hangsúlyozta:
azért találkoztunk itt, Budapesten, mert hiszünk Európa jövőjében, hiszünk az Európai Unió jövőjében, és hiszünk abban, hogy tudunk közös utat építeni Európa számára.
Matteo Salvini pedig azt emelte ki, hogy szükség van egy olyan európai újjászületésre, reneszánszra, amely véget vet a diktátumoknak, az elszigetelésnek, és a hagyományos értékeket emeli a középpontba.
Orbán Viktor a közös sajtótájékoztatón arról beszélt, hogy Salvini és Morawiecki két különböző EP-frakció képviseletében érkezett Budapestre (Identitás és Demokrácia; Európai Konzervatívok és Reformerek); melléjük zárkózhat fel az EPP-ből kilépő, európai méretekben is jelentősnek mondható politikai erő. A miniszterelnök elmondta: a találkozón kölcsönösen egyetértettek Matteo Salvini azon megfogalmazásával, hogy egy európai reneszánszra van szükség, emellett arra jutottak, hogy nincs egyetlen olyan téma sem, amelyben ne tudnának egyetértést kialakítani, azaz az olasz, a lengyel és a magyar nemzet egyetlen ponton sem áll szemben egymással.
A várt összefogás a koronavírus-járvány okozta gazdasági problémáknak és számtalan más tényezőnek köszönhetően nem valósult meg, ugyanakkor az is látszik, hogy az összetartás a Magyarország melletti kiállásban megmutatkozott, tehát a parázs a felszín alatt tovább izzott.
A magyar különutassághoz való viszony több európai választást is meghatározott
Hogy milyen akadályai lehettek a koronavírus-járvány mellett az összefogás kialakításának, arra csak tippelni tudunk. Része lehetett ebben a vélt vagy valós lengyel eltávolodás a V4-ektől, de szerepe letehett ebben annak is, hogy eddig elmaradt az az európai szintű nagy jobboldali győzelem, amely lökést adhatott volna egy formálódó új konzervatív frakció megalakulásának. Ezért is érdemes kitérni arra, milyen várakozás előzte meg nemrégiben a francia elnökválasztást, ahol elsőként felcsillant a jobboldali áttörés reménye. Mint portálunkon megírtuk, nem is volt véletlen, hogy a francia elnökválasztást a jelek szerint erősen meghatározta a Magyarországhoz való viszony. Emmanuel Macron francia államfő éppen a francia elnökválasztási kampány kellős közepén látogatott hazánkba 2021 decemberében, őt megelőzően viszont Macron két legerősebb kihívója, Marine Le Pen és Éric Zemmour is fontosnak tartotta, hogy éppen Magyarországról üzenjen választóinak, a magyar különutas politikát méltatva.
Tom Vandendriessche, az Identitás és Demokrácia belga képviselője. Fotó: MTI
Hozzátehetnénk: a francia után az olasz választási kampányt is erősen meghatározta a Magyarországhoz való viszony, vagy a Magyarországgal való riogatás. Az olasz baloldal által indított hisztériakampány ellenére azonban Salvini nem keveset kockáztatva állt ki hazánk mellett, kiemelve, hogy Olaszország példát vehetne a magyar családpolitikáról. Ezért is jegyezhető meg, hogy az olasz jobboldali pártok nem keveset kockáztattak, amikor képviselőik az Európai Parlamentben kiálltak – legalábbis szavazatukkal is – Magyarország mellett, különösen annak fényében, hogy Ursula von der Leyen EB-elnöki minőségében avatkozott be kívülről az olasz választásokba, amikor megfenyegette az olasz választókat, hogy Olaszország könnyen a páriának számító Magyarország és Lengyelország sorsára juthat, ha rosszul, azaz a jobboldalra szavaznak.
Európa büszke lehetne Magyarországra, amely a közép-európai kultúra fókuszpontja
Érdemes kisebb kitérőt is tenni, hogy az említett EP-vitában milyen érveket vonultatott fel a két konzervatív pártszövetség, hiszen ez az a szemlélet, amely a magyar politikáról a baloldali zsigerkampány ellenére eljuthat az európai polgárokhoz.
Az euroszkeptikus (többek közt Salvinihez és Le Penhez köthető) Identitás és Demokrácia pártszövetség francia képviselője, Jean-Paul Garraud például arról beszélt: az EP „keresztes hadjáratot” folytat Magyarország ellen, amelyet hamis, igaztalan vádakkal illet a jelentés, többek közt azzal, hogy hazánkban egy választási autokrácia, egy hibrid rezsim alakult ki, amelytől meg kell vonni az uniós támogatásokat. A francia képviselő úgy vélte, a jelentés homályos, megalapozatlan és pontosan kifejezi az EU „imperialista felfogását”. Úgy vélte, a támadásokat Magyarország azért szenvedi el, mert hű akar maradni Európa alapelveihez, és a választópolgárok már negyedszer szavazatukkal adtak ennek hangot.
