Az orosz–ukrán háború valójában egy jóval tágabb geostratégiai eseménysor, az amerikai–kínai dominanciaharc és az annak keretében az erőforrásokért zajló versenyfutás része, amelyben mi kétségbeejtően jelentéktelen tényező vagyunk – nagyjából ez a nem túl szívderítő következtetés derült ki Schmidt Mária Látlelet az orosz–ukrán háborúról című könyvének bemutatóján, amelynek házigazdája kollégánk, Ferkó Dániel volt. Bármennyire is szeretnénk ebben magánvéleményt megfogalmazni és főleg magánérdeket érvényesíteni, azt a minket maga alá gyűrt birodalom meg sem kérdezi. Nagyon okosan és óvatosan kell ilyen keretek közt kitalálni a saját mozgásunkat, hogy megmaradjunk – derült ki. A helyzet súlyosságára tekintettel a könyv szerzője mindenki figyelmébe ajánlotta az imát, egyrészt az elsődleges hatása miatt, másrészt annak igazolására, hogy Európának még maradt valamije a régi önmagából.
A könyv a címe ellenére valójában nem az oroszokról, nem az ukránokról szól, hanem az Amerikai Egyesült Államok természetét, politikáját, mozdulatait érteti meg
– jelentette ki G. Fodor Gábor, a könyvbemutató moderátora. Hozzátette, hogy a kötet alapgondolata, hogy nekünk nem osztottak lapot ebben az eseménysorban, ám akkor a kérdés, hogy ki osztja a lapokat, aki osztja, az cinkeli-e azokat, és részt vesz-e játékosként is a partiban.
A konfliktusnak még csak a kezdeténél vagyunk, és nem tudjuk, hogy eszkaláció, az egész világra kiterjedő konfliktus lesz-e belőle
– mondta Schmidt Mária, és megerősítette azt a felvetést, hogy a könyv valójában az Egyesült Államokról szól, hiszen
minden, ami most a világban történik, az az Amerikai Egyesült Államokról szól. A dolgokat Washingtonban döntik el, és ezeket a döntéseket az egész világnak tudomásul kell vennie. Mindenki a washingtoni döntésekre reagál – vagy úgy, hogy végrehajtja, amit mondanak neki, vagy úgy, hogy megpróbál valami külön utat járni.
Felidézte, hogy Trump elnök Kínát nevezte fő ellenségnek, és ezért leállította a demokráciaexportot, nem akarta újabb frontokon elfecsérelni az amerikai erőket. Schmidt Mária szerint Trump megbuktatása után is maradt ez a stratégia; előbb Oroszországgal és Európával akarnak leszámolni – Putyin felült a provokációnak –, a következő lépés pedig Kína lesz.
Nemhogy nem osztottak nekünk lapot, de Európának sem
– mondta ki a vészjósló következtetést, azzal kiegészítve, hogy az Európai Unió vezetői nem Európa érdekét szolgálják, hanem valami mást.
A látszólag orosz–ukrán háború valójában az amerikai–kínai konfliktus alfejezete
Békés Márton, a XXI. Század Intézet igazgatója szerint noha csak a háború első hét hónapjának időszakát tárgyalja a könyv, nyugodtan olvashatjuk belőle az elkövetkező éveket is. Úgy vélte, három rétegre bontható a történet Schmidt Mária értelmezésében:
- egy orosz–ukrán, azaz posztszovjet szláv belháború;
- egy proxyháború, amelyben Ukrajna az amerikaiak, Oroszország a kínaiak kesztyűbábja;
- egy XXI. századi energiaháború, amely illeszkedik abba a sorba, hogy az USA mindig ott alakította ki a háborús gócpontokat, ahol az amerikai energiarezsim háromszögelési pontjai vannak.
