Pár óra leforgása alatt kétszer is durván megalázta, pocskondiázta a székelyeket a Jobbik elnökhelyettese, akit kifütyültek Marosvásárhelyen a Székelyföld autonómiájáért tüntető magyar testvéreink. Ha azokat a sértéseket nézzük, amelyek elhagyták a száját, akkor kijelenthető: örülhet, hogy csak kifütyülték…
Nem csoda, hogy hatalmas füttyszó fogadta a Jobbik elnökhelyettesét vasárnap Marosvásárhelyen a Székely Szabadság Napján. És itt most nem csupán arra gondolunk, hogy Gyöngyösi pártja összebútorozott a 2004. december 5-ei nemzetárulás elkövetőivel, a kettős állampolgárságot a külhoni magyaroktól megtagadó ellenzéki pártokkal. Hanem arra, hogy Gyöngyösi már a vasárnapi autonómiatüntetés előtt néhány órával gyalázatos módon megsértette a székelységet. Ugyanis a Jobbik pártlapjának adott píárinterjúban azt bírta nyilatkozni, hogy Székelyföld autonómiája a garancia arra, hogy
Budapestről – gazdasági segélyekért vagy uniós forrásokért cserébe – ne várhassanak el tőlük szavazatokat.
Ezzel tehát Gyöngyösi azt állította: a székelyek annyira buták, hogy pénzzel megvehető a szavazatuk. Ez minősített aljasság, és minden székely számára sértő, megalázó kijelentés. Hiszen elvitatja tőlük, hogy önálló gondolatokra képesek lennének, és pénzért megvehető buta szavazógépekként tekint rájuk.
Az interjú után a Székely vértanúk szobránál fütyülték ki Gyöngyösit (és az LMP-s Keresztes László Lórántot). Majd ezen fölháborodva a Jobbik elnökhelyettese dühödt interjút adott az Azonnalinak, amelyben tovább folytatta székely testvéreink becsmérlését. Azt mondta a koszorúzáson jelen lévő, őt kifütyülő székelyekről, hogy „a fideszes propaganda teljesen átmosta az agyukat”. Majd paprikás hangulatban hozzátette:
Minimum örüljenek annak, hogy valaki ezer kilométert utazik azért, hogy kiálljon az ügyük mellett.
Itt azért álljunk meg egy pillanatra és rögzítsünk három dolgot.
- Ki a búbánat kérte Gyöngyösitől, hogy ily „nagy kegyet” gyakoroljon, s jelenlétével beárnyékolja a Székely Szabadság Napját? A székelyek valószínűleg nem, sőt, ha megkérdezte volna tőlük, inkább azt javasolják neki, maradjon, ahol van, minél messzebb Székelyföldtől.
- Azért, mert valaki kifütyül egy jobbikos politikust, még nem jelenti azt, hogy a „fideszes propaganda teljesen átmosta az agyát”. Sőt, az a valószínűbb, hogy okos, logikusan gondolkodó, nemzetét szerető székely-magyar emberről van szó, aki így jutalmazza a Jobbik 180 fokos fordulatát és a nemzetáruló balliberális pártokkal való frigyre lépést.
- Mi az, hogy „ügyük”? Az autonómia nem az Ő ügyük, nem csupán a székelyek ügye, hanem a MI ÜGYÜNK! Minden magyar közös szívügye, bárhol is éljen a világon! Hogy Gyöngyösi nem a sajátjaként tekint a székelyek ügyére, hanem az „ő ügyükként”, mindent elmond róla.
Ám Gyöngyösi Márton ámokfutása ennyivel nem ért véget. Azt is leszögezte:
Én nem tudom mire vélni a viselkedésüket, de jól mutatja, hogy az Orbán-kormány semmiben nem különbözik a Gyurcsány-kormánytól. Gyurcsányék a magyarországi magyarokat hergelték a külhoniakkal szemben, az Orbán-kormány meg a külhoniakat a magyarországiakkal szemben, de a végeredmény nagyjából ugyanaz.
(Vérlázító, hogy pont Gyöngyösi hasonlítja a Gyurcsány-kormányhoz a mostani kabinetet, aki januárban kijelentette: bárkivel hajlandóak együttműködni, nemcsak Gyurcsány Ferenccel, az ördög öreganyjával is, ha szükséges.) Az interjú végén a Jobbik elnökhelyettese megígérte: akkor is oda fog menni a Székely Szabadság Napjára, „ha egyetlen embert sem találok, aki örül a jelenlétemnek”. Ezt a székelyek akár vehetik fenyegetésnek is – de ezt már én teszem hozzá, félig komolyan. Mindenesetre már most sem nagyon volt ott bárki, aki örült volna a kaméleonpárt vezetőjének…
Szotyori-Lázár Zoltán és Vona Gábor (Forrás: Facebook)
Jobbikos hagyomány a magyargyalázás
Nem ez az első eset, hogy a jobbikosok súlyos gyalázkodásokkal illetik a külhoni magyarságot. Mint arról beszámoltunk, Vona Gábor keresztfia, Szotyori-Lázár Zoltán, a párt egykori szolnoki elnöke két éve azt írta az interneten:
Az erdélyi magyarság nagyobb része – az észak-amerikai indiánokhoz hasonlóan – megvehető egy marék üveggyönggyel. Ez a marék üveggyöngy a kettős állampolgárság volt. (…) Kezdem azt hinni – bármennyire is keserű kimondani –, hogy nem érdemelték meg a kettős állampolgárságot. Köreikben ugyanis még a magyarországinál is nagyobb mértékű az elhülyülésre hajlamosság. (…) Egy elbutulásra fokozottan hajlamos massza.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS