Egy éven keresztül szembement egész Európával az oroszbarát magyar külpolitika, mert a kormányfő nem volt hajlandó felismerni, hogy az ukrán válság teljesen új helyzetet teremtett – írja elemzésében az Index.hu. A Vlagyimir Putyin budapesti látogatására érkező reakciók nyilvánvalóvá tették, ezt nem lehet tovább folytatni: Budapest addigi legszorosabb szövetségesét, Lengyelországot is elvesztette, és a visegrádi együttműködés is szétesőben. Orbán még a saját kormányában is az utolsók közt látta be, mennyire végzetesen rosszul mérte fel az európai trendeket. A kormányfő most már korrekciót akar, és ebben már nem Szijjártó Péterre támaszkodik.
De hogyan juthatott idáig a magyar külpolitika? Hogyan vezényelték le a magyar külpolitika oroszbarát fordulatát?
2014 tavaszán az ukrán válság teljesen új geopolitikai helyzetet teremtett, ami minden addigi folyamatot felülírt. Eddig a pontig lett volna racionalitás Orbán pragmatizmusában, az oroszok felé történő gazdasági és politikai nyitásban – innentől viszont óriási károkat okozott. Az ukrajnai helyzet miatt a közép-európai régióban mindenütt az atlantizmus erősödött meg. A környező országok együtt mentek ezzel a trenddel, felértékelődtek az Egyesült Államok és az EU számára, növelték politikai súlyukat, Magyarország viszont továbbra is az ellenkező irányba mozgott. Részben ennek is a következményeként Orbán régi álma, a nyugati orientáció helyébe állított közép-európai szövetség alapjai is elkezdtek omladozni. Orbán Viktor számára ez, nem pedig a Brüsszeltől és Washingtontól való távolodás az igazán fájdalmas, hiszen a politikáját eleve utóbbiakkal szemben határozta meg.
Január végén létrehozták a cseh–osztrák–szlovák együttműködési fórumot. Ez a slavkovi háromszög hosszú távon a visegrádi együttműködés (V4) eljelentéktelenedéséhez is vezethet, különösen, hogy Varsó is egyre kevésbé elkötelezett tagja a V4-nek. A 38 milliós Lengyelország ugyanis a kis közép-európai államok helyett inkább a nagyokkal akar játszani, és a lengyel–német–francia weimari háromszöget élesztené újra. Eközben még a régi magyar–horvát barátság is kihűlt, köszönhetően a Mol–INA-konfliktusnak.
A miniszterelnök az elmúlt három-négy hétben jött rá, hogy Magyarország elszigetelődik. Az ország kívülről sokkal elkötelezettebbnek látszik az oroszok iránt, mint amilyen valójában. Orbán az irányítást a kezébe véve gyorsan szervezett egy „korrekciós körutat″, ám részben az előkészítetlensége miatt, részben azért, mert a helyzetet udvariassági vizitekkel már rég nem lehetett kezelni, a kijevi látogatás hűvösre sikerült, a szerbiai visszhangtalan maradt, a varsóiból pedig kisebbfajta katasztrófa lett.
Az Index szerint Martonyi János külügyminisztersége alatt váltást akart, de az akadékoskodó minisztert és külpolitikusait váltották le, amit az apparátus megrostálása követett. Az elbocsátások végére a külügyminisztérium intellektuális és diplomáciai technikai képességét végezetesen legyengítették, a kommunikációt lebutították.
Az Index forrásai szerint Orbán – Gyurcsánnyal ellentétben, akit Putyin kisugárzása lenyűgözött – mindig is tisztában volt azzal, hogy Putyinnál kizárólag az érdekek számítanak. És szemben az ellenzéki vádakkal, nem érez különösebb szimpátiát az orosz elnök vagy annak autokratikus rendszere iránt sem. Az oroszbarát irányváltás fő oka a politikai mozgástér növelésének, és persze a gazdasági előnyöknek a reménye volt.
A külpolitika irányvonalát érintő legfőbb döntések általában a külügyminisztériumi és diplomáciai apparátustól függetlenül, számukra ellenőrizhetetlenül, a miniszterelnök szűk környezetében, kijáróemberek és lobbisták tanácsai alapján születtek. Már a Navracsics-csapattal is gondok voltak, de Szijjártóék katasztrofálisak – erősítették meg külügyes informátorok az Indexnek. Már készül a kormányban az oroszbarát vonalat felváltó „új irány″. Az viszont egyáltalán nem biztos, hogy az irányváltást a külügyminisztérium még Szijjártó Péter vezetésével fogja végrehajtani.
A teljes cikk az index.hu-n itt olvasható
Facebook
Twitter
YouTube
RSS