Fotó: Hatlaczki Balázs/PestiSrácok.hu
A történelemben minden háború az erőforrásokért folyt
– kapcsolódott rá ez utóbbira a könyv szerzője, és egyből megmagyarázta, hogy Kínának nincs elég erőforrása, importra szorul, így az amerikai cél az ázsiai óriás elzárása az erőforrásoktól. Kifejtette, hogy az amerikai vezetők kimondott célja Oroszország meggyengítése, Putyin megbuktatása – vagyis a mostani Oroszország kiiktatása a világhatalmi játszmából.
Ha az orosz erőforrások felett amerikai fennhatóság lesz, az beszorítja a lehetőségeket, akkor már csak az arab országoktól vagy Irántól tud vásárolni Ázsia. És akkor újra lehet osztani a lapokat
– foglalta össze Schmidt Mária, megjegyezve, hogy az amerikaiakat nyilvánvalóan sosem érdekelte és most sem érdekli, hogy például a Donbasz az orosz–ukrán határ melyik oldalán fekszik. A Kínával szembeni gazdasági háborút tükrözi, hogy az USA betiltotta minden, a mesterséges intelligenciához és a fejlett digitális iparhoz kötődő termék eladását a fő ellenségének, és más országok sem adhatnak el oda ilyesmit, ha a termék akár csak egy kis részben tartalmaz amerikai alkatrészt.
Miután ezeknek a modern csipeknek a 90 százaléka Tajvanról származik, 10 százaléka Dél-Koreából, rögtön értjük, hogy mi van Tajvanon, és az miért olyan fontos
– zárta be végül az események körét.
Az Amerikai Birodalomban az történik, amit a birodalom akar
El vagyunk kábítva, nincsenek kimondva ezek a dolgok, és nem lehet őket kimondani
– jegyezte meg G. Fodor Gábor, az amerikai birodalomépítésről érdeklődve. Schmidt Mária rögtön leszögezte:
Amerika mindig tagadta, hogy birodalom lenne, de most a nevére vette ezt a dolgot, tényleg birodalom, és úgy is viselkedik, mi pedig ennek a birodalomnak a perifériáján vagyunk.
Békés Márton arra hívta fel a figyelmet, hogy az elmúlt évtizedek összes színes forradalmánál világszerte az amerikai geostratégiai érdek került előtérbe. Megemlítette Wesley Clarkot, aki kulcsfigura volt az idei magyar választás előtt a Márki-Zay Péter mögötti amerikai bábáskodásnál és pénzbeli támogatásnál, és ugyanő volt az európai NATO-erők főparancsnoka Jugoszlávia 1999-es NATO-bombázása idején.
Akár minket is lebombázhattak volna. Jugoszláviára bombaeső, nálunk meg pénzeső – ez a különbség az operatív beavatkozások között
– jegyezte meg ironikusan a XXI. Század Intézet igazgatója, aki tart tőle, hogy ez a magyar renitenskedés fog még ellenérzéseket, akár a forint elleni támadásokat, akár az amerikai nagykövettől érkező „kedves” Twitter-üzeneteket kiváltani.
Fotó: Hatlaczki Balázs/PestiSrácok.hu
Békés Márton és Schmidt Mária is korholta a Nyugat-Európát vezető politikusokat, akik a legjobb egyetemeket végezték el, mégis ad hoc, felelőtlenül, előkészítetlenül döntenek az életünket húsba vágóan befolyásoló ügyekről.
Eközben pedig már beszélni sem szabad arról, hogy ez a politikai elit alkalmatlan Európa vezetésére
– hangzott el. Egyetlen reményként azt fogalmazta meg Schmidt Mária, hogy amíg az amerikai demokraták Oroszország legyőzése után, addig a félidei választáson előretörésre készülő republikánusok talán Oroszországgal közösen akarnak Kína fölé kerekedni.
Európában én nem hallottam olyan mondatot, amire érdemes lenne odafigyelni
– árazta be a Terror Háza Múzeum főigazgatója a gyenge, lecsúszott EU-t, nem elhallgatva ugyanakkor, hogy az uniónak és a NATO-nak is tagjai vagyunk, és ezen keretek közt, beszorított mozgástérben kell boldogulnunk. Szerinte azt az egy-két dolgot kell kitapintanunk, amiben lehet és érdemes kitartani a pozíciónk mellett, de a nagy egészben meg se kérdeznek minket, nemhogy a válaszunkat nem hallgatják meg.
