Mégsem Magyarországon ér véget a móri mészárlás nyomravezetői díjának ügye

Elutasította az Alkotmánybíróság Szebenyi István indítványát, így a férfi még mindig nem részesült abból a nyomravezetői díjból, amelyet a nyolc halálos áldozatot követelő móri bankrablás ügyében írt ki a rendőrség. A jelentős összeget egyébként már kifizették a hatóságok egy olyan hamis tanúnak, aki vakvágányra vitte a hazai kriminalisztika történetében egyedülálló bűncselekmény vizsgálatát. Az amatőr hadtörténész lehetősége a magyarországi jogorvoslatra ezzel véget ért, de nem adja fel, ügyével az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordul kérelmével. Azt reméli, hogy a testület közbenjárásával őt is megilleti majd a tisztességes eljáráshoz való jog.

Visszautasította az Alkotmánybíróság annak a férfinak az indítványát, aki egykori felfedezésével segített felgöngyölíteni a több, mint tizennyolc éve elkövetett, nyolc halálos áldozatot követelő móri bankrablás valódi hátterét. Szebenyi István azért fordult a taláros testülethez, mert az ügyben korábban a rendőrség által kiírt nyomravezetői díjra való igényét a bíróságok több perben elutasították, a hatályos jogszabály értelmében pedig a végső szót az Alkotmánybíróságnak kellett kimondania az ügyben – tudta meg a PestiSrácok.hu. Az Alkotmánybíróságnak nem feladata a korábbi bírósági döntések felülvizsgálata, azok minősítése, mindössze azt vizsgálta, hogy Szebenyi alkotmányos jogai sérültek-e a korábbi eljárásokban. Az amatőr hadtörténész szerint ezek a jogok sérültek; ennek szerinte bizonyítéka az is, hogy a bíróságok – az indítványozó álláspontja szerint – rendre részrehajlóan döntöttek a hatóságok javára, ezért nem részesülhetett a nyomravezetői díjból. Az Alkotmánybíróság csütörtökön kézbesített határozata szerint Szebenyi István alkotmányos jogai nem sérültek, azokkal élhetett a korábbi eljárásokban.

Szebenyi István amatőr hadtörténészként fémkeresővel járta a Tatabánya környéki erdőt 2006 végén, így talált rá azokra az elásott csomagokra, amelyekről egyértelmű volt számára, hogy azok nem világháborús leletek. A csomagokban különféle ruhák, parókák, fegyveralkatrészek voltak, ezért felfedezéséről értesítette a rendőrséget. A hatósági szemle később még több elásott eszközt tárt fel. Ezek között volt egy átalakított pisztoly, amelyről hamarosan kiderült, hogy azt használták a móri bankfiókban, és azzal öltek meg Veszprémben egy nyugdíjakat kézbesítő postást is. A rendőrség 2007 elején tartott sajtótájékoztatóján jelentette be, hogy a móri vérengzés és a kézbesítőket ért sorozatos támadások ügye összefügg.

A gazdaggá tett hamis tanú, és a kisemmizett megoldóember

Amikor ezek az új információk elkezdték uralni a hazai híreket, jelentkezett a rendőrségen egy védett tanú, aki emlékezett arra a férfira, akit egyszer elfuvarozott Szebenyi felfedezésének helyszínének közelébe, a telefonja híváslistájában pedig még megvolt az utas hívószáma. A szám még használatban volt, így a nyomozók azt visszafejtve jutottak el a móri mészárlás valódi elkövetőihez, Nagy Lászlóhoz és társához, Weiszdorn Róberthez. A tetteseknek nem volt priusza, nem szerepeltek a bűnügyi adatbázisokban, így nagy az esélye annak, hogy Szebenyi István felfedezése nélkül soha nem azonosították volna őket. A hatóságok addigra már amúgy is megnyugodtak, mert a kétséges bizonyítékok ellenére már sikerült tényleges életfogytiglanra ítélni az ügyben amúgy semmilyen módon nem érintett Kaiser Edét, és elmarasztalták vélt társát, Hajdú Lászlót is. Kaiser ellen elítélése mellett az egyik legnyomósabb érv a volt bűntársa, Kiglics Attila vallomása volt, amelyről kiderült, hogy valótlanságokon alapult, nem mellékesen vakvágányra vitte a nyomozást is.

A Kiglicsnek kifizetett huszonötmillió forintos nyomravezetői díj kifizetését a hatóságok azóta is helyénvalónak tartják, Szebenyi szerepét azonban minden eszközzel igyekeztek elbagatellizálni még úgy is, hogy az említett védett tanú egyértelműen azt nyilatkozta: csak Szebenyi felfedezésének hírére kezdett el emlékezni egykor titokzatos utasára. Nagy László elfogása után nem sokkal öngyilkos lett a zárkájában, Weiszdorn Róbert pedig egyértelművé tette, hogy ők ketten jártak a móri bankfiókban 2002. május 9-én, másoknak nem volt közük a történtekhez. Érdekesség, hogy Szebenyi korábbi pereiben a védett tanú vallomása – természetesen a személyiségi jogainak és védettségének tiszteletben tartásával – perdöntő lehetett volna, azonban az erről szóló számos indítvány ellenére egyik eljáró bíróság sem volt kíváncsi a tanú beszámolójára. Kaiser az idén tavasszal szabadult tizennyolc évnyi, más súlyos bűncselekmények miatt rá kiszabott fegyházbüntetéséből, majd védőjével, Dezső Antallal, illetve a móri ügy vizsgálatát egykor irányító Kovács Lajossal és Szebenyivel együtt a Polbeat Extra című műsorunk vendége volt. Kaiser Ede és „jótevője”, Szebenyi István akkor találkoztak először személyesen.