Nicolaus Fest, a német AfD által delegált EP-képviselő ugyanakkor arról beszélt: a probléma nem Magyarországgal, hanem az EU balra tolódásával van. Példaként említette, hogy a Frankfurter Allgemeine Zeitung is egyoldalúsággal vádolta meg az Európai Bizottságot, mivel tétlenül tűrik, hogy Franciaországban a multicégek felvásárolták a sajtót, Németországban pedig a közmédia volt kénytelen elismerni, hogy politikai szűrőket alkalmaznak, amelyek a jelenlegi kormánynak kedveznek.
Harald Vilimsky, az Osztrák Szabadságpárt delegáltja arról beszélt: Magyarország vendégszerető ország, a magyar politikusok pedig művelt és barátságos emberek, akik nem érdemlik meg azt a bánásmódot, amelyet az EP-ben tapasztalhatnak. Kiemelte: véleménye szerint Magyarország és annak fővárosa a közép-európai kultúra olyan fókuszpontja, amelyre Európának büszkének kell lennie. Úgy vélte, a Magyarország elleni támadásnak semmi köze sincs a jogállamisághoz; a probléma azzal van, hogy hazánkban olyan jobbközép kormánya van, amely ellenáll a migrációnak és az Európai Egyesült Államok létrehozására tett kísérleteknek. Vilimsky úgy vélte, minden politikusnak az lenne a kötelessége, hogy saját választóit, hazája érdekeit képviselje, ahogyan azt Orbán Viktor teszi.
A belga Tom Vandendriessche azt hangsúlyozta: Magyarország egy olyan szabad ország, amely elutasítja a tömeges bevándorlást, az erőltetett multikulturalizmust és genderideológiát, ugyanakkor kiáll a határvédelem, a családok és a gyermekek védelme mellett. Ezzel a politikával lehet nem egyetérteni, de az a magyarok demokratikus úton megszületett döntése, amely pontosan kifejezi az Európai Unió jelmondatát is: egység a sokféleségben. A politikus úgy vélte, ez azonban nem tetszik annak a globalista elitnek, amely a sokszínűséget a birodalmi tervek útjában álló akadálynak látja, és mindent megtesz, hogy eltörölje az államok szuverenítását és a népek identitását, a szabad polgárokat pedig egy senki által meg nem választott bürokatikus elit akaratának akarják alárendelni. Kiemelte: véleménye szerint nem Magyarország, hanem az Európai Unió tiporja lábbal az európai értékeket, és a jogállamiságot, az Európai Bizottság Magyarország elleni büntető hadjárata pedig figyelmeztetés a többi tagállammal szemben, hogy hamarosan ők következnek. Vandendriessche szerint ennek a folyamatnak egyedül Orbán Viktor szab gátat.
A holland Marcel de Graaff felszólalásában pedig azt ecsetelte: véleménye szerint az EU vált korrupt diktatúrává, amelyben részt vesz Hollandia, Németország, Franciaország, Belgium és Olaszország is. Az oltásellenes, klímaváltozás-tagadó politikus példaként említette az uniós vakcinabeszerzést, amelyen Ursula von der Leyen valószínűleg sok pénzt keresett, de kritizálta a Green Deal megállapodást is, amely tönkreteszi a gazdákat. Kiemelte: a hagyományos keresztény értékeket büszkén hirdető, a legalacsonyabb energiaárral rendelkező, a bevándoroltatást határozottan elutasító magyarországi jogállamiság a példa arra, hogyan kezelje problémáit az Európai Unió.
Patryk Jaki, az Európai Konzervatívok és Reformisták lengyel képviselője. Fotó: MTI
A jelentés megalapozza az uniós polgárok bizalomvesztését az EU-ban
A jobbközép Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) képviselőcsoportjából – ahová a PiS, a Meloni fémjelezte Fratelli d’Italia és a spanyol konzervatív Vox is tartozik – Jadwiga Wiśniewska felszólalásában arról beszélt, hogy az Európai Unió előtt álló legnagyobb kihívások az orosz–ukrán háború, az infláció és az energiaválság, az Európai Parlament mégis Magyarország elítéslésével van elfoglalva. Úgy vélte, hazánkat olyan ügyek miatt kritizálják, amelyek valójában Magyarország belügyei; ezek közé tartozik a vallásszabadság, a gyermekek védelme a pedofíliával szemben, vagy a bírók kinevezése. Hozzátette: az Európai Uniónak nem tétlen vitákra kellene az idejét pazarolni, hanem a kihvásokkal kellene szembenéznie.