Egyik félnek sincs visszaút
Az energiaválság terén eldöntött ténynek tartja, hogy Oroszországból nem érkezhet energia Európába, tehát nem marad más út nekünk se, mint a forrásaink diverzifikálása, esetleg az Izrael partjainál feltárt gázmezőkre támaszkodva. Schmidt Mária szavai szerint nincs újdonság a mostani helyzetben; korábban Európa szovjet uralom alatt álló területén voltunk, aztán mi is amerikai uralom alá kerültünk. Ebben elsődleges szerepet játszik, hogy sem Európának, sem külön a tagállamoknak nincs védelmi képességük, és ami van, az is amerikai telepítéssel és irányítással épül ki. Ennek megfelelően az Egyesült Államok elvárja, hogy az Oroszországgal szembeni konfliktusában mögé álljanak az uralma alatt álló területek.
Fő veszélynek azt nevezte a Széchenyi-díjas történész, hogy Hirosima és Nagaszaki, illetve Németország szénné bombázása nyomán világos, hogy amikor a katonai logika, illetve a civilek megkímélése egymással ellentétbe kerül egymással, akkor Amerika nem tétovázik meghozni a kíméletlen döntést. Emiatt Oroszország sem engedheti meg magának, hogy elveszítse ezt a háborút, de persze Amerika se engedheti meg magának az ukrán kudarcot.
Orientál
2022-10-14 at 20:54
Szerintem USA ott hibázott hogy oroszok mellett a kínaiakat is célba vette.
PG
2022-10-14 at 17:17
Jó lehet az a könyv. Szívesen elolvasnám, ha a kezembe kerül. Szerintem ezt az egész balhét az USA provokálta ki. Az egész háborúnak ő a fő felelőse. Felvásárolta Ukrajnát, kilóra megvették a vezetőit, (hasonlóan mint az EU vezetőit) és az oroszok ellen hergelték őket. Szerették volna az oroszokat nemcsak legyőzni, hanem Kínától is leválasztani, az “oszd meg és uralkodj” régi szólás szerint.
Szerintem jól tette Putyin, hogy megálljt parancsolt a fékevesztett harácsolásnak. Remélem, hogy bírni is fogja erővel. Az orosz nép nagy áldozatokra is képes a hazájáért.
csakafidesz
2022-10-14 at 16:59
átlagpolgár 2022-10-14 at 16:23
Az EGK-nek Európai Unióvá züllesztése jelentette a független Európa végét!
csakafidesz
2022-10-14 at 16:56
csakafidesz 2022-10-14 at 16:45
Ez a kocsi eléggé elterjedt, általános az amerikai utcaképben:
https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/d/dc/2015_Chevrolet_Tahoe_LT_5.3L_front_02_3.24.19.jpg
csakafidesz
2022-10-14 at 16:45
Rózsa Zoltán 2022-10-14 at 16:30
“a hatalmas amerikai autók egyre inkább zsugorodtak, a dollár egyre hiteltelenebbé válik, a házak szobaszáma egyre csökken családonként”
——————————————————————————————
Hát sajnos nem. A mai amerikai Ikarusz busz méretű terepjárón utazik (kár, hogy saját fotót nem lehet feltölteni) és a lakások mérete államonként mindig is változó volt. Kaliforniában még mindig tízszobás házak épülnek, Oklahoma szegényebb farmerek hazája.
