Érdemes szemezgetni gróf Tisza István miniszterelnök parlamenti beszédeiből (Tisza István Baráti Társaság, 2011), mert kibontakozik belőle az a dráma, ami az első világháborúba való belesodródásunkat okozta és a Szent István-i Magyarország feldarabolását. Az elején szögezzük le, hogy Tisza nem akarta a háborút– sőt eleinte Ferenc József sem–, utolsó pillanatig a békés megoldások híve volt, de a nagyhatalmak törekvései, a cári Oroszország agresszív területszerzési politikája, a szláv népek fellázítása az Osztrák-Magyar Monarchia ellen, végülis elkerülhetetlenné tették a világégést.
Tisza István, a képviselőház előtti 1918. október 22-ei nagy hatású beszédében– ami a nagy államférfi utolsó parlamenti felszólalása volt– elmondta, hogy Ferenc Ferdinánd főherceg és feleségének szarajevói meggyilkolása után (1914. június 28.) , a háború kitörése előtt a Monarchia ,,mindent elkövetett a béke fenntartására.” Tisza idézi azt a felterjesztési levelet, amit tíz nappal a merénylet után ( 1914.július 8.) írt Ferenc Józsefnek, a magyar királynak és a monarchia császárának:
Olyan eljáráshoz, amely ily viszonyok közt a háborút provokálná, annyival kevésbé járulhatnék hozzá, mert egy következetes, tevékeny, sikerrel biztató balkán-politikának immár nincs többé akadálya és éppen most szereztük meg annak előfeltételeit, hogy mérvadó befolyást gyakorolhassunk a Balkánon…
(A miniszterelnök személyesen utazott és tárgyalt Bosznia-Hercegovinában, Szerbiában, Horvátországban és Szlovéniában). Majd Tisza István így folytatta beszédét a képviselőkhöz:
…Távol áll tőlem, hogy tétlen és erélytelen politikát ajánljak Szerbiával szemben. Nem nézhetjük indolensen (közömbösen), hogy ebben a szomszéd államban miként dolgoznak ellenünk, miként izgatják a hazaárulásra saját alattvalóikat, és készítik elő a gyilkos merényleteket…
Milyen ismerős gondolatok ezek? Akkoriban a cári Oroszország a testvérnépek nevében, a franciák, az angolok Romániában, a cseheknél, a szlovákoknál mindent elkövettek, hogy a gazdaságilag erős Osztrák-Magyar Monarchiát szétverjék, meggyengítsék. Napjainkban ugyanezek a külföldről irányított beavatkozási kísérletek zajlanak a belpolitikánkban, csak más dimenzióban.
Most a szuverenitásunkat, nemzeti önállóságunkat támadják, mert nem akarjuk elfogadni a globalista, nyílt társadalmat, a woke ideológiát és nem akarunk beolvadni a nagy multikulturális összeolvadás kohójába, azaz nem akarunk a migránsgettók, később idegen fajok uralkodása alatt, annak világában élni. Ehhez Brüsszel és az amerikai ultraliberális demokraták szabad kezet adtak. Így lettek nekünk is dollármilliókkal támogatott hazaárulóink. A jelenlegi, az országért felelős magyar kormány mindent megtesz, hogy ennek a káros eszmének ellent álljon és a több mint ezeréves keresztény államisággal rendelkező Magyarországot megvédje. Remélem sikerülni fog.
De térjünk vissza egy korábbi, száztíz évvel ezelőtti felelős magyar miniszterelnök szavaira, amit a császárnak írt:
…Egyáltalán nem foglalok amellett állást, hogy ezeket a provokációkat zsebre vágjuk… De nézetem szerint módot kell nyújtani Szerbiának a háború elkerülésére, és ha mégis háborúra kerülne a sor, bizonyságot kell szolgáltatnunk az egész világ előtt, hogy a jogos önvédelem talaján állunk. Ennélfogva határozott, de nem fenyegető hangú jegyzéket kellene Szerbiához intéznünk, amelyben felsorolnánk konkrét sérelmeinket és szabatos kívánságokat fűznénk hozzájuk… a visszavonulás útját nem szabad előtte elzárnunk.
A szokásos képviselői bekiabálások kísérték Tisza emlékező beszédét. Fényes László ezt kiabálta:,,- A szentséges pápa beszél!” (Fényes László képviselő, újságíró, a Károlyi Mihály párt tagja, a később a Tisza-perben felbujtóként megvádolták Tisza István meggyilkolásával.)
Budapest, 1940-es évek Károlyi Mihály (Budapest, 1875. március 4. – Vence, Franciaország, 1955. március 19.) politikus, volt miniszterelnök, az első magyar köztársasági elnök, otthonában.
