Pesti Srácok

Mi még szemetebbek is tudunk lenni, mint a baloldal

Mi még szemetebbek is tudunk lenni, mint a baloldal

Van egy ilyen régi vita a konzervatív oldalon. Bár a fene tudja, lassan a helyzet jobb leírására szolgál, ha azt mondjuk, a szuverenista oldalon. És ez a rögtön elkövetett kikacsintás nem annak szól, mintha ne tartanám továbbra is fontosnak jobb és baloldal világos megkülönböztetését - aki egy kicsit is követte eddigi írásaimat, az tisztában lehet azzal, hogy számomra ez, hogy is mondjam, érdekes és mindig kiemelt téma -, de jó, ha tisztában vagyunk azzal, hogy Magyarországon a politikai törésvonalak immár nem a klasszikus leosztás szerint léteznek.

Nincs is ezzel semmi probléma. Magam is ismerek olyan, egykori meggyőződéses MSZP-szavazókat, akik a 2010-es években, látva, mivé lesz a baloldal és hogyan adja fel meggyőződésének legutolsó darabkáját is a külföldi megbízók elvárásai miatt, fokozatosan vált fideszessé. Baloldali elveit nem adta fel, de tisztában van vele, hogy mi a tét.

Politikai családunk határvonalai jóllehet még akkor is bőven túlhaladnak a klasszikus meggyőződésen, ha hála égnek, legalább idehaza, mint valami konzervatív klub Európában, sikerült elérni, hogy a politikai közép inkább jobboldalon legyen, mint a baloldalon. Amikor Nyugat-Európában ez a közép bőven a baloldalon található, akkor ez sem csekélység.

Arról most elegánsan feledkezzünk meg, hogy ez a centrum egyáltalán nem minden kérdésben található a mérsékelt jobboldal tartományaiban, például az abortusz témakörében a többség harcosan áll ki ezen jog széles alkalmazása mellett, nevezzék magukat jobbosnak vagy balosnak, szemben mondjuk Lengyelországgal, de ezen írása témája most nem ez, viszont még inkább rámutat arra, amit jobb és baloldal vs. szuverenista és globalista megközelítésről írtam. Valaki bőven lehet szuverenista akkor is, ha nem különösebben ért egyet a konzervatív elvekkel és éppen ezért támogathat egy nemzeti kormányt. Viszont még csak ez sem a cikk fő témája.

PestiSracok facebook image

Szóval, ez a bizonyos vita. Hogy mit engedhetünk meg magunknak, meddig mehetünk el, mennyire elegáns odabaszni a balosoknak, ki lehet-e őket röhögni, gúnyolódhatunk-e és a többi. Mert - mondja ilyenkor az eltartott kisujj - ilyenkor olyanná válunk, mint ők, azt pedig nem szabad. Hiszen - folytatja az eltartott kisujj - ha lesüllyedünk a szintjükre, akkor mi is különböztet meg minket tőlük? Azt hadd szögezzem le, hogy eltartott kisujj ide vagy oda, nem akarok én senkit sem megbántani. Felőlem pont azt és úgy gondolja bárki, amit szeretne. Még kioktatható is lehet, ganz egal. De jó, ha tudja, hogy sikerünk bizonyos százalékban bizony azon is múlik, hogy mi még gecibbek tudunk lenni, mint a baloldal. És semmi gond sincs azzal, ha ez valaki ízlésével nem találkozik, majd megoldjuk mi a piszkos munkát, hogy az ő lelkiismerete is rendben lehessen, meg amúgy frankók is legyünk.

Igen, tudunk obszcének lenni. Igen, fájdalmas helyeken támadjuk a balosokat és mindezt úgy tesszük, hogy nem köntörfalazunk, hanem ki is röhögjük. Mindezt megcsináljuk - a siker érdekében. Mert egy dolgot fontos megérteni és itt van a kutya elásva, csak hogy ezúttal is felhasználjak egy kitételt 30 éve elkoptatott zsurnalisztikai fogásokból: nem lehetünk soha azon a szinten, mint a balosok, ugyanis nekünk van igazunk. Ezzel együtt persze még felelősek vagyunk, de baloldali alakulatok szintjén soha nem lehetünk, lévén nem balosok vagyunk. És ezzel senkit sem nyugtatni szeretnék, csak jelezni: egyikünk sem birtokolja a bölcsek kövét, pont a stílusok sokszínűsége teszi érdekessé a jobboldalt. A szuverenistákat.