Weiszdorn Róbertnek (b) legalább negyven évet kell a rácsok mögött töltenie; a csak Móron hét embert meggyilkoló Nagy László a hivatalos tájékoztatás szerint Európa egyik legszigorúbban védett őrizeteseként öngyilkos lett a zárkájában. Fotó: Cívishír

Jogerős ítéletek mondták már ki, hogy Szebenyi nélkül nem oldódott volna meg a móri ügy

Bár Szebenyi a fentihez hasonló igényét korábban elutasították a bíróságok, a felperes kitart álláspontja mellett, amely szerint ha ő nem fedezi fel az elásott holmikat, a védett tanú sem jelentkezett volna a hatóságoknál, és a köztudatban még ma is az élne, hogy az ügyben tévesen elítélt Kaiser Ede és Hajdu László voltak a móri mészárosok. Érdekesség, hogy a vizsgálat adatai szerint a nyugdíjakat kézbesítő veszprémi postással ugyancsak Nagy László végzett, majd abban az ügyben a Magyar Posta, és az áldozat lakhelye, Herend is nyomravezetői díjat írt ki, amelynek egy részét a bíróságok korábban bármilyen aggály nélkül megítélték Szebenyinek. Az utóbbi ügyekben meghozott jogerős ítéletekben tényként szerepel, hogy a felperes segítsége nélkül soha nem sikerült volna azonosítani a valódi elkövetőket. Ennek oka egyebek mellett az, hogy Nagy László és Weiszdorn Róbert is büntetlen előéletűek voltak korábban, így ha hagytak is valamilyen nyomot a vérengzés helyszínén, adataik nem szerepeltek a bűnügyi adatbázisokban.

Nem Magyarországon ér véget a mészárlás nyomravezetői díjának ügye

Szebenyi István februárban nyújtotta be indítványát az Alkotmánybíróságnak, és arra hivatkozott, hogy korábbi pereiben hátrányos megkülönböztetés érte, mivel őt kizárták a móri nyomravezetői díj kedvezményezettjei közül, míg az ügyben bizonyítottan hamisan tanúskodó, a vizsgálatot ezzel vakvágányra terelő Kiglics Attilának ugyanakkor aggályok nélkül kifizettek huszonötmillió forintot, amit a döntéshozók ma is helyénvalónak tartanak. Beadványában Szebenyi az Alaptörvény hátrányos megkülönböztetést tiltó passzusaira hivatkozott. A megoldóember nemcsak jog-, hanem igazságszolgáltatást is kért az Alkotmánybíróságtól. Mint a beadványában írta:

Úgy gondolom, hogy az ügynek a részletes indokolásban ismertetett körülményeiből kitűnően a bíróságok pártatlanság helyett az ügy során folyamatosan és végig részrehajlóan és a hatóságok felé elfogultan, így teljes mértékben tényszerűtlenül értékelték a móri ügyben való közreműködésem jelentőségét, amely praktikusan a fordulatot hozta az addig teljesen tévúton járó és holtvágányra jutott ügy megoldásában, és amely nélkül az ügy nagy valószínűséggel sosem oldódott volna meg. Továbbá véleményem szerint ugyanezen elfogultságból gátolják, hogy perújítás útján tudjak jogorvoslathoz jutni. Úgy vélem, hátrányos megkülönböztetés ért a bírói döntés által, ha egy ugyanolyan helyzetben lévő másik tanú kap nyomravezetői díjat, míg én nem kapok. Továbbá úgy vélem, hátrányos megkülönböztetés ért a bírói döntés által, ha egy hamisan tanúskodó másik tanú kap teljes összegű nyomravezetői díjat, míg én nem kapok, illetve ha kapok is, csak fele annyira lennék jogosult, mint a hamisan tanúskodó másik tanú, aki ráadásul ezzel félre is siklatta az ügy nyomozását. Nagyon rossz a társadalom felé közvetített üzenete is annak, hogy Kiglics Attila személyében egy hamisan tanúskodó, a hatóságokat egyértelműen félrevezető személynek kifizettek huszonötmillió forintot, míg nekem aki úgy gondolom, a legnagyobb mértékben hozzájárultam ahhoz, hogy egy pszichopata bűnöző ne ölhessen újra, egy fillér sem jár. Nehéz lenne ugyanis vitatni azt, hogy a totálisan tévútra került és holtvágányon álló móri ügy az én tevékenységemnek köszönhetően lendült ismét mozgásba a helyes irányba, és lett megoldva expressz sebességgel. Mivel nincs már más jogi lehetőségem, ezért fordulok Önökhöz. Kérem a Tisztelt Alkotmánybíróságot, szíveskedjen beadványomat áttekinteni, és nem csupán jog-, de igazságszolgáltatást is biztosítani a számomra.

Az Alaptörvény ide vonatkozó passzusa úgy fogalmaz:

Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja.

Az Alkotmánybíróság elutasító határozata után Szebenyi István számára Magyarországon nem maradt olyan fórum, amelytől jogorvoslatot szolgáltathatna számára. A megoldóember jogászokkal konzultálva arra az elhatározásra jutott, hogy panaszával az Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB) fordul, és azt kéri, hogy a testület járjon közben annak érdekében, hogy az ő ügyében is érvényesülhessen a mindenkit megillető, tisztességes eljáráshoz való jog. Az EJEB eddigi gyakorlatát figyelembe véve megállapítható, hogy gyakran dönt ellentétesen a Magyarországon meghozott ítéletekhez képest, és számos esetben kötelezte már kártérítés megfizetésére a magyar államot.

Vezető kép: Facebook