A felvétel készítésének pontos dátuma ismeretlen. MTI Fotó/Magyar Fotó: Várkonyi László
Szerbia provokációi Magyarország ellen azonban nem fejeződtek be. Közben Berchtold, a monarchia közös külügyminisztere önállósította magát. Kinek a tanácsára, befolyásolására, azt nem lehet tudni, de meg akarta törni Tisza háborúellenes magatartását és az aggodalmaskodó öreg császár és király tétovázását, ezért Franz Conrad tábornagy, a monarchia vezérkari főnökével egyetértésben meggyőzték Ferenc Józsefet, hogy írjon saját kezűleg levelet II. Vilmoshoz, Németország császárához, hogy egy Szerbia elleni háború esetében számíthat-e a Monarchia a hatályos szövetséges hűségre? Ezzel megkerülték Tiszát. Ennek tartalmát azért sürgönyben 1914. július 6-án Berchtold elküldte a magyar miniszterelnöknek. Közben a háborúpárti politikusok száma nőtt, ennek ellenére Tisza István kijelentette, hogy ,, Szerbia meglepetésszerű megtámadásához előzetes diplomáciai akció nélkül sohasem járulok hozzá.”
Bécs, 2010. augusztus 19. I. FERENC JÓZSEF osztrák császár és magyar király, a Habsburg-ház feje Bécsben 1915-ben. (MTI/EPA)
Berchtold külügyminiszter azonban közölte, hogy július 8-án Ischlbe utazik őfelségéhez jelentéstételre. Eközben Tschirschky német nagykövet Berlinből táviratot küldött, hogy császári ura, II. Vilmos a Monarchiát Szerbia elleni fegyveres akcióra sürgeti. A háború kitörése most már küszöbön állt. Tisza ugyan elküldte tiltakozó felterjesztését Ischlbe, a magyar minisztertanács július 9-ei határozatával csatlakozott Tisza álláspontjához, de ez már késő volt. Nyilvánosságot kapott a nagyszerb összeesküvés, a román fegyvercsempészet és a szláv, román agresszív területszerzés koncepciója és a nagyhatalmak, beleértve Németországot is, akik mindenáron háborút akartak. 1914. július 28-án Ferenc József kiáltványt intézett ,,népeihez” :
Mindent megfontoltam és meggondoltam, nyugodt lelkiismerettel lépek a kötelesség útjára.
Ezzel együtt megküldtük a hadüzenetet Szerbiának.
Egy-két dolgot világosan kell látni Tisza István politikájáról. A geszti gróf vallotta és hangoztatta is a meggyilkolása előtti pillanatban, hogy ezt a harcot ránk kényszerítették. Tisza István 1918. október 31-én reggel budapesti lakásán a Hermina úti 35/a. szám alatti Róheim-villában értesült a forradalom kitöréséről. Október utolsó napjaiban hozzátartozói és barátai már távozásra sürgették, mondták meg fogják gyilkolni, hiszen Károlyiék rosszhiszemű, demagóg, népbutító vádaskodásai következtében őt a közgyűlölet üldözte a háború állítólagos felidézése és bűnös meghosszabbítása miatt. Tisza azonban személyiségéből adódóan a menekülésnek még a látszatától is irtózott. S a fegyveres katonák jöttek lövésre készen, feltehetőleg Pogány József (később a Tanácsköztársaság népbiztosa) vezetésével. Unokahúga, gróf Almássy Denise így emlékezett:
a katonák Tiszát tették felelőssé a sok háborús nyomorúságért, az egyik azt mondta – kegyelmes úr ütött a végső óra -, majd eldördültek a lövések. Ezek voltak utolsó szavai: meglőttek…, itt a vég…, ennek így kellett lennie,…végem van, meghalok.
Egyértelmű volt, hogy Tisza az 1867-es kiegyezés alapján állt, mindig is nyíltan lándzsát tört a dualista rendszer változatlan fenntartása mellett, így tehát Ferenc József támaszát látta benne, még ha nem is nagyon szerette a nyakas kálvinistát.
Tisza István, Benczúr Gyula festménye
Tisza István világosan látta, hogy a német és az orosz veszély közepette, valamint az egyre aktívabb nemzetiségekkel szemben a magyaroknak szüksége van a Habsburg hatalomra, a királyi Magyarország védelmére. Tisza elvi álláspontja:
Nem lehet magyar ember más állásponton, mint az egységes magyar politikai nemzet által alkotott nemzeti jellegű magyar állam elvi álláspontján. Ez az elvi alap felel meg a történelmi fejlődésnek, ez felel meg a magyar nemzet történelmi jogainak, de ez felel meg a tényleges erőviszonyoknak is
-mondta az országos ülésen a parlamentben 1914. január 14-én. Ugyanakkor mindig Magyarország érdekeit tartotta szem előtt, nem ismert megalkuvást. Nem véletlenül mondta:
Én kész vagyok akár királyom ellen is küzdeni, ha az alkotmányt bántja.