csakafidesz
2022-10-14 at 16:34
Szerencsére sem a kínaiak, sem az oroszok nem olyan elmaradottak már, hogy az amerikai technológia elzárása túl nagy gondot okozzon nekik. Európa lassan a kínai és az orosz high tech mögé szorul. Jó, kivülről úgy tűnik, hogy nem képesek az oroszok jó autókat gyártani, ergo mást sem, de a valóságban az utóbbi időkben Seattle helyett Oroszországban hegesztett és szegecselt aluminiumlemezekből készült a Boeing gépek karosszériája, és a motort, ami GE vagy Rolls Royce rakták be az amerikaiak, úgy vitték el a gépet. Nos a Tupolevek kitiltása a nyugati repülőterekről azzal, hogy “hangosak” inkább politika volt, de ettől függetlenül a MIG vadászgépek echte orosz motorokkal megkergetik az amerikai gépeket. Végül: Az utóbbi tíz évben orosz rakétamotorokkal indított műholdak repkedtek a Nemzetközi Űrállomásra, ahonnan most kitiltották az oroszokat és a kínaiakat soha be sem engedték. A kínaiak pedig már Mars járó robottal is felmentek a Marsra és éppen úgy űrhatalom, mint Amerika noha nem landolhatnak a “Nemzetközi” Űrállomáson. Az utolsó három amerikai űrhajóst a kitiltott orosz űrhajó hozta le az állomásról. (Persze, ha nagyon meleg lett volna a helyzet, lehozták volna őket a kínaiak is, de akkor kiderült volna, hogy a tervek átadása híján, a tilalom ellenére is van csatlakozó egységük az űrállomáshoz.)
Rózsa Zoltán
2022-10-14 at 16:30
Kedves Schmidt Mária, Békés Márton , G. Fodor Gábor!
Nagyon köszönöm a könyvbemutatót, főigazgató asszonynak gratulálok a könyvhöz – mindenképp el fogom olvasni.
Hozzászólásomban egy másik aspektust vetnék fel némileg távolabbról szemlélve a jelen történelmi és geopolitikai eseményeket az elhangzottakon kívül.
Az Egyesült Államok valójában nem arra készül fel a jelen orosz-ukrán konfliktussal, hogy Kínával szembenézzen. Nem! Itt egész másról van szó szerintem. Az elmúlt 30 év rohamos, globális népesedési robbanása arra az elhatározásra juttatta a világ befolyásos urait, hogy amennyiben egy korlátolt populáció keretein belül szeretnék azt a kiváltságos életvitelt folytatni amelyet megismerhettünk “az amerikai álom” néven a II. világháború óta egészen a 80-as évek végéig akkor meg kell állítani bolygónk erőforrásainak szédült iramú kifosztását és a populáció további őrült tempójú növekedését.
Az ’50-es-’60-as évek amerikai luxusa elkopott a ’90-es évek kezdetével – a hatalmas amerikai autók egyre inkább zsugorodtak, a dollár egyre hiteltelenebbé válik, a házak szobaszáma egyre csökken családonként. Elvis Presley ideje lejárt, már John Wayne és Paul Newman életvitele is könnyes delirium és úgy tűnik, hogy a Ronald Reagen fémjelezte amerika is csak könnyes álom ma már. Az amerikai álmot szörnyű ébredés követte amelynek csörgőórája megszólalt szeptember 11-én 2001-ben. A világ urai ezen változtatni akarnak és változtatni fognak. Az általuk vélt ideális, a ’40-es évek végén élő ~4 milliárdos emberi populáció visszarendezése vált kívánatossá a mostanára elviselhetetlenné váló 8 milliárdos embertömegek helyett. Ez a populáció visszametszés nem lehet tekintettel kulturális, történelmi, származási háttérre, se anyagi, katonai vagy gazdasági helyzetre. Biztos, hogy nemzetek, népek, népcsoportok fognak eltűnni nyelvükkel, kultúrájukkal, történelmükkel együtt csak úgy mint ahogy eltűntek a besenyők, etruszkok vagy az észak-amerikai indián törzsek. Napjaink “kegyes halál” próbálkozása, a Covid-19 vírus ugyan legyengítette a kontinensek, nemzetek és közösségek gazdasági erejét, prosperitását és ellenálló képességét az elhalálozási számokat tekintve azonban mégsem hozta az elvártakat – közben ráadásul Karikó Katalin és csapata botot szúrt a terv küllői közé – elrontotta a játékot.