A szintén lengyel Patryk Jaki arról beszélt, az Európai Unió több szankciót alkalmaz Lengyelország és Magyarország, mint Oroszország ellen. Úgy vélte, a demokráciákban az emberek joga megválasztani a saját kormányukat, az EU antidemokraikus hatóságai azonban szankionálják azokat az országokat, ahol „nem választanak helyesen”. Úgy vélte, az EU-ban hangoztatott szép jelszavak mögött diktatúra és a demokrácia megvetése húzódik.
A spanyol Jorge Buxadé Villalba arról beszélt, hogy Magyarország 2018 óta folyamatos támadás alatt áll, ugyanakkor egyetlen jelentés sem tudta azonosítani a jogállam megsértését Magyarországon. Úgy vélte, az aktuálisan tárgyalt jelentés olyan ügyekre koncentrál, amelyek Magyarország magánügyei, és úgy vélte, az EU-nak nem lenne szabad belügyekbe beleavatkoznia, ehelyett Európa megvédésére kellene koncentrálni.
A horvát Ladislav Ilčić felszólalásában azt hangoztatta, hogy számtalan más országot is elő lehetne venni például azért, mert a Velencei Bizottság elmarasztaló véleményt fogalmazott meg velük kapcsolatban. Hozzátette: a magyarok kiállnak a nemzeti identitás és a vallási értékek fontossága mellett, ezért a jelentés a magyarok identitásukhoz való jogát kérdőjelezi meg. Úgy vélte, a jelentés hozzájárulhat ahhoz, hogy az uniós polgárok elveszítség a bizalmukat egy pluralitásra épülő EU-ban.
Több terv is létezik a konzervatív erők egyesítésére
A két frakció tehát kitett magáért a Magyarorzság melletti kiállásban, amelyben feltehetően közrejátszhatott az is, hogy még mindig kérdéses, a nagyobbik magyar kormánypárt melyik frakcióhoz csatlakozik, illetve, hogy ehelyett létrehoznak-e egy harmadik, új frakciót – mindhárom lehetőség felmerült már ugyanis sajtóhírek szerint. Bár az euroszkeptikus Identitás és Demokrácia frakcióban Salvini és Le Pen pártjai is helyet foglalnak, mégis szélsőjobboldali, az EU egységének megtörésén dolgozó szövetségként emlegeti a haladó sajtó. A jobbközép ECR-hez főleg a PiS, de Meloni pártja miatt is több szál köti a Fideszt, ráadásul a frakció megítélése sem olyan rossz, ugyanakkor a tárgyalások – ha voltak is a háttérben – kézzelfogható eredménnyel még nem jártak. Ellenben az európai politikai térben nyilvánvalóan logikusnak tűnhet egy új, közös és ezáltal nagyobb súlyú platform létrhozásának az ötlete is, ám ebben olyan pártokat kellene közös nevezőre hozni, mint a Ligát, amelyet például a PiS oroszbarátsággal vádol. Szintén logikus döntés lenne az új frakciót elősorban földrajzi viszonyokhoz igazítani: jelesül egy közép-kelet-európai pártszövetség jól ellensúlyozhatná Nyugat-Európa Brüsszelre gyakorolt hatását. Ennek lehetőségei a Visegrádi Négyek gyengélkedése, és a különböző országok kusza és szerteágazó politikai viszonyai miatt is távolinak tűnnek.
Az olasz jobboldal előretörésével azonban a jobboldali összefogás lehetősége közelebb került a megvalósuláshoz, és láthatóan Magyarország védelmében létrejött és működik is az összefogás. Nem elhanyagolható, hogy amennyiben az Európai Bizottság érvényt szerez Olaszország megfenyegetésének, és a Lengyelországgal és Magyarországgal szemben gyakorolt büntető politikáját az olaszokra is alkalmazni fogja, az nemcsak a jobbodali szavazók belső ellenállását fogja megerősíteni, de meg fogja gyengíteni az EU-ba, a jelenlegi brüsszeli vezetésbe vetett bizalmat. Hosszútávon ez több jobboldali pártot is kiábrándíthat a jelenlegi EU-s politikából, akik például az Európai Néppártól elszakadva új pártszövetségek után néznek.
Vezetőkép: MTI/EPA/Julien Warnand
Facebook
Twitter
YouTube
RSS