2023-ra végre mindenkinek észre kell vennie és legalább akceptálnia, hogy a jobboldal sokáig tartó, viszonylagos sikertelensége Magyarországon annak is volt köszönhető, hogy például az MDF vagy az akkori KDNP esetében, voltak ezek a jóravaló, úri módon viselkedő, kedves öregurak, akiket úgy vettek hülyére, aláztak meg és röhögtek ki a baloldalon, mintha nem lenne holnap. A jobboldal erre pedig erélyesen szalutált, lenyelte a békát - hopp, egy újabb zsurnalisztikai fogás -, majd mindent ugyanúgy folytatott. És jé, nem voltak sikeresek, hát ki érti ezt? Mert persze lehet és kell is elvekről meg értékrendről beszélni, de a helyzet mégiscsak az, hogy az emberek, úgyis, mint választópolgárok, nem szeretnek ernyedt, használhatatlan, látványosan papucs elemekre szavazni. Tetszik vagy sem, de végül erőt és vagányságot akarnak látni, ami sikerességgel párosul. Európa beteg részein persze már ez sem igaz, de Magyarországra feltétlenül. Ez az, amit a csalódott, frusztrált, ezerszer szarrá vert liberálisok kádárista Stockholm-szindrómának szoktak nevezni, mert ahelyett, hogy megértenék a valódi mozgatórugókat, inkább sikertelenségük csomagolják újabb és újabb zsírpapírba, hátha legalább a megbízóikat sikerül meggyőzni.

Aztán a jobboldal, a szuverenisták váltottak. És sikeresek vagyunk, számos nehézség ellenére is. Szükség van erre a stílusra, mert sikeres stílus. Ráadásul jó páran élvezzük is. Úgyhogy simán csak tessék elfogadni.

Vezető kép: Hatlaczki Balázs

Ajánljuk még

A Mezey-válogatott egyik legnagyobb rejtélye a Nyilasi-ügy lett – Ma sem egyértelmű, hogy miért maradt itthon a csapatkapitány

Exkluzív 2021 június 2.
A Mezey-válogatott történetében három különlegesség, ha úgy tetszik, nagy rejtély, „titok” van. Az egyik az, hogy miként tudott szinte a semmiből kinőni egy világverő gárda? A másik, hogy miért ért véget ez a csodálatos menetelés úgy, ahogyan véget ért? A harmadik pedig az, hogy a csapat szellemi vezére és csapatkapitánya, Nyilasi Tibor vajon miért nem utazott ki a mexikói világbajnokságra? Visszaemlékező sorozatunk mai részében a Nyilasi-ügy hátterét igyekszünk feltárni.

Milliárdos ingatlanvagyonnal gyarapodik tovább tatabányai családok nyomorán a „Szeviép-család” – Csinos céghálót találtunk az egykori vezér fia körül

Exkluzív 2022 május 25.
A Pesti TV Az Ügy című riportműsorában mutattuk be a tatabányai szellemtársasházat, amely tizenöt éve áll befejezetlenül. A huszonegy lakásos, a földszinten nagy irodaépületet is magába foglaló ingatlant sajátos konstrukcióban kezdték építeni 2004 után. A telektulajdonos, első számú építtető, a Környe és Vidéke Takarékszövetkezet ingatlanhasznosító cége, a Tak-Ing végelszámolás alatt áll; az építő Pólus Kft. 2007 óta felszámolás alatt; a lakásaikat előre kifizető tatabányai családok, összesen tizenöt károsult család a mai napig nem kapott vissza egy fillért sem. Közben tavaly év végén a félkész épület az egyik szeviépes érdekeltség kezébe került. A Szeviép-üggyel a PestiSrácok.hu az elmúlt években kiemelten foglalkozott; követjük a több száz kisvállalkozó csődjéért felelős, csődbűncselekménnyel vádolt milliárdosok ma is tartó büntetőperét. Megmutattuk, hogy a mai napig milyen luxusban élnek, és egy tényfeltáró cikksorozatban azt is, hogy a Szeviép csődeljárása előtt milyen elképesztő céghálót építettek fel a Szeviép-vezérek, amely cégekben immár egy-egy családtagjuk a tulajdonos. Ebben a tényfeltáró riportban azt mutatjuk meg, hogyan kerül a Szeviép-vezér B. Sándor fia Tatabányára, miként jutottak hozzá a tizenöt család anyagi megnyomorítását jelentő, milliárdos értékű ingatlanvagyonhoz, és azt is, hogy a tatabányai botrányban szereplő cég csak egy az újabb céghálóban. Körülbelül tíz milliárdos vagyont találtunk éppen csak, hogy „muzsikáló” cégekben, és mindez az egyik B.-fiú kezében fut össze.