Rendben akkor a régi, jól bevált módszerhez fordulnak a világrend urai: háború. A játék célja nem változik csak a játékasztal. Meggyőződésem, hogy az orosz-ukrán konfliktus ki fog szélesedni legalább kontinentális de inkább világháborúvá és addig nem fog leállni a mészárszék amíg a világ népesedése nem éri el ismét a kívánt szintet – ahol a megmaradtak egy része ismét luxus körülmények között élhetnek le emberöltőket a többiek korlátolt jólétének megtűrése mellett – lásd Nyugat-Európa a ’60-as, 70-es, 80-as években.
Az a tény, hogy Kim Dzsongun észak-koreai vezető csütörtökön arra figyelmeztette ellenfeleit, hogy nukleáris erői teljes mértékben felkészültek a „tényleges háborúra”, egy nappal azután, hogy az elszigetelt ország újabb rakétakísérletet végzett csak jót jelenthet ennek a “háttérhatalomnak” – Bogár László után szabadon idézve. Tehát hajrá, legyen fegyveres konfliktus és öszecsapás. Minél több halott, minél jobban esik a létszám a bolygón annál jobban szélesedik a vigyor a világ urainak arcán miközben aranyvillával csipegetik a kaviárt és francia pezsgőt isznak rá egy távoli, békés, nyugodt szigeten.
Ugyan ez a helyzet Taiwan és Kína esetével is – kell a konfliktus, kellenek a halottak.
Sokan vagyunk, ebből semmi jó nem sül ki. A biztonságos mendéket – szerintem – ismét az elérhetetlen, óceánokkal körbevett amerikai kontinens fogja biztosítani a “kiválasztott” döntéshozóknak valamelyik nyugodt állam elszeparált, védett lakónegyedében – amíg elülnek a hullámok és a kívánt eredmények meg nem érkeznek. Utána majd csindadratta és ünnepi fanfárok között örülhetünk egymás nyakába borulva, könnyek közt az új békének a pusztítás és halálosztás után. Lesz megint Marshall-terv, újjáépítési hitelek, gazdasági fellendülés, következő száz vagy talán kétszáz év nyugalom. A történelem ismétli önmagát, a kapitalista világrend állandó növekedési kényszerébe bekódolt tény a bukás és pusztítás – hiszen nem lehet a végtelenségig szaporodni, növekedni, egyre nagyobb bevételeket hozni és gazdagabb céges évzáró ünnepségeket tartani. Valahol van egy határ és ha mindez a bolygó erőforrásainak teljes kifosztására megy akkor sajnos drasztikus viszavágásra van elkerülhetetlen szükség.
A hatalmas népek – India, Pakisztán, Kína stb. – bizonyára sok áldozattal de megmaradnak, a kisebb közösségek – Európa nemzetei beleértve a germán kultúrát is akár amelyik a legnagyobb populáció vagy a latin nyelvű olasz, francia népek, a szláv népek megmaradása már nem biztos – és a gyönyörű de kicsiny magyar nemzetet már nem is említem, Isten mentsen meg minket ettől!
Én ebből az aspektusból látom ez a háborút a szomszédban amit a fentiek miatt csak egy apró epizódnak tudok felfogni egy hosszú stratégiában.
Ne legyen igazam!
átlagpolgár
2022-10-14 at 16:23
Rémisztő dolgok. Európa képtelen az önálló cselekvésre. Karizmatikus vezetőre lenne szüksége az EU-nak.
Talán még van némi remény!
Tudományos libsizmus
2022-10-14 at 16:19
Ezek hárman, Putyin, az EU és az USA szépen összeraktak a fél világnak egy totál káoszt.
Tudományos libsizmus
2022-10-14 at 16:16
Putyin eszméletlen bakiba ment bele, lássuk be. Ahogy a nagykönyvben le van írva, úgy hitte azt, hogy 2014-ben van a Krímben.
Hát nem ott van és nem akkor.
Az EU szóra sem érdemes. Az EU az USA seggnyaló csicskája.