Ugye visszacsengenek a kiegyezés előkészítőjének, Deák Ferencnek a szavai, aki az ezeréves alkotmányt szem előtt tartva kötötte meg az egyezséget a Habsburg birodalom fejével, Ferenc Józseffel. A nemzetiségi kérdést is világosan látta Tisza és még számos javítani valót akart megoldani. Az 1914/15-ös állami költségvetés vitájában válaszolt a külföldről felheccelt Vajda Sándor, erdélyi román nacionalista képviselőnek:
a román nép anyagi kulturális szempontból sehol sem él olyan jó viszonyok között, mint Magyarországon.
A cári Oroszország, az orosz nagyhatalom nem először fenyegette Magyarország területi integritását, amikor a mai kárpátaljai terület ukránjai körében végzett pánszláv agitációt, vagy éppen az az Oroszország támogatta Szerbia Monarchia-ellenes tevékenységét Magyarország déli határainál. Így nem lehet csodálkozni, hogy Tisza István a Monarchia oldalán a német szövetség mellé állt, hogy megvédje nemzetét. Nem volt véletlen tehát, hogy az ellenzék obstrukciója ellenére kiállt a közös haderő fejlesztésének ügyében és a létszámemelést megszavaztatta az új véderő törvénnyel. A belső ellenzék – Károlyi Mihály, Vázsonyi Vilmos, Justh Gyula…- már ekkor dolgozott a haderő gyengítésén, magas költségekre hivatkozva. Mégis a miniszterelnöknek sikerült 1912 májusára megtörni a végeláthatatlan obstrukciót és megszavaztatni egy korszerűbb közös hadsereg felállítását.
Budapest, 1934. április 22. Emlékvacsora Tisza István (1861-1918) egykori miniszterelnök születésnapján. Az asztalnál Kánya Kálmán (b3) külügyminiszter, Gömbös Gyula (b5) kormányfõ, József Ágost (b6) osztrák fõherceg, Károlyi Gyula (b7) volt miniszterelnök és Almásy László (b9), a képviselőház elnöke ül. MTI Fotó: –
Emlékezzünk, hogy az 1990 májusi első szabad választások után hogyan építették le a magyar hadsereget és védtelenné tették az országot. Ennek fő mozgatói az ellenzékben majd kormánypártban tevékenykedő szocialisták (MSZP, SZDSZ) és most ugyanazok csak más pártok képében, mint a Demokratikus Koalíció vagy a Momentum. Az utóbbi tíz évben sikerült rohamléptekben létszámban s a haditechnikában fejleszteni a magyar haderőt. Kérdezhetnénk, miért kell ez? Mert itt kereng a fejünk felett a III. világháború árnya. Szövetségesünk a NATO nem biztos, hogy egyedül meg akar bennünket védeni. A szövetségekről vannak tapasztalataink. Mindenesetre ennek a világméretű háború árnyát látta Tisza, amikor a monarchia hadseregét fel akarta készíteni egy esetleges háborúra.
Összegezve. Az első világháborúban a vesztesek oldalán kötöttünk ki. Miközben egyik fronton sem szenvedtünk megsemmisítő vereséget. Még Doberdónál sem, ahol a Monarchia területén harcoltunk. Gróf Tisza István utolsó országházi beszédében 1918. október 22-én ismételten leszögezte:
Ezzel az egyhangú elhatározással kezdtük meg a háborút. Hangsúlyoztuk valamennyien, akik részt vettünk annak intézésében minden egyes esetben, hogy ez a háború védelmi háború. Hogy ezt biztonságunk biztonságunk megóvásáért vívjuk, és hogy azt semmiféle agresszív hódító kívánságokkal és vágyakkal össze nem kötjük.
Száztíz éve történt. A történelem ismerete nagy tanítómester. Van mit belőle tanulni. A nagyhatalmak cselszövései kis országot csináltak belőlünk. Hosszú ideig kicsi is volt a szavunk, nem jutott messzire. Tisza István egykori miniszterelnök, államférfi példakép minden magyar számára. Nem érdemelte meg, amit a sors kimért rá. A Történelmi Magyarország összeomlása előtt Herczeg Ferenc így látta, így búcsúzott, alig egy héttel a később meggyilkolt politikustól :
…köszönjük Neked, István, hogy egy szürke, közömbös korban, mint a tündöklő hazafiság, mint a tündöklő kötelességérzet példája álltál előttünk.
(folytatjuk)
Vezető kép: Fortepan / Babarczy Eszter
Facebook
Twitter
YouTube
RSS